A magyar társadalom igen jelentős csoportjai torkig vannak az Orbán-rendszerrel, a NER-el. Hát igen: most, ebben a körülbelül 2021-től kezdődő időszakban bizonyosodik be, hogy a Fidesz-rezsim úgymond „jókor volt jó helyen”: hatalomra kerülésük és a 2020-ig tartó időszak gazdasági felívelés volt Európában is, ez pedig elfedte a rendszerszintű lopást, a state-capture gazdasági hatásait és az inkompetenciát. Mindenesetre örvendetes, hogy Magyarország még nem teljesen Putyinland: tehát teljesen normális reakció volt a társadalom részéről, hogy a gazdasági visszaesés eddig nem látott Fidesz-ellenfelet hozott létre, mégpedig saját köreikből, ez lett a Tisza Párt. Voltak szimbolikus, egyszerre sokat, és egyszerre semmit sem jelentő események az új ellenzék megerősödésének demonstrációja, ilyen volt például 2025 október 23-i „seregszemle”, ahol azért édes drága minielnök úr hűséges csapatai létszámban alulmaradtak (https://tldr.blog.hu/2025/11/04/dj_szamoca). Mindezek az események fűtik a Tisza-szavazókat azzal kapcsolatban, hogy 2026 áprilisában újabb „szavazófülke-forradalom” fog bekövetkezni, sőt rosszabb esetben azt is elhitetik önmagukkal, hogy a Fidesz vereségével azonnal eljön a jólét. Nem így lesz, sőt.

Aki visszaolvas ezen a blogon, jól láthatja hogy mérhetetlenül utálom a Fideszt, de kénytelen vagyok józanságra inteni mindenkit, aki azt feltételezi, hogy egyfajta második rendszerváltozáshoz közeledünk most, 2026 januárjában. A Fidesz 2010-es győzelem sokkal inkább rendszerváltás volt a társadalom számára általánosan nem fontos, és ezért igen gyenge demokratikus normák elbontásában.

Az 1990-es eseményeket sokan „gengszterváltás” néven említik és erre jó okuk van. Ez azonban már következménye a Kádár-rezsim bukásának: elitvezérelt folyamat, igazi elit elbaszással, hiszen a többségi magyar társadalomnak teljesen megfelelt volna a paternalista ólmeleg, csak legyenek nyugati áruk olcsón és a melósnak mindig legyen munkája, ahol lehet okosba' megoldani a dolgokat. Ami viszont érdekes, hogy a Kádár-rendszer bukásával párhuzamba állítható-e a Fidesz-rezsim feltételezhető összeomlása. Ahogy látni fogod, nem.

A Kádár-rendszer esetében öt tényezőt lehet a bukás tekintetében azonosítani:

1.) Fenntarthatatlan államszocialista gazdasági rendszer, ennek okán óriási eladósodottság. Az 1956-os forradalom leverése okán a politikai elit számára elsődleges fontosságú volt, hogy a társadalom minden rétege érzékeljen életszínvonal növekedést – különösen amiatt, mivel a szocializmus önmagát a kapitalizmussal szemben magasabb rendű rendszernek tekintette, ezt a szöveget nyomták az általános iskolától kezdve a Foxi-Maxi egyetemekig egyaránt. A hitelek kellettek egyben ahhoz is, hogy a teljesen irreleváns, pazarló („átvenni szocialista megőrzésre”) gazdasági gépezetet működtetni lehessen, az eladósodás, ahogy Mong Attila könyvében bemutatta (https://moly.hu/konyvek/mong-attila-kadar-hitele), lényegében 56-tól azonnal megindult.

2.) Nagyon erősen paternalista állam. A tervgazdaság, illetve a Kádár-rezsim „alapvető jellegzetessége” volt, hogy köteles az emberek számára gazdasági stabilitást és folyamatos, inkrementális életszínvonal-emelkedést biztosítania, és ez bizony egy jó darabig ment is, hogy miből, azt a melós elvtársnak nem kellett látnia. Gondoljunk például Budapesten és vidéki városokban felépített rengeteg lakótelepre, a „háromhatvanas” kenyérre, meg mindazokra a csodásan olcsó – de esetleg gyakran hiánycikk – termékekre, amelyeket jellemzően a hetven-és-a halál-közötti mai Fideszes szavazók szoktak emlegetni; ha nem éppen a sorkatonaság fiatalok számára fontos előnyeiről értekeznek, két mondattal később rátérve arra, hogy a seregben mennyit kummantottak / loptak, és milyen magas fokon megtanultak inni. Aztán ez a meglesz a Trabantod, de pofádat befogod jellegű társadalmi szerződés megbomlott a 80-as évek közepétől kezdve, a rendszer legitimációja is erodálódott.

3.) Ideológiai kiüresedés. „A Magyar Népköztársaság társadalmi életének meghatározó és alapvonása az, hogy ez egy szocialista ország és társaaalom…” recsegte Kádár a pódiumba kapaszkodva az MSZMP XIII. kongresszusán 1985-ben (https://youtu.be/U1YCu2hlVU8?si=SlG_Pu00Pg9r46ew&t=69) majd megállapította, hogy a kizsákmányoló osztályok megszűntek, illetve, hogy történelmileg úgy alakult, hogy egypártrendszer van és az is marad. Senki sem fogja már megmondani azt, hogy a kongresszuson ülő számtalan elvtárs mennyiben értett egyet ekkora más minden szempontból lerobbant ember szövegével, de ha megnézed a videót, ahol bőven bevágnak képkockákat a nagy embert hallgató közönségből, a delegált elvtársak és elvtársnők arcán elsődlegesen nulla lelkesedés és 100% dögunalom olvasható le. Pedig biztos legalább annyira figyeltek a felvétel készítése során a „hiteles tájékoztatás jegyében”, ahogyan a mai fideszes „közmédia” esetében. Valószínűleg azt láthatjuk, hogy a politikai elit már érezte ha nem is tudta: ez már csak seregszemle, igaz kivetítők meg egyéb XXI. századi látványelemek nélkül, ahogy minielnök urunk DPK-s kongresszusán látható volt, egyenesen az Amway és egyéb MLM ügynökök eszköztárából hozatva. Mindenesetre valószínűleg a pártvezetés sem hitt már benne, és a lakossághoz hasonlóan csak néhány Lenin-összessel kelő és fekvő fanatikus békeharcos sültbolondok kivételével az elitbe tartozó elvtársak jelentős része is anyagi előnyök miatt nyalta be magát a Pártba, és az anyagi előnyök éppen kezdtek rottyon lenni. Itt kell még említeni, hogy az egyenlőség narratíváját éppen a rendszer elműködgetése okán kellett feladni, tehát a 80-as évek közepén az kisebb és nagyobb pártitkár elvtársak is szerettek volna anyagilag előbbre lépni. Felzárkózni többek között olyan magas presztízsű csoportok mellé, mint például a W123-as Mercedes-el járó balatoni lángossütők, vagy harmadik lakást megvásárló kötőműhely tulajdonosok, zöldségesek, illetve gebines vendéglátósok.

4.) a Nyugat technológiai és életszínvonalbeli fölényének érzékelése a társadalom széles rétegei számára. Ezt a részt részletesen kitárgyaltam a Raid Over Moscow-os blogbejegyzésnél (https://tldr.blog.hu/2025/10/30/raid-over-m). Mindenesetre a 70-es évektől kezdve Magyarország viszonylag nyitottabb volt a Nyugat felé, a lakosság szűkösen hozzáfért nyugati termékekhez, és egyre világosabban látta a különbséget a két rendszer között. Eleve, ami szűkös, az sokat ér! Tehát a disztárgyként alkalmazott VAT69-es meg az alap Ballantine’s és Sétáló Jancsi (Johnnie Walker) whisky ideológiai értelemben legyőzte a szekrény tetején esetleg helyet foglaló Lenin-büsztöt, meg alatta a vörösbe kötött Marx-Engels összest, már amennyiben párthoz közeli ember lakására gondolunk, a melósok pedig különösen tudtak flexelni azzal, hogy ez (b+) Nyugatról van, mint például a piros Marbi dobozának kreatív és utólagos felhasználása piros Szimfónia tárolására. Ilyen rendszer teremtette meg, hogy a Coca-Cola-tól akkor „képeslapokat lehetett látni” lehetett, annyira menő volt: https://youtu.be/bNWYScegSVg

5.) A Szovjetunió vezető szerepének meggyengülése. Ez volt az a tényező, amiről az átlag melós nem tudott közvetlenül, de voltak jelei, főleg egy információtól zárt rendszerben, ahol a zártság kifejlesztette a sorok között olvasás képességét. Ilyen volt például a lengyel Szolidaritás mozgalom felemelkedése, majd a szükségállapot bevezetése – egyértelmű jelei voltak annak, hogy a szovjet fegyverekkel fenntartott keleti blokkban mégsem olyan magától értetődő a Szovjetunió befolyása. Gorbacsov 1985-ös hatalomra kerülése és reformjai egyértelműen jelezték, hogy a rendszer belső válságban van. Nagymértében idetartozik az 1986-os csernobili atomerőmű katasztrófa, és annak eltitkolási próbálkozása, ez egyfajta esszenciája volt annak, hogy a Szovjetunió immár nincs vezető szerepben.

Tehát ahogy látod, a portfólió öt pontból áll. Lássuk, hogyan illeszthetők ezek az Orbán-rendszerre, várható-e ekkora mértékű bukás.

1.) Gazdasági stagnálás van, de ez még nem rendszerszintű válság. Az Orbán-rezsim a rendszer piacgazdasági keretek között működik; a gazdasági teljesítmény szektorálisan és regionálisan nagyon eltérő, viszont vannak mobilitási csatornák; a rezsim támogatói csoportjai célzott juttatásokkal és adókedvezményekkel úgy tűnik még stabilizálhatók. Összességében a gazdasági elégedetlenség nem egységesen jelentkezik, és nem alakul át rendszerszintű kihívássá még. A Kádár-rezsimmel összevetve a Fidesz-rendszer esetében jelenleginél jelentősen nagyobb méretű gazdasági problémák esetén lehetne számítani hasonló társadalmi mértékű gazdasági összeomlásra – például egy EU-kilépés következményeként. Valószínűleg az EU kilépés széles társadalmat érintő gazdasági hatásai lenne az egyetlen olyan tényező, amely hatását tekintve egyenrangú lenne a Kádár-rendszer teljesen más okból történő gazdasági összeomlásával.

2.-3.) A magyar társadalom, különösen a Fidesz-től függő társadalmi csoportok imádják a paternalizmust, továbbá nagyon tetszik nekik a szélsőjobboldali összeesküvéselméletekből összefércelt, nagy hangon Brüsszelnek odamondogató erős & büszke műsor. Teljesen elegendőek nekik az éppen elégséges juttatások nagy hangon előadva, 36. havi nyugdíjtól kezdve a 3%-os csodahitelig. E juttatások fő jellemzője, hogy ki lehet velük tapétázni óriásplakátokon az országot, de arra azért ügyelnek, hogy a kedvezményezettek köre kellően szűkös legyen, a feltételek ne legyenek annyira egyszerűek az apróbetűsben, viszont a duma a plakáton jól mutasson. Ha nem jött be: magadnak köszönheted! Az osztogatás úgymond a rendszer legfontosabb legitimáló ereje, főleg ha minél jobban lehet flexelni azzal, és valóságban minél szűkebb a jogosultak köre. Ami piaci, arról Brüsszel meg a multik tehetnek, így lehet elsikálni a közvetett adóztatás hatásait – mondjuk ezt egyre kevésbé.

A Fidesz ideológiai kincseskamrájának tartalma tudati ellenőrzöttség a romboló érzelmek segítségével. Ez önmagában annyira aljas, hogy valószínűleg már fűtik az üstöket a pokolban azok számára, akik ezt jóváhagyták, mondhatod Tiszásként, viszont erre van válaszom. A neurotikus és duzzogó tolvajnemzet (https://tldr.blog.hu/2019/09/24/ndt_160), illetve a Fidesz-generáció (https://tldr.blog.hu/2024/06/26/a_rendszervalto_generacio_benaculasa) számára a gyűlölet maradt az egyetlen felemelő eszme. Gondolhatod hogy állnak lelkileg akik erre vevők, és ennek jó oka van. A gengszterváltás (elbaszott) elitprojekt vesztesei számára ennyi maradt  - ezt is kitárgyaltam már. A Fidesz rezsim által megteremtett, nagyhangú hőbörgésből, „az Ugocsa nem koronáz” mentalitásból, dafke csak azért is attitűdből, magyar vagyok és ezért felsőbbrendű dacból, továbbá nyugatellenességből, nők és szexuális kisebbségek lenézéséből összeállított menüt, mint a disznók a prémium disznótápot röfögve, habzsolva, tülekedve nyeli a magyar társadalom jelentős része. Igencsak fontos kérdés a Tisza számára, hogy ebből a dafke és gyűlölet programból hogyan lehet kihúzni a magyar társadalmat. Lehozni erről a drogról – az nem lesz egyszerű! Talán a jövőjüket érintő egyik legfontosabb kérdés ez szerintem! Mindenesetre a Fidesz-ideológia annyira nagyon kedvelt, hogy szerintem szekta jeleket mutat. Van-e olyanfajta tömeges és átfogó ideológiai hanyatlás mint a Kádár-rendszer 80-as éveiben? Egyáltalán nincs szerintem. Kicsit idegesek a fideszes szavazók, mert noha minielnök úr azzal az álnok Brüsszellel megint feltörölte a padlót, de a kibaszott Lidl-ben vagy bárhol máshol az árrésstop ellenére ugyanolyan magasak az árak. Ettől még hitük töretlen Felcsút Géniuszában, hiszen nincs is semmilyen más ideológiai platform, amellyel azonosulni tudnának a közmédia mindennapi epehányását, a RémHírTV-t, és a többi kretén hazaáruló fideszes médiumot immár 10+ éve fogyasztva. Ahogy írtam, ez az igazi csapda Tisza számára.

4.) A nyugati életszínvonal olyan fajta fétisjellegű tisztelete és vágya egyáltalán nem releváns, sőt teljesen elképzelhetetlen ma. Éppen ellenkezőleg. A Nyugat gazdaságilag impotens a Fidesz-rezsim propagandájának nézőpontjából, ellenben ott van a Legfejlettebb Ország, a csodálatos Kína! Természetesen a társadalom jelentős részének eszébe sem jut, hogy a kínai gazdasági „csoda” mögött társadalom nyomorító belső gyarmatosítás áll (hukou-rendszer), hogy a tipikus kínai fiatalnak kurvára semmi kedve sincs az állami cég és külföldi multi vegyesvállalatában gályázni szar munkakörülmények között hetente 6 napon át, reggel 9 és 21 óra között. Csak éppen ott messze nehezebb dobbantani az országból, vidékről Shenzen-ben melózni vidéki hukou-val is, és utána a tömegszállásokon heringezni már mobilitási lépcső. Erről semmi fogalmuk sincs a mobiltelefonnal a kezükben seggüket vakaró fideszes meg nemfideszes, de Kína felsőbbrendűségéről, meg a kínai termékek állítólagos minőségétől elalélt, azokat mindenféle fórumon fröcsögve védő úgynevezett választópolgároknak. Mindenesetre teljesen elképzelhetetlen a külföldi gazdasági javakhoz hozzáférés szűkössége, még egy EU-s kilépés esetében is, olyan formában ahogy az államszocializmus esetében megvolt, így ez nem rendszer-legitimitást gyengítő tényező. Ha nem tudtad a legújabb drága kütyüt megvenni, az nem azért van, mert be vagyunk zárva a Rendszerbe („nem tetszik a rendszer, elvtárs?”), hanem anyagilag nem állsz úgy, rajtad múlik csak.

5.) A putyini Oroszország mint normalitás teremtő tényező a brüsszeli LMBTQ-degeneráltakkal, kígyóvállú, emberi jogokról nyekergő és jegyzékeket kibocsátó impotens liberális macskajancsikkal, von Leyen nyanyákkal és úgy általában a háttérhatalom Fidesz-ideológiát fogyasztó személy szerint feltételezett képviselőivel szemben, központi eleme a rendszer legitimációjának. Noha a Fidesz a „béke” narratívát tolja a kérdésben, ez éppen olyan álságos mint a „békeharc” kifejezés a Kádár-rendszerben. Valójában a tipikus Fideszes számára a „béke” Kárpátalja visszaszerzését jelenti, a nagyralátók Erdély visszacsatolását is haluzzák Putyin segítségével a Nagy-Magyarország térképpel a falon a nappaliban. Természetesen mindezt úgy, hogy ő személy szerint nem fog elmenni a „hábiba”. Sör / Hell kiszisszentése mellett szórakozva, hangos díszböffentések kibocsátása mellett szeretné megnézni- átélni, hogy hős magyar fiaink bevonulnak ezekre a területekre, a brüsszeli tehetetlen macskajancsik pedig tiltakozó jegyzék kibocsátására vonatkozó jegyzéket fogadnak el szűkölve…Sok tehetetlen fasszopó. Összességében a társadalom jelentős része számára a ruszki hódítók az igazság fényes bajnokai, az Európai Unió a társadalom még szélesebb köre számára tehetetlen birodalmi szervezet, avítt ideológiákkal, éppen olyan kolonc, mint más kontextusból a Szovjetunió volt. Így ez sem rendszerváltó tényező. Komoly feladat lesz a Tisza számára, hogyan állítsa helyre az európai integrációnk társadalmi kereteit. Hogyan fogja meggyőzni a magyar társadalmat, arról, hogy az EU Leyen-nyanyával, meg a sok libernyák köcsöggel valójában értékes szervezet, "nagy segítség a magyar családoknak"? Hogyan fogja helyreállítani az EU mint szervezet hitelességét, amit valószínűleg elvárnak Magyar Pétertől, az EU-által kifogásolt jogszabályok visszabontása és az EU-ügyészségbe belépés mellett? Ez is igazán nehéz kérdés.

Összességében olyan mértékű rendszer-bomlás mint a Kádár-rendszer végén volt véleményem szerint csak akkor következhet be, ha Magyarország kilép az EU-ból. Ezzel szemben a Tisza számára sok szempontból ki van jelölve az út, ha netán kormányra tudnának kerülni, és ha netán kétharmaddal, akkor is. Ezzel az emberanyaggal, az orbáni ideológiai szemetet eltakarítani és ezzel változásokat elérni rendkívül nehéz feladat lesz. És akkor még ott vannak az orbáni gazdasági rombolás hatásai, a szeme-sem-áll-jól Matolcsy 560 milliárdjától kezdve a batidai vadászkastélyig és a hatvanpusztai haciendáig, amelyek csupán az államlopás jéghegyének apró csúcsait jelentik.

Édes drága miniszterelnök urunk kötelező ünnepi igehirdetésének valójában nem ő, hanem Eperjes Károly (továbbiakban DJ Szamóca) volt véleményem szerint a valódi kommunikátora. Noha a főpapi, sőt egyenesen prófétai teendőket szükségszerűen és megkérdőjelezhetetlenül hatvanpusztai földesurunk végezte, prófétai kinyilatkoztatása szerintem egyáltalán nem tartalmazott új elemeket – a megszokott panelek kerültek felvonultatásra. Bárki, akinek annyi intelligenciája van, mint egy ideológiailag közepesen képzett DPK harcosnak, valószínűleg 15 évnyi rezsim-lét után simán tud olyan szöveget írni, mint amit Felcsút Géniusza (mint mindig, nem túl hitelesen) felolvasott.

Helyette úgymond DJ Szamóca vitte el show-t, ha lehet ilyen idegenszívű brüsszeli libernyák, sorosista módon fogalmazni. Eleve, a kisujjára installált kereszt adta a státusz-szignált: ahogy bármilyen DJ esetében a napszemüveg úgyszólván kötelező eleme a cool-ságnak és lazaságnak, úgy Károly esetében az említett készülék pontosan azonosította azt a jelentéstartományt, amelyen belül relevációnak beillő előadása megtörtént. Itt most a Nemzet és annak Keresztény léte forog kockán! Ez nem egy normál „Békemenet”, ahogy én is érzem, hogy a magyarság világok harcának eldöntése előtt áll! Ez nem szórakozás, ez maga a végítélet szele!

DJ Szamóca pedig megtette a magáét, és vélhetően valóban sajnálatos és iszonyatos belső feszültségét mozdulatok formájában ventillálta és egyben celebrálta mindenki felé, aki látni akarta, vagy aki csupán észrevette. Úgy gondolom, hogy az általa bemutatott, mindenképpen kordokumentumnak tekinthető produkciónak jelentésadása egyértelmű volt: láthattuk a Hanyatló Nyugat, mindenütt, de legfőképpen a tudatokba beáramló démonjai elleni védő kézmozdulatokat, továbbá a magasabbrendű energiarendszerhez kapcsolódni vágyódást kifejező szent gesztusokat. Ezek segítségével az Igazság Kútforrásából származó koncentrált Nemzeti energiát igyekezett magába irányítani, eggyé válva azokkal a tudati kincsekkel, amelyeket ez alkalomra Orbán – kegyesen szélesre tárva bölcsessége kincseskamrájának arany ajtaját, hogy mindenki részesülhessen a feloldozásban – elhozott a jelenlévő (esetleg 600.000 Ft-os napszemüveggel felszerelkezett) igazi Magyaroknak.

Amit láttunk, úgy gondolom teljes mértékben kinyilatkoztatás volt. Amit én láttam Orbán arcán, a tartásán, a kisugárzásán, a megjelenésén, az a mérhetetlen félelem volt. Hát nézd ezt a fejet! Egy pozíciójában, képességei teljében, hatalmában valóban bízó ember nem így kommunikál, nem kapaszkodik a pódiumban, nem húzza fel a vállait. A tartás nagyon árulkodó. Eperjes viszont tökéletesen képviselete és koncentráltan bemutatta a választók azon részének érzéseit, akik számára (közhely, hogy) a Fidesz egy egyház, akik számára Orbán bármit is tegyen, mindig és mindenkor próféta lesz. A bármi alatt szó szerint bármit értek, mivel az internet és annak nyomán szűrési buborékok létrejöttével mindig lehet az Eperjes Károly által megtestesített emberek számára felmentést adni Orbán viselkedésére és tetteire vonatkozóan, ha máshogy nem, hát AI-alapú képi és mozgóképes tartalom hamisítással. Csak jót lássunk, ne kelljen semmit megkérdőjelezni ezután a kudarcos élet után! Ez nem csoda: a rendszerváltás generációjának, haláluk felé közeledve, 55- 60- 70 évesen csak annyi érzés maradt valószínűleg: világfélelem és másokra projektált öngyűlölet. Neurózis és duzzogás. Nagyon szomorú ez, egyben lenyomta annak, mennyire nem volt valódi a rendszerváltás. Hogy egy elitprojekt volt, elit elbaszással.

Ezeken túlmenően rámutat arra, hogy bárhogy is történjen 2026-ban a választáson – már ha lesznek választások, talán Putyin kegyesen engedélyezi – arra mindenképpen számítani kell, hogy ennek az országnak a hosszú távú sorsát nagymértékben ezek az idős, félelemben és gyűlöletben élő szavazók fogják meghatározni, akik meggyőzhetetlenek. És az is teljes mértékben igaz szerintem, hogy itt, ilyen formában látható az, mennyire óriási ostobaság ilyen mindenki számára fennkölt technológiai szingularitásról beszélni, amelyek most, a nagy nyelvi modellek piaci expanziója esetében szükségszerű jövőképként megjelentek a vegán café latte kortyolgató tech-vizionáriusok között. Semmiféle szingularitás nem lesz: az emberek döntő többsége nem képes a rövid idő alatt bekövetkező technológiai, abból adódó társadalmi, gazdasági és politikai változásokhoz alkalmazkodni, és lássuk be, ez teljesen normális reakció. DJ Szamóca és mindazok az Fidesz-szavazók, akiket ő egyfajta élő ikonként megjelenített immár sosem lesznek meggyőzhetők arról, hogy a Fideszen és az orbánizmuson kívül biztonság van vagy lehet a világban. Ők ahogy mindenki más is, az elkerülhetetlen halál felé haladva egyetlen vigaszuk maradt: Orbán helyettük kimondja és megvádolja a világot. Egyáltalán nem szavainak tartalma a lényeg, hanem az, hogy szimbolikusan ezt megteszi. A belpesti ellenzék a szavakon lovagol, holott a szavak teljesen lényegtelenek, a megvádolás aktusa a lényeges! Teljesen mindegy mit mond. De legalább „harcol”, értük is! Ellenszegül és lázong, ahogy ők is tennének. Nem baj ha nem igaz, vagy nem teljesen igaz: nekik csupán a szimbolikus lázadás maradt, és a Cár-bombás plakátok bámulása kárörömmel és egyidejű bizsergető félelemmel. Mérhetetlenül szomorú ez, egy elveszett generáció kétségbeesett néma ordítása a halál torkából.

A „Raid Over Moscow” egy játékprogram volt (https://en.wikipedia.org/wiki/Raid_over_Moscow) 1984-ben jött ki, nem sokkal ezt követően pedig Nyugatról beszerzett eredeti és másolt (feltört) formában elérhetővé vált az államszocializmus utolsó évtizedében tömegesen Magyarországra került Commodore 64-es számítógépeken is. Én is próbálkoztam a játékkal, de ahogy sokan mások, úgy én sem tudtam kjönni a hangárból – de ez mellékszál. (Próbálkozz ha van kedved: https://c64.krissz.hu/raid-over-moscow/play-online/)

Már akkor is, de most, a jelenlegi magyar és világpolitikai történéseket figyelembe véve volt annak egyfajta nagyon erős szimbóluma, hogy egy államszocialista rendszerben, egy országban, amely politikai elitje által deklaráltan Szovjetunió, Moszkva szövetségese volt, nem hivatalos importból beszerzett nyugati számítástechnikát használó emberek egy olyan játékprogrammal játszanak, amelyben céljuk teljesen egyértelműen szovjet katonai vereség, a minket megszállók vereségének előidézése. Mindezt kertelés nélkül, pofába vágva közli már a címével is. Tehát amíg az általános iskolákban egyre kisebb lelkesedéssel oktatva, de az oktatás kötelező eleme a megszállók nyelvének, az orosznak az oktatása; ahol a pártlapokban lényegében ugyanúgy a már igen poros, agyonbeszélt Marx, Engels, Lenin hármast előhozva erősködnek azon, hogy a szocializmus megvalósítható, már csak egy kicsit kell várni, és legalábbis gazdaságilag egy szinten leszünk a „hanyatló nyugattal”. Ahol a pártvezetők önbizalom pumpaként tekintettek a május 1-én kivezényelt dolgozói tömegekre, hogy minden rendben van; ahol naponta változatos formában leírták a sajtóban, hogy helyünk a szocialista táborban szükségszerű és nem megváltoztatható; nos ebben a környezetben véleményem szerint volt egy nagyon erős szimbolikája annak, hogy otthon meg C64-en játszva odaverhettünk a ruszkiknak.

Szerintem legtöbbünknek volt olyan élménye, hogy ez egyfajta önmagunk vagy barátainkkal közösen megfogalmazott véleménynyilvánítás is a játék játszása mellett. Valójában ezt gondoljuk róluk, hiába állomásozik itt a hadseregük, azt gondoljuk hogy primitívek, tufák. És hiába lövik fel atomrakétáikat, mi leszedjük azokat, kilőjük a rakétasilókat, meg a haditechnikát majd a következő pályákon szétkapjuk a „Védelmi Központot”, és annak csúcstechnikáját jelentő szovjet robotot is. Mindezt lazán, tapintható a szuperhősiség és „coolness”: egy darab repülővel, azt követően pedig egyszemélyes hadseregként nullázzuk le az orosz orkokat. Hiába a teljes hadseregük a rakétáik, meg minden haditechnika, mi röhögve egyedül lenyomjuk őket. Azt gondolom, volt és van egy nagyon erős üzenete, szimbolikája annak, hogy egy Varsói Szerződésbe és KGST-be integrált (oktrojált) állam esetében az emberek azon része, aki megteheti, nyugati technikát használ. E mellett nyugati életstílus anyagi külsőségeit igyekszik megszerezni, lenézi az államit és a szovjetet, meg mindazt, ami a KGST-ből jön, és mindennek megkoronázásaként esetleg olyan játékkal játszik, amelynek játékosan megfogalmazott célja a szovjet hódítók megsemmisítése saját hazájukban.

Ma azonban nem látni Magyarországon ilyen fajta összekacsintást, éppen ellenkezőleg. A társadalom igen jelentős része - elsősorban a nemzet neurotikus és duzzogó, megöregedett és szimbolikus bosszúra szomjazó generációi (lásd. neurotikus és duzzogó tolvajnemzet: https://tldr.blog.hu/2019/09/24/ndt_160)  – nem tekintenek a nyugati technológiára és életvitelre, ezen túlmenően a nyugati társadalmi modellre mint fölényre, amivel szemben lehet ítélni a putyini Oroszország Ukrajna elleni barbár támadását. Éppen ellenkezőleg: ott van a kezükben a nyugati ócsárolt liberalizmus eredményeként létrejött kommunikációs technológiát, a teljes internetet füzetkénél kisebb fizikai térfogatba tömörítő eszközök, és ezek segítségével kommunikálva arra jutnak, hogy  védjen meg minket egy orosz geopolitikai és esetleg fegyveres védőernyő attól, hogy az (újra) hanyatló nyugat káros és dekadens befolyása tovább érvényesüljön nemcsak Magyarországon, hanem Kelet-Európában, illetve a határokon átívelő online térben is. Legyen „jóléti diktatúra”, ahol nincs LMBTQ, nincs Pride, megfegyelmezik a „telefonfüggő” fiatalokat laktanyákba helyezve őket, és egyáltalán: az egyéni gondolatoknak, ötleteknek, egyéni, alulról jövő kezdeményezéseknek nincs helyük. Rend van, és akinek nem tetszik, az majd kap a pofájára!  A világ túl áttekinthetetlen, sokszínűbb mint a telefonjuk HDR kijelzője, ezt a kínzó bizonytalanságot meg kell szüntetni! E megszüntetésnek, ennek a konzervatív rendpárti ideológiának etalonja, a „béke élharcosa” számukra a több éve „cool”-nak tűnő, de valójában teljesen besült mutatványként a „normalitásért” háborúzó Oroszország. Nem tudom mennyire látszik, de szerintem ez egyfajta fordított Raid Over Moscow hatás.

Megértem nyilvánvalóan ezt az igényt, hiszen itt, de valószínűleg Közép-Európa 90-es évek elején rendszert váltó országai esetében elsősorban az maradt el, hogy a társadalmakban széles tömegek felismerjék: oké hogy van ez a dolog, hogy demokrácia, meg jogállamiság, meg hatalmi ágak szétválasztása, meg hasonlók, de ezek az elitista, eltarott kisujjal megfogalmazott maszlagok valójában miért is fontosak az egyszerű melós, nyugdíjas, meg mindenki más számára. Különösen így történt ez Magyarországon, ahol az államszocialista elit a 80-as évek elejétől tudta, vagy egyre jobban érezte: a rendszernek vége, a gazdasági hanyatlásból eredő politikai hatalom hanyatlása ellen a megfelelő ellenszer egy demokratikusnak elbábozott átmenet, a politikai pozíciók piacgazdaságivá konvertálásával a háttérben. A legfontosabb ezek létrejöttében valójában is az volt, hogy Moszkva már a nagy külsőségek, Vörös Téren megtartott díszszemlék, meg egyéb hatalomfitogtató performanszok ellenére nincs abban a helyzetben, hogy a keleti blokk ideológiai, ebből következő politikai felbomlását megakadályozni legyen képes. Nincs ehhez sem gazdasági sem ideológiai muníciója. Ennek jó példája volt Csernobil esete, illetve az szovjet invázió kudarca Afganisztánban, a sorok között olvasva a kádárista magyar elit valószínűleg tudta, hogy vége a rendszernek, aki pedig a pénzügyi területen dolgozott, különösen (https://moly.hu/konyvek/mong-attila-kadar-hitele).

Közhely, hogy Magyarország politikai elitjének sorsát és ezzel a rezsimek alakulását nagymértékben vagy teljes mértékben külpolitikai, geopolitikai tényezők határozzák meg, és hogy a magyar gazdaság kis nyitott gazdaság. Így volt ez a Horthy-rendszer, majd Rákosi és Kádár rendszere esetében. Az egyes rendszerek mögül előbb utóbb elgyengült a kívülről érkező ideológiai, illetve ennek fennmaradását is biztosító gazdasági integráció, vagy esetleg explicit az adott rendszer közvetett vagy közvetlen finanszírozása a geopolitkai térben. Az orbáni rendszer esetében mára a gazdasági térvesztés eredményeként (COVID-19 pandémia, Orbán és EU szembekerüléséből adódóan EU-s támogatási forrástömeg jelentős részének elvesztése, világgazdaság visszaesése a pandémia majd az orosz-ukrán háború hatásaként) mára nyilvánvalóvá vált, hogy az orbáni elit önkényuralma minél teljesebb orosz befolyással, igazodással védhető meg. Ennek megfelelően igyekeznek átgyúrni az amúgy jelentős részben apatikus magyar társadalmat, a neurotikus és duzzogó tolvajnemzet kádári „gazdasági aranykorra” nosztalgiázó, legszélesebb szavazói tömegeit, nem is hatástalanul. Végső következtetésem az, hogy függetlenül Tisza és Magyar Péter felívelésétől, jelenleg a Raid Over Bruessel hatás érvényesül, és ez a Tisza esetleges kormányra kerülésével sem fog változni, sőt a szélesebb társadalomban erősödhet is, hiszen az Orbán-rezsim kifosztásának hagyatékát az első perctől kezdve érezhető gazdasági növekedéssel kellene ellensúlyozni, ami szerintem teljesen esélytelen a Fidesz intézményesített ország-rablása után. Marad tehát példaként a „rendet és normalitást” képviselő Putyin és Oroszországa mint példakép szembenállásra a Nyugattal. Ez csak akkor fog megváltozni, ha Oroszország mindenki számára - az utolsó Metropol-t olvasó melós számára is – megtörik, kudarcot vall háborújában. Ennek jelei 2025 végén nem láthatók.

Miért most terjesztették be ezt a törvényt? Ennek okai szerintem a következők:

1. A „jó hír” kampány teljesen sikertelen volt. Megmérték, nem hozott plusz szavazókat a Fidesznek. Ellenben azt is mérték, hogy saját körön belül sem hiszik el a fideszes választók – a magszavazók. Esetleg a hatása negatív volt, szavazókat vitt el.
2. A „voks 2025 Ukrajna ellen” kampányt mérik és nagyon gyengén teljesít. Ez nem véletlen, elég hülyének kell lenni, aki azt higgye, hogy ő magyar kisemberként bele fog tudni szólni a világpolitikába. Továbbá 1—es pont: nem ad választ arra, mivel lesz a fidesszel gazdaságilag jobb. Természetesen majd ki lesz hozva, hogy óriási siker volt, több mint 15 millió magyar töltötte ki. Már a győzelmi plakátok is ki vannak nyomtatva - ahogy ez megszokott.
3. A Szalay-féle „háború felé vezető útra átállás” beszéd nagyon durva százalékkal vitt el a Fidesztől magszavazókat. Teljesen más a fotelből őrjöngeni, mint szembenézni azzal, hogy mehetünk esetleg golyófogónak Ukrajnába + az éveken át tolt békepropaganda bukása. Explicit átverés - emlékszünk ugye a Cár-bombás "Háború" plakátokra?
4. Orbán féle tihanyi, magyargyűlölő Simion-t támogató kijelentések: jelezték / mérték, hogy az erdélyi eddigi fideszes magyarok esetében nagyon durva lemorzsolódás jöhet. Óriási a felháborodás, százalékokban mérhető.
5. Megakadályozni, hogy a legnagyobb ellenfél Magyar Péter elinduljon erdélyi útjára, ezzel bebizonyítani a Fidesz szavazóknak, hogy megfélemlíthető, és a rezsim képes kontrollálni. Ez volt talán a legfontosabb tényező a beterjesztési időpontjának megválasztása okán.

A következőkre mindenképpen számíthatsz a jövőben:

1. Orbán és a fideszes elit nem adhatja át a hatalmat, mert Magyarországon börtön, Oroszországban kivégzés vár rájuk.
2. Orbán pszichológiai szempontból képtelen átadni a hatalmat. Ő nem lehet vesztes: inkább a halál. Elsőként mások halála persze.
3. Orbán világpolitikai tényező akar lenni bármi áron.
4. Orbán és Fidesz elitje nézőpontjából a teljes magyar társadalom, azaz te, és minden más ember csupán felhasználható eszköz, erőforrás arra hogy világpolitikai tényező legyen bármi áron. Adót fizet, termel, szavaz a Fideszre, kussol.
5. Az egyensúly törvénye alapján, a kádári legvidámabb barakk langymelegének, és az abból következett langyos, színjátékszerű „rendszerváltásnak” szükségszerű párja a polgárháború.
6. Az 1990-es, nagyon merésznek tűnő "Tovaris Konyec" plakátok szükségszerű párja annak a vágya Orbán részéről, hogy az elvtársak, azaz az orosz hatalom visszatérjen, védje őt és elitjét, taposson el minden ellenszegülést. "Tovaris Comeback" avagy "Tovaris Vernis" - ugyancsak az egyensúly törvénye alapján.
7. Orbánnak nincsenek elvei, egy pszichopata. Egyetlen elve van, uralkodó akar lenni. Olyan Palpatine-féle a Star Wars-ból. Kijelentéseit, politikai hozzáállását ennek megfelelően, választói akarat igényei szerint bármikor hajlandó megváltoztatni.
8. Az orosz titkosszolgálat, és ezzel Putyin nem engedheti meg azt, hogy az EU – NATO területébe integrált trójai faló állam megszabaduljon a „rendszerváltozás” előtt létrejött, 2010-től jelentősen megerősített orosz befolyástól.
9. Ha gazdasági javulás nincs, és semmi pozitív tényezővel nem lehet kiállni a választók elé, csak az önkényen lehet erősíteni.
10. Ha a náci Németországot vesszük, most kellene jönnie annak a résznek, hogy az SA / SS orbáni megfelelői létrejönnek. Hogy ez a SzuveNERitásvédelmi Hivatal lesz-e vagy sem, még nem tudni. Viszont valószínűleg ilyen katonai szervezet létrehozásához már nincs meg a megfelelő bázis, emberanyag a Fidesz részéről. Ezért lenne jó Orbánnak Ukrajna eleste - azonnal bevonulhatnának a ruszki "békefenntartók". (A "béke" szót ugye nyilván orwelli jelentéssel értelmezzük.)

Előbb vagy utóbb az rezsimje fenntartása érdekében az országot 10 perc múlva hatályba lépő kormányrendelet stílusban ki kell léptetnie az EU-ból és NATO-ból Orbánnak. Ennek ideje akkor lesz reális, amikor Ukrajna keleti felét, illetve még inkább amikor Kárpátalját orosz csapatok megszállva tartják.

Azt gondolom, hogy a jelenlegi, politikai kohézióját szinte teljesen elvesztett magyar társadalom számára az EU és NATO tagság az egyetlen olyan összekötő kapocs, amely mentén nagy egységgel állnának szemben az Orbán-rezsimmel. Egy ilyen döntés valószínűleg a Fidesz-keménymag számára is döbbenetes lenne. Alapjában kérdőjelezné meg a rezsimtől várható gazdasági lehetőségeket épp úgy, mint több mint 30 éves geopolitikai hovatartozásunkat.

Az EU elhagyása elviekben olyan gazdasági sokkot okozhat, amely a „rendszerváltás” gazdasági hatásait jelentősen felülmúlná. Mivel a magyar export döntő része EU-ba történik, illetve ugyanígy az import is onnan, ez akár 1,5 milló munkahely megszűnését is jelenthetné. Ezzel olyan társadalmi robbanás jönne létre, amelyet a jelenleg leszállóágban lévő Orbán-rendszer nem bírna elviselni.

Orbánról valószínűleg a következő dolgok vannak Putyinnál: 1. Fidesz feltőkésítése orosz pénzekből („Szeva bácsi”); 2. Orbán és Putyin alkuja Kárpátalja visszaadásáról a magyar gazdasági és politikai függetlenségért és az új orosz érdekszférában betöltött vezető szerepért cserébe (Orbán hatalomvágyának kielégítése); 3. Orbán által elvégzett és elvégzendő pénzügyi és dezinformációs műveletek az EU egységének megtörése céljából (szövetségi rendszer elárulása); 4. Orbán magánéletéhez kapcsolódó roppantul terhelő információk. Szép portfólió. Mindezek okán, és a magyar társadalom tönkretétele okán egy Fideszen kívüli jogrendben számíthat arra, hogy Orbánra és közvetlen sleppjére, kegyenceire úgymond rá fog rohadni a műanyaglakat. Netán életükkel fizethetnek a haza és a szövetségi rendszer elárulásáért.

Ahhoz hogy Orbán és bűnöző sleppje ezeket a következményeket elkerülje, szükséges lesz az ország EU-ból kivezetése, hiszen: 1.) onnan fejlesztési pénzek nem fognak érkezni, különösen most, ha az EU magára lesz hagyva katonai tekintetben, az európai, orosz elleni véderőhöz szükséges forrásokat nem fogják egy EU-s pénzből kiépített, ellenséghez dörgölőző latorállam bármilyen támogatására fordítani; 2.) Szükséges lesz a Fidesz-keménymag számára „győztes alternatívát” bemutatni, amely mint vámpírok a vérre, több mint 20 éve ki vannak éhezve arra, hogy a történelem „győztes” oldalára kerüljenek, eltaposva minden ellenvéleményt a szent önkény nevében. Ezt az eszmét Csurka alapozta meg. 3.) Amennyiben Ukrajna oroszok általi megszállása megtörténik, a rezsim biztonságba helyezése végre teljesíthető lesz. Az ellenzék tagjait be lehet végre börtönözni, megölni, Orbán megszabadulhat a félelemtől, hogy ami nála van Putyinnál, valaha is kiderüljön. Onnantól már csak a természetes (vagy novicsok-os) haláltól kell félnie.

Mivel az EU / NATO kilépés valószínűleg azonnali társadalmi robbanást idézne elő, forradalmi helyzetet a Fidesszel szemben, tehát a rendszer végét, netán Orbán Ceaucescu stílusú halálát, ennek végrehajtása ezért csak úgy biztosítható, ha kilépést követően  azonnal orosz katonai megszállás történik. Ennek okai a következők: 1.) meg kell akadályozni, hogy a magyar munkavállalók tömegei kérjenek menedékjogot az EU-ban. Az orosz megszállásnak nagyon súlyos költségei lesznek, amit Orbánéknak elő kell teremteniük. 2.) Mivel Magyarországon nincs olyan jelentős erő, amelynek valódi érdeke lenne a „keleti-integráció” ezért a rezsim védelmét külső erőnek kell biztosítania. Itt arra gondolok, ha a Fidesznek lennének félkatonai szervezetei, a náci SA-hoz és a korai SS-hez hasonlóan, akkor ezek felhasználásával az EU-kilépés eredményezte forradalmi / polgárháborús helyzet kezelhető lenne. Ilyen azonban nincs, békemenetes nyugdíjasok erre nem alkalmasak, tehát kell az orosz katonai erő. 3.) Mivel az orosz megszállás szükséges, így egyben az ország területe azonnal hadműveleti területté is válik orosz szempontból, kifejezetten jó stratégiai pozícióban. Az ország erőforrásai, mint emberanyag és gazdasági erőforrások, azonnal hadműveleti célokra lefoglalandók. Ez alatt egyaránt érthetők a magánemberek vagyona épp úgy, mint a vállalkozások eszközei és tőkéje. Meg kell akadályozni, hogy nyugati cégek képesek legyenek innen kivinni a tőkét és a gyártást, pl. Rheinmetall. Egy ilyen példátlan zsákmányolás csak akkor hajtható végre, ha fegyveres erők, hadsereg hatja végre, irányítja a folyamatot. Az EU / NATO kilépés utáni Orbán-rezsimnek óriási pénzt kell gyorsan előteremtenie, egyrészt az ország megszállásának katonai költségét kifizetni Moszkvának, átállítani az ország termelését hadiiparra, Moszkva érdekei szerint. Ezért minden egyes nap, amely az EU / NATO kilépés hatályba lépésétől az orosz megszállás teljes körűvé válásáig eltelik, óriási mennyiségű, hadicélokra lefoglalható tőke és emberanyag kiáramlását jelentené, és ezt el kell mindenképpen kerülni. Ugyanígy napról-napra eszkalálódó helyzetet, ahol Orbánnak és bűnöző sleppjének félniük kell vagyonuk és életük elvesztétől. Véleményem szerint ilyen formában valósítható meg az EU / NATO kilépés Magyarországon.

Előzmények:

https://tldr.blog.hu/2019/09/24/ndt_160

Mottó:

 Az úgynevezett rendszerváltás. Milyen optimisták voltak a magyarok közül sokan! A 80-as években az állampárt belső köreiben épp úgy tudtak arról, hogy a rendszernek vége, IMF-hitel és eladósodás ide vagy oda, mint ahogy az átlagember is érezte úgy 1985-től: a szocializmus halott. Egy baromság.

A Nyugat döntően a kultúrharcban győzte le a szocializmust. A fölénybe kerülés a tudatokban kezdődött, a lakásokban és mindazokon a helyeken folytatódott, ahol a Nyugatról származó szimbólumok eltűrtek voltak. Szürke, pártközpontból meg tervhivatalból meghatározott, sorjás és tákolt szükségleti cikkekkel szemben a nyugati kultúra és fogyasztói társadalom közönséges fogyasztási cikkei, reklámjai voltak megtalálhatók státuszszimbólumként szinte minden magyar háztartásban. Kezdve a nappaliban ereklyeként közszemlére tett nyugati szeszesitalok üvegeivel, folytatva a mindenféle nyugati cégek matricáinak mindenhova felragasztásával, és végezve azzal az egészen meghökkentő szokással, hogy nyugati újságoldalakat lamináltak be és lett bevásárlószatyrok díszítése. (Utóbbiakról sajnos képet nem találtam a neten.) Minden menő volt, ami nyugati volt. Minden legalábbis megkérdőjelezhető volt, ami a KGST-n belülről származott.

Urbán Tamás / Fortepan

(https://fortepan.download/file/fortepan-eu/2560/fortepan_89276.jpg)

(http://www.szetszedtem.hu/049tesla-b4-b400/b4-b400.htm)

(http://szetszedtem.hu/1088teslauran/kismagno.htm)

Tehát a szocializmus vívmányai omladoztak már a 80-as években. Kivéve persze a fusizást, és az ebből származó eredményeket, az nagyon adta. Akik benne voltak rendesen, és mindaz amit előállítottak is mind nagyon menők voltak, megvolt az összekacsintás: tiéd a rendszer, magadnak építed. A gyárban, vagy ahol dolgoztál, a különböző nem szükséges dolgokat egyedül vagy másokkal összejátszva lehetett átvenni úgynevezett szocialista megőrzésre. (https://www.arcanum.com/hu/online-kiadvanyok/Lexikonok-szines-szinonimatar-F9792/a-a-F97A7/atveszi-szocialista-megorzesre-F9A46/). Persze meg kell értenünk, hogy a fusizás és a lopás egy hiánygazdálkodás következménye, meg azt is, hogy pszichés ventillációs lehetőség is egyben - a Rendszer e területen nem akadályozta (annyira) az önmegvalósítást. Végül is a fusizás a marxi munkaideál eszményi és rendszerszintű megvalósítása lett.

Összességében létrejött egy olyan morál, amely végletekig, információhiány miatt szükségszerűen irreálisan magasra értékelt mindent – nem csak tárgyakat, hanem az azt létrehozó kultúráról gondolt, teljesen torz elképzeléseket – azért, mert Nyugatról származott. Ezzel párhuzamosan létrejött egy olyan „ethosz” is, amely legitimálta az emberek számára a lopást, az "okosba megoldást" és a korrupciót. „A korrupció az, amiből te kimaradsz” – és ebben a mondatban benne van annak a privilégiumnak minden vágya és irigysége, hogy bár téged fizetnének le, olyan pozícióban lennél az üzemben, a tanácsban vagy a Pártban, vagy bár neked lenne annyi pénzed, és olyan lehetőségeid, amelyekkel kapcsolatos akadályok elhárításában csupán egyszerűen le kell fizetned a megfelelő személyt az üzemben, a tanácsban vagy a Pártban.

Figyelembe kell venni, hogy az államszocializmus ideje alatt a Nyugatról gondolt társadalom- és gazdaság-kép teljes mértékben torz volt. Egyrészt, egy zárt társadalom hogyan is lehetne mindazt tudni, amit a vágyott országokban, az NSZK-ban, Ausztriában, bárhol máshol Nyugaton élők gondolhattak rendszerről, életükről. Másrészt USA és szövetségesei korán felismerték azt, hogy a Varsói Szerződéssel és a KGST-vel szemben demonstrálni kell a nyugati, kapitalista gazdasági élet felsőbbrendűségét is, és ez meghatározta valószínűleg azt, hogy a keleti blokk lakói a nyugati élet bőségének és boldogságának egyöntetű képét láthassák, szembesüljenek csak az anyagi gazdagság képeivel és szimbólumaival, mindazokkal, amelyeket a keleti blokkban megszerezni nem fognak tudni.

Tehát az 1980-as évek végén ott állt egy olyan magyar társadalom, amely a Nyugati életforma megkapását magától értetődő jussnak tartja, továbbá a korrupciót és a lopást, ha nem derül ki, magától értetődő és egyben a rendszer meghack-elésének függvényében (mennyit tudtál kilopni a gyárból, kikkel mit tudtál elintézni mások rovására, magad előnyei érdekében) szükségesnek sőt dicsőségesnek tartja. Ennek a teljesen felkészületlen, alapvetően irreális elvárásokkal rendelkező társadalom tagjai álltak ott csillogó szemmel, és vágták a vasfüggönyt, meg tapsoltak Nagy Imre újratemetésén. Ahol – noha még nem tudták – ott állt és beszélt az az ember, aki nemcsak megtestesítette a generációjukat, hanem mára tökélyre fejlesztette mindazt a romlást, amit ezekre az alapokra építeni lehet.

Most nyilván az akkori 20-30-40 évesekről lesz szó, akik ennyi idősek voltak 1989-ben. Ők most 50, 60 illetve 70 felett vannak, bőségesen a Fidesz szavazói, és esetlegesen kifejezett imádói annak a despota baromarcnak, aki az említett újratemetésen állítólag kikergette szovjet katonákat szavakkal, holott a megszálló csapatok már elkezdtek kivonulni.

Ha az egyensúly törvényét figyelembe vesszük, nem csodálkozhatunk el azon, hogy a túlfokozott Nyugat-imádat elvezetett ma oda, hogy a Fidesz akkori „Tovaris Konec” plakátjai teljesen irrelevánsak a választói számára, hiszen sokkal jobb lenne, ha az említett elvtársak Ukrajnát legyalulva, Kárpátalját visszaadva visszajönnének, végre Rendet csinálnának, és megadnák az állam gondoskodásának biztonságát. Tehát többek között eltakarítanák a sok demokratikus jogokért vinnyogó liberálist, az LMBTQ-degeneráltakat, valamint kicsavarnák a fiatalok kezéből a mobiltelefont, és a fiúkat sorkatonasággal nevelnék őket fegyelemre- tiszteletre. A lányoknak meg a konyhában van a helyük, nekik csak a méhük járjon, ne a szájuk! A multik kemény megrendszabályozása, illetve nemzetivé tétele mellett emelnék a Nemzet tekintélyét, és olyan intézkedéseket hoznának, amelyek eredményeként a Nyugat végre megadná a NEKÜNK KIJÁRÓ TISZTELETET!!! A fociban és minden egyéb másban is.Középhatalom! Kanyarban előzünk! Kokik és sallerek!

Az Orbán-rezsimig terjedő időszak és maga a rezsim időszaka egy teljes adaptációs kudarc, amely a gyökerénél el volt rontva. A „rendszerváltásnak” nevezett bábjáték, ahol az MSZMP mint állampárt kvázi felelősségre vonás nélkül volt képes politikai hatalmát átmeneti MSZP-re történő átnevezéssel egyfajta indikátora annak, hogy hogyan szabadult el a lopás és korrupció ethosza rendszerszinten, amelynek az orbáni state-capture csupán betetőzése. Ahogy az is, hogy ezekkel az előképekkel teljesen felkészületlen magyar társadalom semmit sem tudott tenni az addig példaképnek tekintett Nyugat gazdasági törekvéseivel, azaz a századvég, és az új század gazdasági gyarmatosítási módszereivel.

Így vált nyilvánvalóvá az 1989-ben csillogó szemű rendszerváltó 20-30-40 évesek számára, hogy mindaz a kép, amivel szükségszerűen kábították magukat a Nyugattal kapcsolatban, hamis. Megvették a munkahelyüket, majd kibaszták őket az utcára tömegével az 1990-es években. Sokan közülük nehezen tudták tudásukat és hozzáállásukat konvertálni egy olyan teljesítményelvű rendszerbe, amely nem tűrte azt a munkamorált, amelyet a szocialista rendszer elegendőnek tartott, éppen a munkanélküliség teljes hiányának eljátszására. Döntéseket kellett hozniuk olyan pénzügyi kérdésekben, amelyekre a szocialista rendszerben senki sem készítette fel őket, és ezekben elbuktak. Csalások és átverések olyan formáit kellett elszenvedniük, amelyeket Nyugaton már sokszor kipróbáltak, és volt ezekről általános köznapi tudás ezekben a társadalmakban – már csupán a média sokszínűsége okán is. Tapasztalniuk kellett, hogy a szocialista rendszer „erőltetett egyenlősége” a gazdasági javak vonatkozásában véget ért. Számukra undorító vagy lenézett figurák gazdagodtak meg egy szempillantás alatt, ők pedig maradtak ugyanúgy jobb esetben.

„Öreg papa pöfög a Trabantjával az úton, egyszer csak piros lámpát kap és megáll. A mellette lévő sávban egy gyönyörű hófehér Mercedes cabrioval egy nagyon csinos fiatal csaj áll meg. Döng a zene a kocsiban, a lányon gyönyörű ruha van, szép mellek, műköröm stb. A bácsika nézi és nem bírja megállni, hogy át ne szóljon a lánynak:
- Ne haragudjon kisasszony, de hogy csinálja, hogy ilyen fiatalon ilyen csodálatos kocsija van? Én negyven évig dolgoztam a Ganz Mávagban és csak erre a vacak Trabantra futotta.
- Bácsikám tudja mi az az orális szex?
A kisöreg gondolkozik, majd rávágja:
- Az a szopás nem?
- Nem bácsikám, a szopás az a Ganz Mávag.”

Megszűntek az identitást adó közösségek. Apám révén ismertem valakit, aki az Óbudai Hajógyárban dolgozott vezető mérnökként, igen magas pozícióban, mielőtt 40 év munkaviszony, ottani karrier után a 90-es évek közepén elbocsátották, számos más, valóban értékes tudású szakemberrel együtt. Ez az ember sosem volt képes kiheverni az elbocsátását, szemünk láttára szó szerint belebetegedett abba, majd rákban meghalt. Hány ilyen emberi sors volt és van! Én apám, szüleim révén meg lettem kímélve mindettől, igaz az az előnyöm is volt, hogy fiatalabb révén (14 voltam 1989-ben) könnyebben tudtam megfelelőbb szakmát, majd utána egy másik szakmát váltani. De meg kell érteni, hogy ezt mások nem tudták megtenni, mégpedig tipikusan, minél idősebb valaki, annál több tényező nehezíti meg ezt, azaz a társadalmi mobilitást.

Tehát az 1989-ben a "Wind of Change" generáció (https://www.youtube.com/watch?v=n4RjJKxsamQ) illúzióval teli tagjai közül később számtalanul sokan megtapasztalhattak azt, hogy mindaz amiben hittek, és vártak egy hazugság volt. Azaz mindaz, amit a Nyugat ígért, elérhetetlen, és ez mérhetetlen frusztrációt okoz számumra. Sosem fognak ausztriai életszínvonalon élni, olyan könnyedén és olyan kellemesen.

És mindezt betetőzte mindaz, amit ezek a generációk a digitális forradalom nyertes landlord-jai által megkapnak – a mobiltelefonok képernyőin. Minden, ami ezen a csatornán beömlik, a Nyugat kaotikusan sokféle szennye, amellyel szemben egyetlen védekezési lehetőség van: elszigetelni magukat a magyar felsőbbrendűség gondolatkörébe, szűrési buborékjába, és egyidejűleg támadni mindazt, amit a mocskos Nyugat idehozott. „Hamburgert zabálok a melegfesztiválon.” (https://m.zeneszoveg.hu/m_dalszoveg/74913/nagy-fero/fogadj-be-europa-zeneszoveg.html)

Valamint kapcsolódni olyan eszmékhez, amelyek a Nyugatot támadják. Szurkolni Putyinnak, hogy legyőzze Ukrajnát. Ehhez kapcsolódáshoz nagy segítséget nyújt a magyar családoknak Zuckerberg, hiszen számára az a lényeg, hogy a platformját használják, teljese mindegy milyen célra, csak  minél többen,.

A szűrési buborék hatás kiválóan működik, ahogy a szűrési buborék létrehozása és minden áron történő fenntartása is a Fidesz legfőbb politikája az ország gazdasági erőforrásainak saját zsebekbe tuszkolása mellett, de erről a Trianonról, LBMTQ-ról, Brüsszelről és Sorosról vernyogó szavazóinak, a rendszerváltó, megöregedett, paranoid és megkeseredett generációnak nem kell tudnia. De őszintén: nem is hiszem hogy érdekli őket. A korrupció kérdése nem lényeges számukra, mert ők aztán ki vannak éhezve a lopásra, és az előnyök ilyen formában történő megszerzésére, csak épp nem jut, ha nem részei a NER-nek, de ott is egyre kevésbé. Soros, meg Brüsszel? Maguk a gyűlölt Nyugat megtestesítői, esszenciái. Ez pedig a dafke kategóriája, ez maradt csupán, Orbántól kezdve a generációja rá szavazó tagjaiig. Tudjuk, hogy magunk ellen dolgozunk, de leszarjuk. Az a lényeg, hogy csak azért is azt csináljuk amit mi akarunk, hogy csak azért is megmutassuk, hogy baszódjon meg a Nyugat, és annak képviselői. Azt csináljuk, amit mi akarunk!

Mivel annak esélyei, hogy Magyarország felzárkózzon a közeljövőben bármilyen formában is az EU magországaihoz, teljes mértékben elszálltak, marad a neurózis, a hiszti, a kerék a küllők között, a tüske a köröm alatt, bekéretem a nagykövetet, elmegyek tiszteletet kivívni Stockholmba, meg az ilyen, gyenge emberek által, gyenge embereknek célzott szövegek és tettek. Összességében kisgyermekként a földhöz verem magamat a dühtől, mert anyuci azt mondta, amit mondott, és mindazok a megoldásmódok, amelyek elfedik azt, hogy az 1989-es 20-30-40 éves generáció tagjai ezt az egész lehetőséget, hogy a Nyugat magországaihoz kapcsolódjon Magyarország, úgy ahogy van elbaszták véglegesen. Ezért állnak ki Orbán mellett a végsőkig, körömszakadtáig, ezért lehetett a mostani EP és önkormányzati választáson még ennyi szavazatot beszerezni ilyen kőprimitív, legfeljebb a lepkeagyúak által elejétől-végéig elhihető, BTK-kategóriás uszítással, amit a Fidesz lerendezett, a lejtmenetben lévő életszínvonal ellenére. Ugyanis nekik, ma 50-60-70 éves emberek többségének gyakorlatilag nem maradt más, mint csak a tagadás és tagadás a végsőkig, a tagadás akkor is, ha beledöglünk. Lényegében ugyanaz a hiszti és dühkitörés, amit a kisfiú ezen a mémen bemutat.

No igen. A korábbi szakaszban, amikor még nem volt a világháló Debilnet, hanem Internet; a boldog aranykorban, amikor mélyen targetált & optimalizált szűrési buborék nem tette függővé a felhasználókat amellett, hogy kézben mindenhová vihető Digitális Evangélium sem volt, rajta a mindenütt jelenlévő Meta Anyaszentegyházzal és kiegészítő intézményeivel; nos ekkor a felhasználók jelenlegihez képest kurvára alacsony száma nem is nagyon tette szükségessé, hogy végponti titkosítás legyen a különböző kommunikációs csatornákat biztosító szoftvereken.

Ahogy a legyek a friss lószarra, a valamennyire kultúrával rendelkező felhasználói kört a mobiltelefonokkal együtt, sok lúd disznót győz elve alapján felváltották a pronyók tömegei, 10 másodperces videókat egésznap bámuló csíráktól kezdve a laposföldes, konteókba hibbant agyú fogatlan vén, eldemensedő gyökerekig, no meg a sok autista spektrumzavaros, idegi alapon rángatózva posztoló- megosztó köcsögig, az újdonság-endorfin termelés nagy globális tomboló mámorában. Illetve mindazon lúzerek és dörzsölt kretének különböző kasztjai akik a síkhülye pronyókat, tehát a Debilnet derékhadát kívánják lehúzni. Nincs új a nap alatt, ahogy mondani szokták. Most az átbaszás és a vele együtt járó függővé tétel újabb köre jön a nagy nyelvi modellekkel, amelyek esetében a kontrol és a függőség növelése a célja az ilyen kis üveges tekintetű szociopata szarrágó geek geci Zuckerberg-ek, és hasonszőrű digitális landlord-ok esetében: ezt az egész mobiltelefonba burkolózást újabb szintre emelni, különben összeomlana a nagy kamu: hogy úgymond az emberek kajálják a reklámot és a reklámcélú influenszer manipulációt a neten.

Tehát a prosztók számára, akik ugye hülyék mint a seggem, és a Facebook / Instagram hírfolyam lefelé gördítése, a Tinder jobbra vagy balra húzogatása jelenti a nagybetűs „Számítógéphasználati Kompetenciát”, tehát a roppantul okos síkhülye, „valamit kiírt a gép!!!” kategóriás tahókat meg kell védeni.  Így az Android esetében kezdetektől fogva a Szent Google a rendszergazda, úgy az emoji-küldő, lélekápoló csevegőszoftvereket, azaz app-okat is el kellett látni védelmi eszközökkel, hogy kevésbé basszanak ki velük. Ez az amúgy evidens eszköz a végpontok közötti titkosítás lett.

Vannak kételyeim azzal kapcsolatban, hogy mondjuk egy Meta számára mennyire hasznos egy felhasználók között titkosított Messenger adatcsatorna, főleg a nagy AI hajnalán. Szerintem kurvára nem, mint ahogy a fasszopó Zuckerberg-en kívül az Egyesült Államok kormányának és szövetségeseinek sem (Five Eyes). Snowden azért sok mindenre utalt. Ha igaz amit mond, tehát az ő idejében a jelenlegihez képest kurvára kisebb méretű és jelentőségű Internet adattartalmáról készültek állítólag snapshot-ok, akkor képzelem, hogy egy olyan világban, ahol sokszorosára nőtt a felhasználók száma, és a faszverés tudományáról is legszívesebben ma a ChatGPT-t kérdezné meg a paraszt, ahelyett hogy a faszát kézbe venné a PornHub előtt; és végre lett olyan technológia, ami kiválogatja az adatszemétből a nemzetbiztonságilag lényeges információt, ez az AI, akkor mennyire geci fontos lehet ez az adattömeg és átnézhetősége a Meta, a Bytedance, valamint az USA kormányzata számára. Ebbe az egészbe pedig kurvára nem illeszkedik bele egy olyan végponti titkosítás, amit még a szoftver, az applikáció gyártója sem hátsóajtózott be.

Nézzük, hogy az Anyaszentegyház egyik feltörekvő akolitusa, ChatGPT 4.0 mit mond erre a kérdésre: „Melyek voltak a gazdasági, társadalmi, technológiai és egyéb okai annak, hogy a különböző csevegő applikációkba end-to-end titkosítási technológiákat implementáltak azok fejlesztői? Írj erről egy rövid összefoglalót.” Lássuk, mit lehet kihámozni a semleges stílusú bullshitgyűjteményből:

„A csevegő applikációk fejlesztői több gazdasági, társadalmi, technológiai és egyéb ok miatt döntöttek az end-to-end titkosítási technológiák implementálása mellett. Az alábbiakban összefoglalom ezeket az okokat:

Gazdasági Okok

Versenyelőny: Az adatbiztonság iránti növekvő kereslet miatt a titkosított kommunikációs szolgáltatások vonzóbbá váltak a felhasználók számára, így a fejlesztők versenyelőnyre tettek szert a piacon.

Bizalom és felhasználói bázis növelése: A titkosítás segít megnyerni a felhasználók bizalmát, ami növeli az alkalmazások letöltési számát és használati gyakoriságát.

Társadalmi Okok

Adatvédelem és felhasználói jogok: A magánélet tiszteletben tartása és a felhasználói adatok védelme egyre fontosabbá vált a digitális korban. Az end-to-end titkosítás biztosítja, hogy csak a kommunikáció résztvevői férjenek hozzá a beszélgetésekhez.

Kormányzati megfigyelések és visszaélések: A felhasználók egyre inkább tudatában vannak a kormányzati és egyéb szervezetek általi megfigyelések veszélyeinek, így növekvő igény mutatkozott a kommunikáció biztonságára.

Technológiai Okok

Fejlett titkosítási technológiák: Az olyan technológiák fejlődése, mint az RSA és az AES, lehetővé tette a hatékony és megbízható titkosítás alkalmazását a mindennapi kommunikációban.

Nyílt forráskódú megoldások: Az olyan nyílt forráskódú titkosítási protokollok, mint az Open Whisper Systems által kifejlesztett Signal Protocol, megkönnyítették a titkosítás implementálását különböző alkalmazásokban.

Egyéb Okok

Jogszabályi követelmények: Néhány országban szigorú adatvédelmi törvények és szabályozások léptek életbe, amelyek kötelezték a szolgáltatókat a felhasználói adatok megfelelő védelmére.

Nemzetközi trendek: A globális adatbiztonsági incidensek (pl. adatszivárgások, hackelés) ráirányították a figyelmet az adatok védelmének fontosságára, és világszerte megnövelték a titkosított kommunikáció iránti igényt.

Az end-to-end titkosítás alkalmazása így egy átfogó válasz a felhasználói igényekre, technológiai lehetőségekre és jogszabályi követelményekre, amely elősegíti a biztonságos és bizalmas kommunikációt a digitális térben.”

Tehát a síkhülye baromarcok tömegei megijedtek attól, hogy „feltörik” őket, meg azért lássuk be, a csaló köcsögök tömegei tették is a dolgukat, tehát hack-eltek és törtek töretlenül, sok frájer beszopta, és ez által piaci igény fogalmazódott meg, amire a digitális landlord-oknak és a kormányzatoknak is reagálniuk kellett. Itt állunk ma, és a csevegés, az emoji-hegyek küldése, tehát egymás körbenyalása a Messenger-en és társain úgy tűnik, végpontilag bazmeg, kibaszottul (?) titkosítva van. Előre megyünk, nem hátra!

Ez volt a hosszú bevezetés a Chatcontrol-hoz, illetve ahhoz, hogy ezt a szart újra elővették, jelen esetben a belga EU elnökség, de állítólag Putyin és Lavrov faszát mélytorkozó magyar elnökség szájbabaszott „agenda”-jában is megtalálható. Ahogy a napokban történt, a Chatcontrol vissza lett baszarintva a gecibe, azaz el lett napolva. A sok rohadt pedofilvédő köcsög EP képviselő ugye, nem fogadta el, hogy az userek esetében előzetes moderációt („upload moderation”) meg a többi itt leírt szart: https://www.patrick-breyer.de/en/posts/messaging-and-chat-control/ kellene bevezetni, telibe szarva a nagy EU vívmány GDPR-t is többek között.

Szerintem a helyzet a következő. Ha megnézzük Patrick Breyer linkelt oldalán ezt a táblázatot, azokat az adat vagy információs területeket láthatjuk, amire az Egyesült Államok kormányzatának és szövetségeseinek valószínűleg egyre kevésbé van rálátásuk, éppen a titkosítási technológiák prolik számára, számukra ismeretlen módon de mainstream-má válása miatt. Ahogy a nagy infomultiknak, a GAFAM-nak, főleg úgy, hogy itt egy technológia, amely leválogatja az usereke tömegeinek digitális szemetéből a lényeges információt. Ugye ilyen a csevegés, és ez csak az egyik. Ilyen az, hogy milyen fájlok vannak a gépen. Lényeges, hogy nem azok explicit tartalma a fontos, kurvára, nem, ki a fasz akar azzal darabonként foglalkozni?! Ami fontos az az összkép. Mit mutat a content az illetőről. Milyen ember? Mit csinál? Mit csinál mondjuk munkaidejében? Blogot ír, mint például én most? Ez a lényeg, bazmeg, egy gépi rendszer adjon választ arról, hogy „jó” munkavállaló vagyok-e, illetve „jó” e a véleményem a Rendszerről. Utálom-e a Fidesz-t például? Ugye milyen fontos az összkép?! Ha a munkaidő ellenőrzését nézzük, erre lenne eszköz például a Microsoft Recall ugye, a munkáltatók számára szépen jönnének a jelentések, gépi összefoglaló arról, hogy a képernyőn végzett dolgok hány %-a volt munkához köthető. Artifical Intelligence, a második szó további jelentése ugye: hírszerzés. Az irodai munkahelyek meghatározott számának elvi megszüntetésnek időszaka a kontextus, milyen érdekes mi? A számítógép használója visszanézheti mikor mit csinált, ugye milyen jó? Ez csak másodlagos dolog. Legyen egy olyan, MI által működtetett rendszer, amely bármely tipikus felhasználóról csinál egy rövid összefoglalót néhány paraméter bepötyögése után. Ugyan így arról a csoportról vagy csoportokról is, amibe beletartozik. Ez a nagy nyelvi modellek felhasználhatósága a nemzetbiztonság szintjén. A marketing szintjén pedig a csoportok felé történő még pontosabb manipuláció lehetősége.

Vissza az end-to-end encryption-hoz. Noha a mainstreammá lett titkosítási technológiák többek között a pedofilok számára kiválóak arra, hogy tevékenységüket folytassák, akár „gyártó”, akár fogyasztó oldalon is legyenek, a tágabb és hosszú távú cél szerintem az, hogy a kormányzati  és nagyvállalati jelenlét, pontosabban annak megfigyelés formája („megvédünk, és hatékonyabbá tesszük életedet”) a fejlett világ állampolgárainak informatikai eszközein magától értetődő legyen. Megszokott legyen. Magától értetődő legyen. Másként megfogalmazva: a Debilnet jelenleg olyan terület, ahol a különböző kormányzatok rendvédelmi szervei, illetve más erőszakszervezetei nem tudnak úgy jelen lenni, mint a nem virtuális, hanem a valós életben. Nyilván, a virtuális, képernyőn megvalósuló erőszakszervezet-jelenlét teljesen másfajta eszközöket tesz szükségessé: és ezek éppen a felsorolt formában relevánsak. A kiskorúak védelmében kizárólag nyilván. A nagyvállalati jelenlétet természetesen nem kell hosszan magyarázni: az ébrenlét minden percét lehetőleg össze kell kapcsolni termékfogyasztással. Sőt még jobb, ha termék nincs is, csak szolgáltatás és arra folyamatos előfizetés szükséges a szolgáltatás létfontossága miatt. Így lehet a növekedést tovább növelni, így lehet a góréknak nagyobbnál is nagyobb yacht-juk, több és szebb kurvájuk, meg mindazok a kellemetességek, amelyek emberré teszik ezeket a kiválasztott embereket ugye. (Amíg a kaszás nem jön.) Levesszük a parasztot többször lényegében ugyanarra a dologra, de elbábozzuk nekik, hogy a szolgáltatás frissült és jobb lett, közben pedig valójában az elszaródás (Doctorow) folyamatát tekerjük fel.

A felhasználóról és csoportjaikról még többet tudás kormányzati és nagyvállalati igényei kapcsán további tényező is van itt szerintem, és ez makrotársadalmi és makrogazdasági eredetű, ez egy szélesebb kontextus. Jól látható, hogy a nyugati társadalmi és gazdasági fejlődés jelenlegi formája olyan töretlenül, mint a 90-es években feltételezték, és amely koncepciók a Fukuyama-féle „történelem vége” típusú optimista (mára facepalm kategóriás) baromság megfogalmazásban csúcsosodtak ki, nos ez a korszak ha mással nem is, de az ukrán-orosz háborúval és Kína gazdasági és területi pacifikációs törekvéseivel véget ért. (El nem tudom képzelni, hogy lehetett az USA és a Nyugat olyan vak, és olyan haszonleső, hogy kivitte bazmeg a high-tech termelést egy olyan országba, amely több ezer éve a középső birodalomnak tekinti magát, és minden más népet körülötte barbárnak, ahogy Kissinger megírta Kínáról című könyvében.) Az Internet nem csinált nagy globális és liberális társadalmat, ahogy Fukuyama és a többi, mára lejárt szavatosságú teoretikus gondolta, helyette felerősítette a polarizálódást. Azt, ami a szűrési buborék, ugye a sok tahónak. Ehhez még itt van a klímaváltozás. A 90-es évek mára összeomló globalizációs mámorának az lett az eredménye, hogy a társadalmi egyenlőtlenségek jelentősen megnőttek, és a klímaváltozás okán valószínűleg sajnos tovább is nőni fognak. A fejlett nyugat fiatalabb generációi számára sokkal nehezebbé válhatott, és válik a megélhetés, jellemzővé válhat a perspektívák hiánya, mint szüleik, vagy az ő szüleik, a 60-70-es évek generációi számára. Különösen érződik ez itt az EU, Putyin, és Kis Pincsi Fing gyarmatán, a Vengerskiy Oblast-ban. Tehát a különböző elitek mind az EU-ban, mind a tengerentúlon valószínűleg látják azt, hogy ez a növekvő létbizonytalanság olyan fajta mozgalmak létrejöttét hozhatja el, amelyek hosszabb távon elsöpörhetik a hatalmukat. Ezt meg kellene akadályozni olyan módon, hogy a status quo megmarad, viszont az erőszak ne legyen nyilvánvaló, mert az ősi nyugati szabadságjogokkal ez szembe megy. Mindenki szépen benne marad a képernyő és látvány alapú endofin-adagoló rendszerben, tehát erőszak helyett kényeztetés és szórakozás (illúziójával) neutralizáljuk a lázadást, meg azzal, hogy indirekt módon megerősítjük: mindenki saját magáért felelős, tehát a szar helyzetedet csak magadnak köszönheted. Ez a modell, és a nyugati világ elitjei szerint ezen valószínűleg jó lenne erősíteni. Ezzel szemben ott van Kína példája a társadalmi pontrendszerrel, mint egy másik modell és laboratórium.

A társadalmi pontrendszer mint szankciós eszköz, noha elméletileg nagyon kedvező, nyugaton ilyen formában közvetlenül nem vezethető be. A társadalmi kreditrendszer nagymértékben valószínűleg a fasszopó konfuciánus elvekre épül, tehát a Baszott Nagy Társadalmi Harmóniában (ami persze az uralkodó elit érdeke) mindenkinek meg van a maga helye, nem ugrál, csak kollektív, közösségileg megszabott, harmonikus módon. Az államnak pedig joga van folyamatosan ellenőrizni és szankcionálni a közösségeket és azon belül a személyeket a Harmónia betartása érdekében. Valószínűleg digitális ellenőrizhetőség ilyen explicit és autoritást leplezetlenül bemutató formáját nem lehet Európában és Észak-Amerikában bevezetni, noha igény volna, sőt a jövőben valószínűleg még inkább lesz rá igény az elitek részéről. Ezért helyette marad a mismásolás, a bábjáték: tehát a megfigyelés és kontroll magas szintre emelését valamilyen indokkal kell átnyomni, amely az adott társadalom értékrendszere alapján a papírforma szerint mindenki elfogad, el kell hogy fogadjon, és az bevezetés után a háttérben marad. Ez pedig a gyermekek védelme és a pedofília megakadályozása. A pedofília elleni küzdelem nem kérdéses. De hogy ehhez fel kell-e számolni a digitális csatornákon végzett privát kommunikációt, az bizony kérdéses. Ezt viszont jövőben is leplezzük egy ilyen szép színes, önkifejezés- önmegvalósítás fake függönnyel, amelynek papja és ministránsa a sok fasszopó influencer- médiakurva. Segítségükkel a magas szintű tömegfogyasztás dicsőítése együtt kell hogy járjon az egyéninek látszó, de valójában kurvára séma szerinti önkifejezéssel, és az önkifejezéshez kapcsolódó felfokozott szarkeveréssel a közösségi hálózatok jóvoltából, a mindennapi endrofin adag folyamatos magas szinten tartásával, meg azzal ,hogy a paraszt a szarkeveréssel legyen képes foglalkozni, agyilag ne legyen sem képessége, sem ideje magasabb összefüggéseken törni az agyát. (Megjegyzés: szerintem van egyfajta párhuzam szerintem az elektromos cigaretták és a közösségi média fogyasztása között. Mindkettő olyan tipikus, egy felfokozott, de gyökereiben végtelenül dekadens korszak terméke, aminek fő jellemzője az elhárítás és manipuláció. Mindkettő megtehető olyan formában, hogy a hiány azonnal pótolható lehet, nem kell hozzá hely és alkalom, mindez a fogyasztás intenzitásának növelését és ezzel a függőség jelentősen magasabb szintjét hozza létre.)

Véleményem szerint a Chatcontrol egyfajta teszt. Annak tesztje, hogy lehet e tekerni egyet felfelé az állami autoritáson és vállalatok érdekeit elősegítő hírszerzésen és befolyásoláson. Ha ebben a formájában bevezetésre kerül, akkor ugyanilyen célú, mindenki privát, államra egyáltalán nem tartozó kommunikációját és adatait elérhetővé tevő szabályozások a fejlett világban mindenhol bevezetésre fognak kerülni. Ezek eredménye pedig az lesz, hogy az internet mellett a darknet jelentősége fog felerősödni, ezzel pedig a csalás, az átbaszás ma még el nem gondolható szintje fogja jellemezni az online világot, olyan igazi William Gibson-i kaoutikus értelemben. A Chatcontrol minimális hatással lesz a pedofilokra, mivel ezek a csoportok tagjai lesznek azok, akik még nagyobb számban darknet-re, Internet2-re fognak átmenni. Viszont kiválóan alkalmas lesz olyan további emberek és nemzet biztonságából adódó, ebből levezetett szabályok megalkotására, a privát lét további, kormányzati és nagyvállalati célú felszalámizására, amelyek célja a kormányzatok és nagyvállalatok eddig nem gyarmatosított privát terekben (fizikai és virtuális) történő jelenlétének biztosítása, és ebből származó haszon létrehozására.

(Előzmény: https://tldr.blog.hu/2020/04/15/debilnet. Durva szöveg következik az alábbiakban.)

A „mesterséges intelligencia” azaz a nagy nyelvi modellek iránti óriási érdeklődést immár nem lehet megkérdőjelezni. Olyan kurvára jó, hogy eljutottunk ide: szöveges kimenet generálódik a kérdésünkre egy olyan rendszerből, amely embernek akar látszani, de semmiféle emberi öntudata nincs. Sztochasztikus papagáj, azt sem tudja, mit generál. A melómhoz kapcsolódó lepapírozáshoz én is aktívan használom a ChatGPT 3.5-öt, amely kiváló bullshitgenerátor, egészen addig a pontig, amelyről kevés információ van a neten, akkor átalakul baromsággenerátorrá. De így is látszik a potenciál a nagy nyelvi modellekben. A társadalomformáló erő, vagy mi a fasz.

A társadalomformáló erő sajnos azonban teljesen másképpen fog alakulni, ahogy azt az internet Nagy Teoretikusai ezt vizionálni próbálták az 1990-es évek elején-közepén, amikor még Snowden is az NSA-nál volt contractor például. A Nagy Teoretikus (faszfejek) például, ahogy korábban írtam, tökre egyértelműnek gondolták, hogy az emberi intelligencia, kéz a kézben a gépi intelligenciával nagy dolgokat fog megvalósítani, az emberek roppant okosak, racionálisak lesznek, és nagy tettek eredményeként nagy fejlődés fog bekövetkezni, nem is lehetne másképp. Világbéke, mindenki kurva jó él, minden szép, tiszta, rendezett, demokratikus, meg minden, amiről azt álmodták, hogy a „történelem vége” lesz.

Ezzel szemben emberi, azaz aljas, undorító geci mivoltunk egyértelműen megjelenik a „mesterséges intelligencia” használata terén, és már most látható, mindez milyen kurvára könnyen fog tudni demokratizálódni, azaz elérhetővé válni a gamma mínusz félhülye előemberek szintjén is. Lássunk néhány példát, ocsmány lesz:

- Pityunak tetszik az osztálytársa, de észlelnie kell, hogy a csajt az ő becses személye nem érdekli. Pityu lelkét ez erősen frusztrálja, gyorsan meg is van a megoldás. Itt van ez a faszom tudja milyen MI, egy darab, a csajról készült, elég szar fotóból is komplett pornót gyárt! Innováció!!! A legocsmányabb fajtát, De Sade márki, Szodoma 120 napja kategóriást, maradjunk ennyiben. Az elkészült produktumot pedig a megfelelő helyeken publikálja. Bosszúpornó as it finest, mindezt azért, mert Pityuka vágyai kielégületlenek maradtak. És itt még szűkebb kapcsolati körben maradt a dolog – nyilván ez nem fogja vigasztalni akivel szemben ezt tették.

- Ha a fenti kontextust szélesebbre nyitjuk, innentől meglehetősen veszélyesnek tűnik bármilyen fotó megosztása a Facebook-on, illetve bármilyen más közösségi hálózaton, hiszen lesznek olyan „mesterséges intelligencia” rendszerek, akik mondjuk a 4-5 éves kislányok és kisfiúk képeiről képesek lesznek legenerálni ugyanezt. Tehát bármilyen személyt ábrázoló fénykép, vagy pláne video publikálása esetén nagyon jelentős esélye lehet annak, hogy azokból ilyen végtermék fog készülni. Mami, hülye vagy, kiposztoltad a képet a Katiról?! Tehát ha ez a tendencia általános lesz, a jelenleg is szociopata trolloktól hemzsegő, egyre nagyobb mértékben nyilvánosan nem elérhető profilokból közösségi média teljese mértékben befagyhat, hiszen az emberek semmi olyat nem fognak merni kitenni, ami saját vagy mások arcát vagy testét ábrázolja. Ez lesz az eredménye annak, hogy a pornó individualizálódhat: tehát igény szerint lehet generálható bármilyen, akár mozgóképes pornó tartalom, bárki arcával, ahogy a kedves felhasználó csak gondolja. (Most ne menjünk abba bele, hogy ez milyen szintű szexuálpszichológiai problémákat fog okozni.)

- A pornó mellett a 21. század informatikai technológiákkal felszerelt előembereinek másik kedvelt ősi foglalatossága a csalás. Nos, az ilyen unokázós, eddig telefonon tolt átbaszásokat a „mesterséges intelligencia” új szintre fogja emelni, hiszen ellophatóvá, legenerálhatóvá válik az adott célszemély teljes identitása, a pofáján, a hangján túlmenően bármi, így az aláírása is. Gyakorlatilag olyan technológiák kerülhetnek a társadalom aljának kezébe, amit eddig kifinomult titkosszolgálati eszköztárakban voltak megtalálhatók. Így a szabályozás nélküli „mesterséges intelligencia” eredményeként – esetleg néhány reklám megtekintése után az igénybe vevő részéről – kiválóan lehet majd mindenfajta szerződéses kötelezettséget felvenni az identitását ellopott személy nevében, vagy büntetőjogi felelőssége tudatában dolgokat cselekedni, őt vagy környezetét anyagilag és lelkileg egyaránt véglegesen tönkretéve. Elősegítik –e ezek a technológiák ez által az emberek egymás iránti bizalmának fenntartását? Hát kurvára nem.

- Megint nyissuk szélesebbre a kontextust: korrupt geci politikusoknak (mint Orbán) arra van szükségük, hogy a társadalom folyamatosan át legyen baszva, és az irányított gyűlölet legmagasabb hőfokán égjen, tehát minden közéleti dolog értelmezési kerete kizárólag a párttól, a hatalmon lévő politikai elit igényeinek feleljen meg. Ennek legalacsonyabb és legköltségesebb szintje az Észak-Korea / Orwell 1984 típusú működés. Tehát az alattvaló explicit erőszakkal való fenyegetés eredményeként gondol és cselekszik úgy, ahogy az elitnek megfelelő. De az alattvaló tud és érzi az erőszak fenyegetését. Én és ők.  Szar megoldás ez a fennkölt, intelligens 21. században ugye, bazmeg?! Az internet elhozta a nyilvánosságot: tehát az erőszakot nem lehet immár explicitté tenni. Ezért helyette a pszichés manipuláció alkalmazása történik az eddig megszokott kommunikációs csatornákon, átgyúrjuk kis lépésekkel a parasztot. Sajnos ennek hátránya az, hogy az ellenvélemények is megjelenhetnek, például a felcsúti Pedodöbrögi nagy bánatára. Ezt a manipulációs lehetőséget emeli a „mesterséges intelligencia” a százszorosára. A „mesterséges intelligencia” nemcsak azt teszi majd lehetővé, hogy hírek és világigazolások, a gondolkodás kereteit meghatározó meta-tudás legyen személyre szabottan manipulálható, a néző személyiség profilja alapján (Cambridge Analytica, as you know, csak sokkal ütősebben), hanem akár a kommunikátor humán munkaerő is lecserélhető lesz. Tehát a virtuális divat-influenszerek mellett kurvára minimális erőforrásokból le lehet generálni virtuális nemzetbiztonsági és egyéb szakértők tömegeit, meg az összes többi propaganda-alátámasztó férget, akikkel a sajtó a legritkábban, vagy sosem találkozhat, tehát Gulyás Gerinek egyenlőre nincs veszélyben az állása, meg a többi ilyen öltönyös geci propaganda patkánynak sem. Most komolyan: mekkora kreténség már elhinni egy generált emberi képnek, hogy amit ő mond, az hiteles a divat területén? És ugyanez a politikai vélemények terén? Mi lesz az eredmény: nos az, ami most is már csírájában megjelent, de a jövőben még inkább: semmilyen olyan közlés nem lesz hiteles, ami valamilyen telekommunkációs médiumon jelent meg, már amennyiben maradnak olyan emberek akik a fentieket esetleg képesek felfogni, a Tiktok által idomított, maximum 15 másodperces figyelem-összpontosító képességgel rendelkező, információból endorfin pathway-el rángatott tömeg mellett. Ez pontosan ellentéte lesz a jelenlegi proliország, „de hát bemondták az M1-en” attitűdjének. Mivel az ember gyarló geci, természetesen ezt is ki fogják maxolni, így befagy majd ez is – akár oda is eljuthatunk, hogy semmi olyat elhinni nem lehet, ami képernyőn jelent meg.

A „mesterséges intelligencia” amennyiben a fentiek tekintetében szabályozatlan marad, összeségében azt fogja lehetővé tenni, hogy amennyiben valakinek hozzáférése van ezekhez a rendszerekhez, áthághatja az emberi együttélés lehető legalapvetőbb társadalmi normáit, igényeinek, aljasságának csupán a pénztárcája fog határt szabni. E normák egyéni és szervezetek általi tömeges és folyamatos áthágása társadalmi, gazdasági összeomlást, ezt követően pedig mindenfajta információs technológia teljes tiltását vagy olyan mértékű szabályozását fogja eredményezni, amelyet valószínűleg méltán lehet majd új középkornak nevezni.

Az Orbán-rendszer szétrohadása minden kétségen kívül megkezdődött. Szaródik az életszínvonal, nincsen lovetta, amit nép, a M(oszkva )1-et bámuló prolik közé szórhatna a Fidesz-elit. A szétrohadás szerintem hosszú és fájdalmas folyamat lesz: a minden bizonnyal a ruszki titkosszolgálat által kontrollált nárcisztikus pszichopatánk véleményem szerint pontosan úgy fog majd a hatalomból távozni, mint Ceaucescu. Igen úgy, előtte pedig pontosan azt fogja megtenni az országával, ami miatt felkelés fog majd ellene kitörni. Ez a borzasztó forgatókönyv bizonyos szempontból azonban egy nagyon fájdalmas tisztulási folyamat kezdete is lehet. Mindjárt elmondom miért. Eleve, a Fidesz tulajdonképpen csupán elvi szinten hagyott lehetőséget arra, hogy demokratikus úton el lehessen távolítani a hatalomból

Sokat elmond a magyar társadalom, azaz a neurotikus és duzzogó tolvajnemzet lelkiállapotáról az, hogy egy ex-Fideszes, másodvonalbeli tolvajka hirtelen óriási népszerűségre tett szert. Ő ugye Magyar Péter, valószínűleg pontosan ugyanolyan kettyent, mint a felcsúti zsírdisznó, csak még a hatalomszerzésből adódó megkettyenés folyamatának elején van, nem úgy, mint a Törpeputyin. Ezért kezelhető lehet például az USA számára. Ugye milyen érdekes, hogy ez a tolvajsegéd pontosan azután tűnt fel, miután az Egyesült Államok kormánya Pressman-on keresztül kifejezte a következőket:

„Most Magyarország szövetségesei Magyarországot az Oroszországgal való szoros és bővülő kapcsolatainak veszélyeire figyelmeztetik. Ha ez Magyarország politikai döntése – és a külügyminiszter az ukrajnai orosz inváziót követő legutóbbi, immár hatodik, majd a két hét múlva esedékes következő oroszországi útja, és Oroszország külügyminiszterével történt, e hó eleji egyeztetése, valamint a miniszterelnök Vlagyimir Putyinnal tartott kínai találkozója után egyre inkább úgy tűnik, hogy bizony az –, akkor döntenünk kell arról, hogy hogyan védhetjük meg legjobban a biztonsági érdekeinket, amelyeknek szövetségesekként a közös biztonsági érdekinknek kellene lenniük. 

Ezeket a jogos, Magyarország harmincegy szövetségese által is osztott biztonsági aggályokat nem lehet figyelmen kívül hagyni. (…)

Miközben Magyarország megpróbálja kivárni azok távozását, akikkel nem ért egyet, akár az Egyesült Államokban, akár az Európai Unióban, a világ többi része halad előre. Lehet, hogy az Orbán-kormány ki akarja várni az Egyesült Államok mostani kormányának leköszönését, de mi biztosan nem fogunk kivárni az Orbán-kormánnyal kapcsolatban.   

Amíg Magyarország várakozó állásponton van, mi cselekedni fogunk.”

(Teljes beszéd itt: https://hu.usembassy.gov/hu/news-speech-by-ambassador-pressman-on-the-25th-anniversary-of-hungarys-accession-to-nato/)

Elhangzott ez a beszéd azt követően, hogy az USA-ból Svédország NATO csatlakozása ügyében itt járt két demokrata, és vele együtt két republikánus szenátor, akiket a magyar kormány részéről absztolúte senki sem fogadott. Legfeljebb a Valton-os biztonsági őr, de ő úgysem számít. Tehát szerintem megkezdődött a cselekvés, és tolvajsegéd Magyar Péter lehet hogy ennek a folyamatnak az eleme. (De valójában ez kurvára lényegtelen, amint látni fogod.)

Függetlenül attól, hogy ez így van, tehát az USA e célra alkalmazott funkcionáriusai tolják meg finoman, vagy Magyar Péter, bazd meg, csak úgy megrázta magát, mert az EU-ból nem jön ellopható della az ő fidesztolvaji életvitelének támogatására, és hirtelen köpönyeget fordított, van egy jelentős probléma van a magyar társadalomban, amit eddig senki sem tudott megoldani. Ezt neki, illetve ha a fenti feltevés igaz, akkor az amerikaiaknak is tudniuk kell.

Nevezetesen az, hogy a magyar társadalomnak van egy jelentős problémája: itt egy rezsim legitimitása eddig csak azon alapult, hogy mekkora osztogatást tud beígérni, vagy mekkorát tud osztogatni. Ennek a legitimációs megoldásnak a kimerülése lehet az egyetlen olyan trigger, aminek eredményeként valamikor a jövőben olyan kormányzatok vezethetik ezt az országot, amelyek segítségével Magyarország fejlett országgá válhat. Viszont az átmenet nem lesz szép, tehát ha a pénz / életszínvonal- emelkedés lehetősége kimerül, akkor törés-zúzás lesz. (Ez a kifejezés, hogy „fejlett ország lehet” elismerem, 2024-ből, a jelenlegi társadalmi- gazdasági helyzetből nézve térdcsapkodósan röhejes illúziónak látszik.)

A Fidesz 2022-ben kimaxolta az osztogatást. Emlékezetem szerint soha ennyi pénzt nem osztott szét egyik rezsim sem a gengszterváltás óta. Ekkora ért véget az a csodálatos (?) tíz éves időszak, amelyet a NER aranykorának lehetett nevezni, amelynek fő jellemzője az volt, hogy EU-s támogatási pénzek ellopásával fel lehetett hízlalni a Fidesz-klientúrát, és létre lehetett hozni egy hibrid diktatúrát a nagy demokratikus (faszfej) EU szélén. Ebben a folyamatban elévülhetetlen szerepe van a vén NDK-s kurvának, Merkel-nek is, akit gondolom a német multik meg Putyin tartott egyszerre a kezében. A folyamat vége volt az a pénzeső, amit főleg a  COVID-19 járvány kurvaszar kezelése után rá kellett borítani a társadalomra a választást megelőzően, mégpedig úgy, hogy a járvány negatív gazdasági hatásai már bőven érződtek – emlékezzünk a 480 Ft-os benzinre, majd később meg a bezárt kutakra ugye.

Mostanra pedig a helyzet sokkal rosszabb, már a’ zemberek életszínvonalát jelenti.

Tehát Magyarországon, épp úgy, mint korábban, egy politikai erő legitimációját kizárólag az adja: kinek és mennyit tud beígérni, illetve mennyit tud adni, explicit vagy szimbolikus formában. Nyilván az emberek gyarlók, tehát nyugaton is abszolút lényeges tényező az, hogy a választás napján a választó hogyan érzi, mennyi della van a pénztárcájában, meg a bankszámláján, és hogyan él, de ott azért egyéb tényezők is jelen vannak a tisztán anyagiak mellett, ha netán valamennyi gógyija van a választónak. Ha nem sikerült teljesen elhülyülnie a Debilnettől, meg az az által elérhető „információs társadalomtól”.

Például, hogy nem szavazunk általában olyan pártra, amely egy az európai értékekkel totálisan szemben álló népirtó autoriter rezsim működését és eredményeit dicsőíti éjjel-nappal a médiájában, és fejezi ki azt, hogy e rezsim a követendő példa. És amely rezsim jellegét tekintve különösen hasonlít ahhoz a saját országában korábban volt rezsimhez, aminek vezetője egy jellegzetes kis bajusszal rendelkező, rikácsoló hangú (szociopata kis geci) emberke volt, és aminek eredménye hullahegyek és lebombázott ország lett.

Nyilván vannak Németországban is bőven vannak olyanok  - akik most nagyon jól jönnek Putyinnak -, akik már legszívesebben dobálnák befelé a Zyklon-B-t a buzikat, libernyákokat és páwákat befogadó gázkamrákba, ahol ott van ezekkel a deviánsokkal együtt a von Leyen képviselte „háttérhatalmi elit” is, de szerintem a többség előtt ott van ez a történelmi lecke, ami történt a népükkel a XX. század közepén. Különben én sem írhatnám itt le a „Zyklon-B” és a „gázkamra” kifejezéseket. Az írás ott van a falon, ahogy mondani szokták. Mindez talán eddig érvényesített olyan elveket, amelyeket egyetlen politikai erő sem kívánt átlépni – legalábbis eddig, és legalábbis a német politikai mainstream-ra gondolva, nem az AfD-re például.

Aztán közelebbi és alkalmasabb példaként ott van Ceaucescu. Megcsinált egy brutálisan elnyomó rezsimet (hogy rendszere gyorsan törlessze a nyugati kölcsönöket) amely forradalommal ért véget – mert a nép, a társadalom már nem tudott hova hátrálni. Ezért a román társadalom esetében a tüntetéseknek valószínűleg van erejük: hiszen négy évtizede történt az, hogy repült a sapka. Előtte meg a golyó. Erre ott valószínűleg mindenki emlékezik, vagy van erről valamilyen képe. A politikusnak is. Mondjuk lehet az, hogy esetleg épp olyan kettyent, mint Viktorunk, tetszene neki is a tejhatalom, csak ugye a következő kép, ami eszébe jut, amikor repült Csau-papa fejéről a kucsma. Előtte meg a golyó. Ott van az írás a falon – vérrel. Ez pedig esetleg lehűti valószínűleg az autoriter ambíciókat.

Magyarországon a legutóbbi ilyen esemény 1956 volt, és sajnos az is ilyen szempontból szarul zárult, bár az akkori elvtársak szempontjából tökre reálisan. Ennek eredményeként jött létre a szocialista kispolgárosodás, a meglesz azért kurva szerényen mindened, lopikázhatsz is, de a párt dolgaiba ne ugass bele ethoszú Kádár-rezsim. A neurotikus és duzzogó tolvajnemzet felnevelője. Ez a forradalom, és az államszocialista rezsim arra adott reakciója szükségszerűen semmiféle olyan dolgot nem tudott érvényre juttatni, amely bármiféle demokratikus működésmód alapelvének magjait szórta volna szét a társadalomban. Most pedig itt állunk a neurotikus és duzzogó tolvajnemzet mostani teljes kivirágzásának idején: legalján explicit lopnak, felette okosba megoldanak, még magasabban lepapíroznak (itt melózok én is), a legfelsők meg state-capture-t hajtanak végre. Mindezt olyan szinten, hogy az idetolt EU-milliárdokból, amelyek célja az ország valamilyen felzárkóztatása lenne, gyakorlatilag semmi sem látszik életvitelben, életminőségben, ha térkövezést, meg a lomkorona nélküli sétányokat, meg ilyen lopás lepapírozására összetákolt szarokat nem számítjuk ide.

Tehát 1956 szentesítette, hogy a proliknak osztani kell a pénzt, vagy a pénz osztásának illúzióját kell megteremteni – és ezen kívül semmi sem számít. Semmi sem szólt, és ma sem szól arról semmi, hogy mi magyarok, akkor most hosszabb távon milyen nemzet akarunk lenni: melyek azok az elvek és eljárásmódok, amelyeket mindig tiszteletben tartunk, amelyek számunkra morálisan elsődlegesek, amelyeket egyik politikai erő sem kérdőjelezhet meg. Sőt Orbán, választói rétegének jelentős részt lecserélve a társadalom legkevésbé tájékozott és unintelligens csoportjaira – nagymértékben a Debilnet segítségével – gyakorlatilag teljesen lehetetlenné tette azt, hogy ilyen tényezőkről politikai erők valaha is a jövőben kulturált diskurzust folytassanak.

Az Orbán-rezsim 2024-re valószínűleg szárazra szívta az országot, a kínai vezetés pedig valószínűleg már EU-n belüli exklávéként tekint az országra, annyi hitellel tartozunk nekik. Bármi is történjen Orbánnal és a Fidesszel, és bárki is kerüljön hatalomra, Magyar Péter, vagy bárki más, valószínűleg a gáláns választási osztogatások korszakának kényszerűen valószínűleg vége, mert nincs miből. Viszont úgy érzem, gyűlik és tömörödik a robbanóanyag egy társadalmi robbanáshoz: infláció, gyenge bérek, lakhatási válság, lerohadó oktatás és egészségügy, nyugati árak, társadalmi problémák megoldásból kivonuló kormányzat kurva magas adókkal, rejtett erőforrásokkal teli börtönök, akkugyárak és kínai rendőrök, Putyin faszának intenzív szopása, EU-s pénzcsapok elzárása, pedofilügy, Rose’d Or és sorolhatnám napestig.

Szerintem Orbán nem fogja a hatalmat soha átadni, függetlenül attól, hogy netán választási vereséget szenved: mert akkor kiderülne minden, a Fidesz feltőkésítése, és ruszki titkosszolgálati kapcsolatai, és azért annyi börtönt kapna, hogy rárohadna a műanyaglakat, és a bomlott pszichéje sem bírná el. Lovetta nincs- hatalmat elengedni képtelenség, öngyilkosság vagy gyilkosság – számára szó szerint. Ezért szerintem egyre inkább minden adottnak tűnik a Fidesz-rezsim bekeményedéshez, majd később - mivel nép közé szórható pénz, meg életszínvonal növekedés lehetősége nem lesz - ceaucescu-i, forradalommal történő összeomlásához.

Ez lehet az a trigger pont, aminek eredményeként a legitimáció esetleg nem csak ahhoz fog kötődni, ki osztja a krumplit, meg ki hazudik nagyobbat a „köztévében”. Ami, ahogy Romániában láthattuk, egy kibaszottul undorító folyamat. Viszont, mivel adósság hegyek lesznek, elszórható pénzek pénzek nem, ezért a társadalom az összeomlás után valószínűleg rá lesz kényszerítve arra, hogy megtegyen olyan lépéseket, aminek az lehet a legkedvezőbb eredménye, hogy olyan jogszabályok, alkotmány jön létre, ami totálisan megakadályozza, hogy ilyen orbáni, putyin-másolat maffiaállamok ne jöhessenek létre. Vagy nem: akkor még szarabb lesz.

Vajon Magyar Péter, vagy azok az erők, akik mögötte állnak, felfogták-e ezt a legitimációs problémát? Hogyan lehet lecserélni a választási osztogatás alapú, Magyarországon hagyományosnak tekinthető legitimációt úgy, hogy nincs mit adni? (Állítólag úgy hallottam, hogy most, 2024-ben újszülött csecsemőktől kezdve elfekvőn haldokló emberekig mindenkire állítólag 800.000 Ft jut most a magyar adósságteherből.)

Illetve felfogták-e azt, hogy az Orbán-rendszer esetleges eltakarítása fel kell adni azt az elvet, hogy itt mindenki folyamatosan lop? Hogy valószínűleg nem lesz fenntartható a magyar társadalom lopás- okosba megoldás- lepapírozás- state capture működésmódja, és ezt kéne megváltoztatni egy olyan társadalomban, ahol a társadalom jelentős része fizetésének egy részét borítékba kapja, és ahol az a kisember szemében a hős, aki minél többet tudott ellopni a közösből?

Hogy micsoda óriási társadalmi, emberéletekben mérhető ár megfizetése előtt állunk?

Putyincsicska Pedo Viktor ameddig csak lehetett, húzta-halasztotta a svéd NATO csatlakozás ratifikálást. De miután itt járt az USA-ból négy szenátor akiket nem fogadtak, majd hazautaztak, ezt követően Blinken-ék valószínűleg elővették annak az anyagnak egy részét, ami Putyinnál is megvan. Ettől a tacskóhorthy beszart. Éppen úgy, ahogy a háború kitörése után nem sokkal a ruszki beruházási bank ügyében is. Öröm ezt látni. Ő ugye a semmitől sem félő, és kibaszottul dörzsölt basically streetfighter, ugye. Megint felmosták vele a padlót ahogy kell.

Ahogy korábban írtam, annak az Orbánra és a (Pedo)Fidesze nézve durván kompromittáló anyagnak valószínűleg három része van, egyik Mogiljevics segítségével végzett korai (Pedo)Fidesz feltőkésítés, és ennek ára (ruszki titkosszolgálat irányítása, beépülése a pártba és mára az államigazgatásba). A másik a Putyin-Orbán paktum, azaz Kárpátalja meghatározott magyar területeinek Moszkvából engedélyezett megszállása, Ukrajna legyőzése után, egyidejű EU és NATO kilépés, illetve ruszki atomfegyverek Magyarországra telepítése. A harmadik pedig valószínűleg az, ami most a legnagyobb mértékben készteti a drága miniszterelnök urunkat arra, hogy rángjon a szája, tikkeljen, húzogassa a nyakkendőjét, és egyéb, vihogóba való elmebetegek fizikai tüneteit produkálja, és amely Novák és Varga lemondásához is kapcsolódik. Nevezetesen az, hogy szerintem Orbán pedofil, és erről vannak képi bizonyítékok is, ahol a miniszterelnök urunk egyáltalán nem tiszteletre méltó miniszterelnök úrként viselkedve tesz bizonyos dolgokat, legyen elég ennyi. Kapott ebből némi ízelítőt. Valószínűleg ennek hatására lett ratifikálva Orbán akarata, és Putyin céljai ellenére a svédek NATO csatlakozása. Amely esetében persze pártunk és kormányunk kitalálta a fideszes gombáknak mesét a négy Gripen-ről, mert mi a faszt tudott volna tenni.

Engem most Orbán és a (Pedo)Fidesz tevékenysége nem érdekel, helyette azt szeretném látni, miért volt fontos a ruszkiknak, így magyar csicskáinak is, hogy Svédország ne legyen NATO tag. A cél valószínűleg egy földrajzi helyszín miatt fontos, ez pedig Gotland szigete.

A ruszkik számára a keleti blokk szétesése Trianon-nak volt megfelelő. E befolyási és gazdasági övezetet helyre kell állítani. Másrészt eleve szükség van jó pár ruszki érdekszférába tartozó ütközőállamra is katonai biztonsági okokból. Ezek az államok, ez a politikai, katonai, gazdasági érdekszféra szűnt meg 1989-1990-ben. Nos, honnan lehet legkönnyebben megkezdeni a helyreállítását? Nézzük meg a térképet, és láthatjuk azokat az államokat, amelyek földrajzi tekintetben a lehető legnagyobb mértékben tekinthetők tüskének a (fogatlan) ruszki medve talpában. Amelyek a legkönnyebben, leggyorsabban legyőzhetők. Amelyek területe kicsi. Amelyek a lehető legközelebb vannak orosz területekhez, csapatok mozgatása okán. Ezek a balti államok. Közöttük pedig Kalinyigrád exklávéja.

Véleményem szerint a balti államok megtámadása a következő ruszki stratégiai cél, és ha nem lesznek kellően szétbaszva Ukrajnában, illetve általánosan gazdaságilag ruszki-ukrán háborúnak köszönhetően, akkor egy svéd NATO-ból kimaradás esetén nagy eséllyel meg is próbálkoznának ezzel a jövőben. (A svéd NATO belépéssel ez jelentősen nehezebb lesz.) A balti államok legyőzésével, és Fehéroroszország 2030-ra tervezett annektálásával végre létrejöhet az, hogy a Balti-tenger és ahhoz kapcsolódó keleti terület ruszki ellenőrzés alá kerüljön. Tulajdonképpen a Balti-tenger teljes keleti, délkeleti területe ruszki ellenőrzés alá kerülne. Amennyiben ez megtörténik, lehetővé válik Finnország gazdasági meggyengítése (tengeri szállítás blokádja), és azt követően katonai legyőzése is. Ezt követően az ország keleti része ruszki terület, a nyugati területek pedig valamilyen finn ruszki kollaboráns bábállam lenne, mint Vichy Franciaország a II. vh.-ban Hitleréknek. Ekkor már a Balti-tenger partvidékének teljes keleti területén ruszki ellenőrzés valósulna meg. Ugyanígy lehetővé válna Lengyelország fenyegetése nemcsak keletről, a szárazföld, hanem északról, a tengerpart irányából is.

De még nem tartunk itt. A ruszki vezetés számára jelenleg legfontosabb a balti államok, azaz Lettország, Litvánia és Észtország visszafoglalása. Ezen államok esetében pedig a lehető leggyorsabban végre kell hajtani az inváziót, és ezért valószínű a támadás egy meghatározó részének nyugati irányból, a tenger felől kell érkeznie. Nem csapatok, hanem például Iskander rakéták formájában. Ugyanígy, a NATO utánpótlás meghatározó része ezekbe az államokba a tenger felől fog érkezni, amit el kell süllyeszteni. Az invázió gyorsaságú kulcsfontosságú, gondolhatják a Kreml-ben: amíg a néhány kígyóvállú buzi páwa NATO-katonát behajózzák az erőtlen nyugati nyilatkozat-nyekegések mellett, addig a keményfaszú vodkaivó (alkoholista) Ivánjaink úgy berendezkedjenek a szigeten, mintha mindig is ott lettek volna. Amennyiben Gotland-ot a ruszkik elfoglalják, ez a sziget kiválóan alkalmas lehet arra, hogy innen rakétacsapásokkal, illetve légi úton, repülőgépekkel támadják, bombázzák a balti államokat.

Ha megnézzük a térképet Gotland földrajzi helyzete alapvetően meghatározza nemcsak azt, hogy mely hatalom ellenőrzi a Balti-tengert, hanem a sziget kiválóan alkalmas lehet arra is, hogy nagy hatótávolságú ballisztikus rakétákkal (atom-robbanófejekkel felszerelve, Putyin igényei szerint), fenyegessék Nyugat-Európát. Tulajdonképpen Gotland nem más, mint egy óriási méretű, nem mozgó anyahajó a lehető legjobb stratégiai pozícióban a Balti-tengeren. Egy hely, ami erőddé alakítható a Balti-tenger közepén.

Nos, ez az oka annak, hogy Svédország NATO csatlakozása eddig váratott magára. Az USA egyrészt az erősebb kutya jogán, másrészt e stratégiai tényező miatt sem hagyhatta, hogy Oroszország európai oblast-ja, meg annak magáról sokat képzelő, de lepkefingnyi hatalmú és jelentőségű vezetője akadályozza a bővítést. Nem lennék most Pedo Viktor helyében egy négyszemközti Putyin tárgyaláson. De ő elfogadta a befolyásért a bőröndöket akkor régen, és mindazt, ami ezzel kezdődött, és ennek a haza és szövetségi rendszer árulásnak meg kell fizetnie az árát. Az a baj, hogy nekünk is.

A svéd és finn csatlakozás szerintem a legfontosabb geopolitikai esemény volt Európában a 2020-as évtizedben, az orosz ukrán háború mellett, annak következményeként. Látnunk kell azt, hogy a NATO működése esetében volt és van egy problematikus asszimetria. Noha az USA-nak valószínűleg még mindig fontos Európa, mint befolyási övezet és érdekszféra, azt valószínűleg otthon is egyre nehezebb eladni a választóknak, hogy amerikai katonák áldozzák életüket az európai biztonságért, annak ellenére, hogy az USA szerepe a NATO működtetésében, hadi- és emberanyag biztosításában elsődleges. Tehát, hosszabb távra előre nézve, biztosra vehető, hogy a „gazdaság EU-ja” mellett szükségszerű, hogy a „katonai védekezés EU-ja” is létrejöjjön, hiszen jól látszik, hogy Putyin és Oroszországa éppen olyan birodalmi törekvésekkel rendelkezik, mint messze régen a cári Oroszország a krími háború esetében, vagy Sztálin és utódai II. világháborút követően. Amely terület és érdekszféra helyreállítása a jelenlegi ruszki rezsim célja, teljesen mindegy, hogy valóban képesek-e erre vagy sem. Nehéz dolog lesz ez, mivel az USA egyszerre kívánja majd fenntartani európai érdekszféráját, illetve kívánja csökkenteni az európai katonai jelenlétét, miközben az európai államok jól látható, explicit fenyegetéssel néznek szembe. Kérdéses, hogy mekkora mértékben lehetnek majd az európai országok a NATO-tól, és / vagy az USA-tól függetlenül önállók ebben a kérdésben. Ennek alapjait az is fogja meghatározni, hogy a Putyin által megtolt szélsőjobboldali pártok hogyan fognak szerepelni a nemsokára bekövetkező EP választásokon.

Egy biztos, óriási nyereség a finn és a svéd NATO belépés, hiszen egészen biztos, hogy egy átmenetileg meggyengült Oroszország ugyanúgy fent fogja tartani hódítási igényeit, mivel a teljes társadalmat arra igyekeznek kondícionálni, hogy a Nyugat elpusztítandó, meghódítandó ellenség. Az orosz elit sem most, sem a jövőben nem ismerheti be, hogy korruptságuk és ázsiai mentalitásuk okán (épp úgy, mint mi magyarok, a neurotikus és duzzogó tolvajnemzet) visszavonhatatlanul elbaszták azt, hogy az ország, a gazdaság, a társadalom valaha is úgy éljen és működjön mint az utált és lenézett Nyugaton. Az indulatot, az elégedetlenséget kívülre, másokra kell összpontosítani, ez a megszokott indulatátvitel, amiben baromállat pszichopata miniszterelnök urunk is élen jár.

Oroszország esetleges szétesése is lehetséges valószínűleg amiatt, mivel a szegényebb, kisebbségek lakta régiókat fogja a putyini moszkvai vezetés emberanyag és erőforrások tekintetében kizsigerelni, és ez nem folytatható a végtelenségig. Ekkor Ázsiában valószínűleg latorállamok, ilyen mindenféle nacionalista / soviniszta, rángatózó pszichopata baromarcok által vezetett ’isztánok fognak létrejönni, akiknek atomfegyvereik is lesznek a ruszki múlt eredményeként, és ez bizony kurvára nagy probléma. Ahogy rohad majd szét a gazdasági helyzet, ugye úgy jönnek majd elő a különböző hadurak, akiknek előképeit ilyen Türkménbasik, Kadirov-ok, meg Prigozsin-ek jelentik. A Putyin-birodalom szétesése eredményezhet egymással harcoló államok sorát Ázsiában, de eredményezheti azt is, hogy feltűnik valamilyen főrángatózó főidióta, aki a fél Európára kiterjedő Oroszország Anyácskával valamint atombőrönddel kel és fekszik, és aki végső indulatkitörésként totális, és nukleáris háborút kíván majd indítani Európa középső és nyugati fele ellen. Ezért lenne nagyon veszélyes Oroszország döntő veresége és szétesése. Noha azt gondolhatjuk, hogy a szétesés jó időre megállíthatja ezeket az Európa irányába történő hatalmi törekvéseket, látni kell azt is, hogy Kína számára nagyon is kedvező lenne, Európa geopolitikai értelemben meggyengülne, és az ehhez szükséges harcot nem neki, hanem a különböző, befolyásuk alá került ázsiai ’isztánok vívnák meg helyettük. Akárhogyan is történjék, turbulens évtizedeknek nézünk valószínűleg elébe sajnos.