A Nemzeti Manipuláció nem más, mint amikor apu és anyu megbeszélik otthon, hogy milyen 20 éves futamidejű hitelt vegyenek fel, a kisfiuktól Zolikától, meg ugyanekkor megkérdezik, hogy melyik csokikát kéri a csokis polcról. Ez a Zolikának feltett kérdés egyenlő a nemzeti konzultációnak nevezett habveréssel. Tökéletesen lényegtelen ugyanis, hogy a kérdezett alattvalók mit választanak, vagy mit nem választanak válaszként, ahogy apu és anyu számára is tök mindegy, hogy Zolika a Mars-szeletet, vagy a kék Bounty-t kéri e. Ez csupán lényegtelen semmiség ahhoz képest amiben apu és anyu megállapodnak, és amelyhez  Zolikának az égadta világon semmi köze sincs. De Zolika örül, két kezével tömheti szájába a csokikát, és addig békén hagyja anyut és aput, akik megbeszélik azokat a dolgokat, amik igazán lényegesek.

Ez a nemzeti konzultáció lényege: ikszelgethetsz, mosolyoghatsz a dikti pofáját ábrázoló fényképre, narancsköd mértékétől függően roppant fontosnak érezteted magad - a valódi döntéseket azonban nem te, hanem a milliárdos gázszerelők hozzák meg. Szopás, de helyette itt van ez. Te kussolsz, igazodsz, hallgatod a Fossuth rádiót, meg kötelességszerűen nézed a Migráncs 1-et. Neked ennyi jut: a korrupció az amiből te kimaradsz (sajnos, pedig hogy osztanál magadnak, hajjaj!), helyette kapsz ilyen színes-szagos placebót, amely pontosan mutatja jelentéktelenségedet, és azt, hogy csupán egy tizenhárom-egy tucat hasznos idióta vagy a dikti rezsimjének fenntartása céljából.

Készült Orbánia Kormánya megbízásából.