No igen. A korábbi szakaszban, amikor még nem volt a világháló Debilnet, hanem Internet; a boldog aranykorban, amikor mélyen targetált & optimalizált szűrési buborék nem tette függővé a felhasználókat amellett, hogy kézben mindenhová vihető Digitális Evangélium sem volt, rajta a mindenütt jelenlévő Meta Anyaszentegyházzal és kiegészítő intézményeivel; nos ekkor a felhasználók jelenlegihez képest kurvára alacsony száma nem is nagyon tette szükségessé, hogy végponti titkosítás legyen a különböző kommunikációs csatornákat biztosító szoftvereken.

Ahogy a legyek a friss lószarra, a valamennyire kultúrával rendelkező felhasználói kört a mobiltelefonokkal együtt, sok lúd disznót győz elve alapján felváltották a pronyók tömegei, 10 másodperces videókat egésznap bámuló csíráktól kezdve a laposföldes, konteókba hibbant agyú fogatlan vén, eldemensedő gyökerekig, no meg a sok autista spektrumzavaros, idegi alapon rángatózva posztoló- megosztó köcsögig, az újdonság-endorfin termelés nagy globális tomboló mámorában. Illetve mindazon lúzerek és dörzsölt kretének különböző kasztjai akik a síkhülye pronyókat, tehát a Debilnet derékhadát kívánják lehúzni. Nincs új a nap alatt, ahogy mondani szokták. Most az átbaszás és a vele együtt járó függővé tétel újabb köre jön a nagy nyelvi modellekkel, amelyek esetében a kontrol és a függőség növelése a célja az ilyen kis üveges tekintetű szociopata szarrágó geek geci Zuckerberg-ek, és hasonszőrű digitális landlord-ok esetében: ezt az egész mobiltelefonba burkolózást újabb szintre emelni, különben összeomlana a nagy kamu: hogy úgymond az emberek kajálják a reklámot és a reklámcélú influenszer manipulációt a neten.

Tehát a prosztók számára, akik ugye hülyék mint a seggem, és a Facebook / Instagram hírfolyam lefelé gördítése, a Tinder jobbra vagy balra húzogatása jelenti a nagybetűs „Számítógéphasználati Kompetenciát”, tehát a roppantul okos síkhülye, „valamit kiírt a gép!!!” kategóriás tahókat meg kell védeni.  Így az Android esetében kezdetektől fogva a Szent Google a rendszergazda, úgy az emoji-küldő, lélekápoló csevegőszoftvereket, azaz app-okat is el kellett látni védelmi eszközökkel, hogy kevésbé basszanak ki velük. Ez az amúgy evidens eszköz a végpontok közötti titkosítás lett.

Vannak kételyeim azzal kapcsolatban, hogy mondjuk egy Meta számára mennyire hasznos egy felhasználók között titkosított Messenger adatcsatorna, főleg a nagy AI hajnalán. Szerintem kurvára nem, mint ahogy a fasszopó Zuckerberg-en kívül az Egyesült Államok kormányának és szövetségeseinek sem (Five Eyes). Snowden azért sok mindenre utalt. Ha igaz amit mond, tehát az ő idejében a jelenlegihez képest kurvára kisebb méretű és jelentőségű Internet adattartalmáról készültek állítólag snapshot-ok, akkor képzelem, hogy egy olyan világban, ahol sokszorosára nőtt a felhasználók száma, és a faszverés tudományáról is legszívesebben ma a ChatGPT-t kérdezné meg a paraszt, ahelyett hogy a faszát kézbe venné a PornHub előtt; és végre lett olyan technológia, ami kiválogatja az adatszemétből a nemzetbiztonságilag lényeges információt, ez az AI, akkor mennyire geci fontos lehet ez az adattömeg és átnézhetősége a Meta, a Bytedance, valamint az USA kormányzata számára. Ebbe az egészbe pedig kurvára nem illeszkedik bele egy olyan végponti titkosítás, amit még a szoftver, az applikáció gyártója sem hátsóajtózott be.

Nézzük, hogy az Anyaszentegyház egyik feltörekvő akolitusa, ChatGPT 4.0 mit mond erre a kérdésre: „Melyek voltak a gazdasági, társadalmi, technológiai és egyéb okai annak, hogy a különböző csevegő applikációkba end-to-end titkosítási technológiákat implementáltak azok fejlesztői? Írj erről egy rövid összefoglalót.” Lássuk, mit lehet kihámozni a semleges stílusú bullshitgyűjteményből:

„A csevegő applikációk fejlesztői több gazdasági, társadalmi, technológiai és egyéb ok miatt döntöttek az end-to-end titkosítási technológiák implementálása mellett. Az alábbiakban összefoglalom ezeket az okokat:

Gazdasági Okok

Versenyelőny: Az adatbiztonság iránti növekvő kereslet miatt a titkosított kommunikációs szolgáltatások vonzóbbá váltak a felhasználók számára, így a fejlesztők versenyelőnyre tettek szert a piacon.

Bizalom és felhasználói bázis növelése: A titkosítás segít megnyerni a felhasználók bizalmát, ami növeli az alkalmazások letöltési számát és használati gyakoriságát.

Társadalmi Okok

Adatvédelem és felhasználói jogok: A magánélet tiszteletben tartása és a felhasználói adatok védelme egyre fontosabbá vált a digitális korban. Az end-to-end titkosítás biztosítja, hogy csak a kommunikáció résztvevői férjenek hozzá a beszélgetésekhez.

Kormányzati megfigyelések és visszaélések: A felhasználók egyre inkább tudatában vannak a kormányzati és egyéb szervezetek általi megfigyelések veszélyeinek, így növekvő igény mutatkozott a kommunikáció biztonságára.

Technológiai Okok

Fejlett titkosítási technológiák: Az olyan technológiák fejlődése, mint az RSA és az AES, lehetővé tette a hatékony és megbízható titkosítás alkalmazását a mindennapi kommunikációban.

Nyílt forráskódú megoldások: Az olyan nyílt forráskódú titkosítási protokollok, mint az Open Whisper Systems által kifejlesztett Signal Protocol, megkönnyítették a titkosítás implementálását különböző alkalmazásokban.

Egyéb Okok

Jogszabályi követelmények: Néhány országban szigorú adatvédelmi törvények és szabályozások léptek életbe, amelyek kötelezték a szolgáltatókat a felhasználói adatok megfelelő védelmére.

Nemzetközi trendek: A globális adatbiztonsági incidensek (pl. adatszivárgások, hackelés) ráirányították a figyelmet az adatok védelmének fontosságára, és világszerte megnövelték a titkosított kommunikáció iránti igényt.

Az end-to-end titkosítás alkalmazása így egy átfogó válasz a felhasználói igényekre, technológiai lehetőségekre és jogszabályi követelményekre, amely elősegíti a biztonságos és bizalmas kommunikációt a digitális térben.”

Tehát a síkhülye baromarcok tömegei megijedtek attól, hogy „feltörik” őket, meg azért lássuk be, a csaló köcsögök tömegei tették is a dolgukat, tehát hack-eltek és törtek töretlenül, sok frájer beszopta, és ez által piaci igény fogalmazódott meg, amire a digitális landlord-oknak és a kormányzatoknak is reagálniuk kellett. Itt állunk ma, és a csevegés, az emoji-hegyek küldése, tehát egymás körbenyalása a Messenger-en és társain úgy tűnik, végpontilag bazmeg, kibaszottul (?) titkosítva van. Előre megyünk, nem hátra!

Ez volt a hosszú bevezetés a Chatcontrol-hoz, illetve ahhoz, hogy ezt a szart újra elővették, jelen esetben a belga EU elnökség, de állítólag Putyin és Lavrov faszát mélytorkozó magyar elnökség szájbabaszott „agenda”-jában is megtalálható. Ahogy a napokban történt, a Chatcontrol vissza lett baszarintva a gecibe, azaz el lett napolva. A sok rohadt pedofilvédő köcsög EP képviselő ugye, nem fogadta el, hogy az userek esetében előzetes moderációt („upload moderation”) meg a többi itt leírt szart: https://www.patrick-breyer.de/en/posts/messaging-and-chat-control/ kellene bevezetni, telibe szarva a nagy EU vívmány GDPR-t is többek között.

Szerintem a helyzet a következő. Ha megnézzük Patrick Breyer linkelt oldalán ezt a táblázatot, azokat az adat vagy információs területeket láthatjuk, amire az Egyesült Államok kormányzatának és szövetségeseinek valószínűleg egyre kevésbé van rálátásuk, éppen a titkosítási technológiák prolik számára, számukra ismeretlen módon de mainstream-má válása miatt. Ahogy a nagy infomultiknak, a GAFAM-nak, főleg úgy, hogy itt egy technológia, amely leválogatja az usereke tömegeinek digitális szemetéből a lényeges információt. Ugye ilyen a csevegés, és ez csak az egyik. Ilyen az, hogy milyen fájlok vannak a gépen. Lényeges, hogy nem azok explicit tartalma a fontos, kurvára, nem, ki a fasz akar azzal darabonként foglalkozni?! Ami fontos az az összkép. Mit mutat a content az illetőről. Milyen ember? Mit csinál? Mit csinál mondjuk munkaidejében? Blogot ír, mint például én most? Ez a lényeg, bazmeg, egy gépi rendszer adjon választ arról, hogy „jó” munkavállaló vagyok-e, illetve „jó” e a véleményem a Rendszerről. Utálom-e a Fidesz-t például? Ugye milyen fontos az összkép?! Ha a munkaidő ellenőrzését nézzük, erre lenne eszköz például a Microsoft Recall ugye, a munkáltatók számára szépen jönnének a jelentések, gépi összefoglaló arról, hogy a képernyőn végzett dolgok hány %-a volt munkához köthető. Artifical Intelligence, a második szó további jelentése ugye: hírszerzés. Az irodai munkahelyek meghatározott számának elvi megszüntetésnek időszaka a kontextus, milyen érdekes mi? A számítógép használója visszanézheti mikor mit csinált, ugye milyen jó? Ez csak másodlagos dolog. Legyen egy olyan, MI által működtetett rendszer, amely bármely tipikus felhasználóról csinál egy rövid összefoglalót néhány paraméter bepötyögése után. Ugyan így arról a csoportról vagy csoportokról is, amibe beletartozik. Ez a nagy nyelvi modellek felhasználhatósága a nemzetbiztonság szintjén. A marketing szintjén pedig a csoportok felé történő még pontosabb manipuláció lehetősége.

Vissza az end-to-end encryption-hoz. Noha a mainstreammá lett titkosítási technológiák többek között a pedofilok számára kiválóak arra, hogy tevékenységüket folytassák, akár „gyártó”, akár fogyasztó oldalon is legyenek, a tágabb és hosszú távú cél szerintem az, hogy a kormányzati  és nagyvállalati jelenlét, pontosabban annak megfigyelés formája („megvédünk, és hatékonyabbá tesszük életedet”) a fejlett világ állampolgárainak informatikai eszközein magától értetődő legyen. Megszokott legyen. Magától értetődő legyen. Másként megfogalmazva: a Debilnet jelenleg olyan terület, ahol a különböző kormányzatok rendvédelmi szervei, illetve más erőszakszervezetei nem tudnak úgy jelen lenni, mint a nem virtuális, hanem a valós életben. Nyilván, a virtuális, képernyőn megvalósuló erőszakszervezet-jelenlét teljesen másfajta eszközöket tesz szükségessé: és ezek éppen a felsorolt formában relevánsak. A kiskorúak védelmében kizárólag nyilván. A nagyvállalati jelenlétet természetesen nem kell hosszan magyarázni: az ébrenlét minden percét lehetőleg össze kell kapcsolni termékfogyasztással. Sőt még jobb, ha termék nincs is, csak szolgáltatás és arra folyamatos előfizetés szükséges a szolgáltatás létfontossága miatt. Így lehet a növekedést tovább növelni, így lehet a góréknak nagyobbnál is nagyobb yacht-juk, több és szebb kurvájuk, meg mindazok a kellemetességek, amelyek emberré teszik ezeket a kiválasztott embereket ugye. (Amíg a kaszás nem jön.) Levesszük a parasztot többször lényegében ugyanarra a dologra, de elbábozzuk nekik, hogy a szolgáltatás frissült és jobb lett, közben pedig valójában az elszaródás (Doctorow) folyamatát tekerjük fel.

A felhasználóról és csoportjaikról még többet tudás kormányzati és nagyvállalati igényei kapcsán további tényező is van itt szerintem, és ez makrotársadalmi és makrogazdasági eredetű, ez egy szélesebb kontextus. Jól látható, hogy a nyugati társadalmi és gazdasági fejlődés jelenlegi formája olyan töretlenül, mint a 90-es években feltételezték, és amely koncepciók a Fukuyama-féle „történelem vége” típusú optimista (mára facepalm kategóriás) baromság megfogalmazásban csúcsosodtak ki, nos ez a korszak ha mással nem is, de az ukrán-orosz háborúval és Kína gazdasági és területi pacifikációs törekvéseivel véget ért. (El nem tudom képzelni, hogy lehetett az USA és a Nyugat olyan vak, és olyan haszonleső, hogy kivitte bazmeg a high-tech termelést egy olyan országba, amely több ezer éve a középső birodalomnak tekinti magát, és minden más népet körülötte barbárnak, ahogy Kissinger megírta Kínáról című könyvében.) Az Internet nem csinált nagy globális és liberális társadalmat, ahogy Fukuyama és a többi, mára lejárt szavatosságú teoretikus gondolta, helyette felerősítette a polarizálódást. Azt, ami a szűrési buborék, ugye a sok tahónak. Ehhez még itt van a klímaváltozás. A 90-es évek mára összeomló globalizációs mámorának az lett az eredménye, hogy a társadalmi egyenlőtlenségek jelentősen megnőttek, és a klímaváltozás okán valószínűleg sajnos tovább is nőni fognak. A fejlett nyugat fiatalabb generációi számára sokkal nehezebbé válhatott, és válik a megélhetés, jellemzővé válhat a perspektívák hiánya, mint szüleik, vagy az ő szüleik, a 60-70-es évek generációi számára. Különösen érződik ez itt az EU, Putyin, és Kis Pincsi Fing gyarmatán, a Vengerskiy Oblast-ban. Tehát a különböző elitek mind az EU-ban, mind a tengerentúlon valószínűleg látják azt, hogy ez a növekvő létbizonytalanság olyan fajta mozgalmak létrejöttét hozhatja el, amelyek hosszabb távon elsöpörhetik a hatalmukat. Ezt meg kellene akadályozni olyan módon, hogy a status quo megmarad, viszont az erőszak ne legyen nyilvánvaló, mert az ősi nyugati szabadságjogokkal ez szembe megy. Mindenki szépen benne marad a képernyő és látvány alapú endofin-adagoló rendszerben, tehát erőszak helyett kényeztetés és szórakozás (illúziójával) neutralizáljuk a lázadást, meg azzal, hogy indirekt módon megerősítjük: mindenki saját magáért felelős, tehát a szar helyzetedet csak magadnak köszönheted. Ez a modell, és a nyugati világ elitjei szerint ezen valószínűleg jó lenne erősíteni. Ezzel szemben ott van Kína példája a társadalmi pontrendszerrel, mint egy másik modell és laboratórium.

A társadalmi pontrendszer mint szankciós eszköz, noha elméletileg nagyon kedvező, nyugaton ilyen formában közvetlenül nem vezethető be. A társadalmi kreditrendszer nagymértékben valószínűleg a fasszopó konfuciánus elvekre épül, tehát a Baszott Nagy Társadalmi Harmóniában (ami persze az uralkodó elit érdeke) mindenkinek meg van a maga helye, nem ugrál, csak kollektív, közösségileg megszabott, harmonikus módon. Az államnak pedig joga van folyamatosan ellenőrizni és szankcionálni a közösségeket és azon belül a személyeket a Harmónia betartása érdekében. Valószínűleg digitális ellenőrizhetőség ilyen explicit és autoritást leplezetlenül bemutató formáját nem lehet Európában és Észak-Amerikában bevezetni, noha igény volna, sőt a jövőben valószínűleg még inkább lesz rá igény az elitek részéről. Ezért helyette marad a mismásolás, a bábjáték: tehát a megfigyelés és kontroll magas szintre emelését valamilyen indokkal kell átnyomni, amely az adott társadalom értékrendszere alapján a papírforma szerint mindenki elfogad, el kell hogy fogadjon, és az bevezetés után a háttérben marad. Ez pedig a gyermekek védelme és a pedofília megakadályozása. A pedofília elleni küzdelem nem kérdéses. De hogy ehhez fel kell-e számolni a digitális csatornákon végzett privát kommunikációt, az bizony kérdéses. Ezt viszont jövőben is leplezzük egy ilyen szép színes, önkifejezés- önmegvalósítás fake függönnyel, amelynek papja és ministránsa a sok fasszopó influencer- médiakurva. Segítségükkel a magas szintű tömegfogyasztás dicsőítése együtt kell hogy járjon az egyéninek látszó, de valójában kurvára séma szerinti önkifejezéssel, és az önkifejezéshez kapcsolódó felfokozott szarkeveréssel a közösségi hálózatok jóvoltából, a mindennapi endrofin adag folyamatos magas szinten tartásával, meg azzal ,hogy a paraszt a szarkeveréssel legyen képes foglalkozni, agyilag ne legyen sem képessége, sem ideje magasabb összefüggéseken törni az agyát. (Megjegyzés: szerintem van egyfajta párhuzam szerintem az elektromos cigaretták és a közösségi média fogyasztása között. Mindkettő olyan tipikus, egy felfokozott, de gyökereiben végtelenül dekadens korszak terméke, aminek fő jellemzője az elhárítás és manipuláció. Mindkettő megtehető olyan formában, hogy a hiány azonnal pótolható lehet, nem kell hozzá hely és alkalom, mindez a fogyasztás intenzitásának növelését és ezzel a függőség jelentősen magasabb szintjét hozza létre.)

Véleményem szerint a Chatcontrol egyfajta teszt. Annak tesztje, hogy lehet e tekerni egyet felfelé az állami autoritáson és vállalatok érdekeit elősegítő hírszerzésen és befolyásoláson. Ha ebben a formájában bevezetésre kerül, akkor ugyanilyen célú, mindenki privát, államra egyáltalán nem tartozó kommunikációját és adatait elérhetővé tevő szabályozások a fejlett világban mindenhol bevezetésre fognak kerülni. Ezek eredménye pedig az lesz, hogy az internet mellett a darknet jelentősége fog felerősödni, ezzel pedig a csalás, az átbaszás ma még el nem gondolható szintje fogja jellemezni az online világot, olyan igazi William Gibson-i kaoutikus értelemben. A Chatcontrol minimális hatással lesz a pedofilokra, mivel ezek a csoportok tagjai lesznek azok, akik még nagyobb számban darknet-re, Internet2-re fognak átmenni. Viszont kiválóan alkalmas lesz olyan további emberek és nemzet biztonságából adódó, ebből levezetett szabályok megalkotására, a privát lét további, kormányzati és nagyvállalati célú felszalámizására, amelyek célja a kormányzatok és nagyvállalatok eddig nem gyarmatosított privát terekben (fizikai és virtuális) történő jelenlétének biztosítása, és ebből származó haszon létrehozására.