Putyincsicska Pedo Viktor ameddig csak lehetett, húzta-halasztotta a svéd NATO csatlakozás ratifikálást. De miután itt járt az USA-ból négy szenátor akiket nem fogadtak, majd hazautaztak, ezt követően Blinken-ék valószínűleg elővették annak az anyagnak egy részét, ami Putyinnál is megvan. Ettől a tacskóhorthy beszart. Éppen úgy, ahogy a háború kitörése után nem sokkal a ruszki beruházási bank ügyében is. Öröm ezt látni. Ő ugye a semmitől sem félő, és kibaszottul dörzsölt basically streetfighter, ugye. Megint felmosták vele a padlót ahogy kell.

Ahogy korábban írtam, annak az Orbánra és a (Pedo)Fidesze nézve durván kompromittáló anyagnak valószínűleg három része van, egyik Mogiljevics segítségével végzett korai (Pedo)Fidesz feltőkésítés, és ennek ára (ruszki titkosszolgálat irányítása, beépülése a pártba és mára az államigazgatásba). A másik a Putyin-Orbán paktum, azaz Kárpátalja meghatározott magyar területeinek Moszkvából engedélyezett megszállása, Ukrajna legyőzése után, egyidejű EU és NATO kilépés, illetve ruszki atomfegyverek Magyarországra telepítése. A harmadik pedig valószínűleg az, ami most a legnagyobb mértékben készteti a drága miniszterelnök urunkat arra, hogy rángjon a szája, tikkeljen, húzogassa a nyakkendőjét, és egyéb, vihogóba való elmebetegek fizikai tüneteit produkálja, és amely Novák és Varga lemondásához is kapcsolódik. Nevezetesen az, hogy szerintem Orbán pedofil, és erről vannak képi bizonyítékok is, ahol a miniszterelnök urunk egyáltalán nem tiszteletre méltó miniszterelnök úrként viselkedve tesz bizonyos dolgokat, legyen elég ennyi. Kapott ebből némi ízelítőt. Valószínűleg ennek hatására lett ratifikálva Orbán akarata, és Putyin céljai ellenére a svédek NATO csatlakozása. Amely esetében persze pártunk és kormányunk kitalálta a fideszes gombáknak mesét a négy Gripen-ről, mert mi a faszt tudott volna tenni.

Engem most Orbán és a (Pedo)Fidesz tevékenysége nem érdekel, helyette azt szeretném látni, miért volt fontos a ruszkiknak, így magyar csicskáinak is, hogy Svédország ne legyen NATO tag. A cél valószínűleg egy földrajzi helyszín miatt fontos, ez pedig Gotland szigete.

A ruszkik számára a keleti blokk szétesése Trianon-nak volt megfelelő. E befolyási és gazdasági övezetet helyre kell állítani. Másrészt eleve szükség van jó pár ruszki érdekszférába tartozó ütközőállamra is katonai biztonsági okokból. Ezek az államok, ez a politikai, katonai, gazdasági érdekszféra szűnt meg 1989-1990-ben. Nos, honnan lehet legkönnyebben megkezdeni a helyreállítását? Nézzük meg a térképet, és láthatjuk azokat az államokat, amelyek földrajzi tekintetben a lehető legnagyobb mértékben tekinthetők tüskének a (fogatlan) ruszki medve talpában. Amelyek a legkönnyebben, leggyorsabban legyőzhetők. Amelyek területe kicsi. Amelyek a lehető legközelebb vannak orosz területekhez, csapatok mozgatása okán. Ezek a balti államok. Közöttük pedig Kalinyigrád exklávéja.

Véleményem szerint a balti államok megtámadása a következő ruszki stratégiai cél, és ha nem lesznek kellően szétbaszva Ukrajnában, illetve általánosan gazdaságilag ruszki-ukrán háborúnak köszönhetően, akkor egy svéd NATO-ból kimaradás esetén nagy eséllyel meg is próbálkoznának ezzel a jövőben. (A svéd NATO belépéssel ez jelentősen nehezebb lesz.) A balti államok legyőzésével, és Fehéroroszország 2030-ra tervezett annektálásával végre létrejöhet az, hogy a Balti-tenger és ahhoz kapcsolódó keleti terület ruszki ellenőrzés alá kerüljön. Tulajdonképpen a Balti-tenger teljes keleti, délkeleti területe ruszki ellenőrzés alá kerülne. Amennyiben ez megtörténik, lehetővé válik Finnország gazdasági meggyengítése (tengeri szállítás blokádja), és azt követően katonai legyőzése is. Ezt követően az ország keleti része ruszki terület, a nyugati területek pedig valamilyen finn ruszki kollaboráns bábállam lenne, mint Vichy Franciaország a II. vh.-ban Hitleréknek. Ekkor már a Balti-tenger partvidékének teljes keleti területén ruszki ellenőrzés valósulna meg. Ugyanígy lehetővé válna Lengyelország fenyegetése nemcsak keletről, a szárazföld, hanem északról, a tengerpart irányából is.

De még nem tartunk itt. A ruszki vezetés számára jelenleg legfontosabb a balti államok, azaz Lettország, Litvánia és Észtország visszafoglalása. Ezen államok esetében pedig a lehető leggyorsabban végre kell hajtani az inváziót, és ezért valószínű a támadás egy meghatározó részének nyugati irányból, a tenger felől kell érkeznie. Nem csapatok, hanem például Iskander rakéták formájában. Ugyanígy, a NATO utánpótlás meghatározó része ezekbe az államokba a tenger felől fog érkezni, amit el kell süllyeszteni. Az invázió gyorsaságú kulcsfontosságú, gondolhatják a Kreml-ben: amíg a néhány kígyóvállú buzi páwa NATO-katonát behajózzák az erőtlen nyugati nyilatkozat-nyekegések mellett, addig a keményfaszú vodkaivó (alkoholista) Ivánjaink úgy berendezkedjenek a szigeten, mintha mindig is ott lettek volna. Amennyiben Gotland-ot a ruszkik elfoglalják, ez a sziget kiválóan alkalmas lehet arra, hogy innen rakétacsapásokkal, illetve légi úton, repülőgépekkel támadják, bombázzák a balti államokat.

Ha megnézzük a térképet Gotland földrajzi helyzete alapvetően meghatározza nemcsak azt, hogy mely hatalom ellenőrzi a Balti-tengert, hanem a sziget kiválóan alkalmas lehet arra is, hogy nagy hatótávolságú ballisztikus rakétákkal (atom-robbanófejekkel felszerelve, Putyin igényei szerint), fenyegessék Nyugat-Európát. Tulajdonképpen Gotland nem más, mint egy óriási méretű, nem mozgó anyahajó a lehető legjobb stratégiai pozícióban a Balti-tengeren. Egy hely, ami erőddé alakítható a Balti-tenger közepén.

Nos, ez az oka annak, hogy Svédország NATO csatlakozása eddig váratott magára. Az USA egyrészt az erősebb kutya jogán, másrészt e stratégiai tényező miatt sem hagyhatta, hogy Oroszország európai oblast-ja, meg annak magáról sokat képzelő, de lepkefingnyi hatalmú és jelentőségű vezetője akadályozza a bővítést. Nem lennék most Pedo Viktor helyében egy négyszemközti Putyin tárgyaláson. De ő elfogadta a befolyásért a bőröndöket akkor régen, és mindazt, ami ezzel kezdődött, és ennek a haza és szövetségi rendszer árulásnak meg kell fizetnie az árát. Az a baj, hogy nekünk is.

A svéd és finn csatlakozás szerintem a legfontosabb geopolitikai esemény volt Európában a 2020-as évtizedben, az orosz ukrán háború mellett, annak következményeként. Látnunk kell azt, hogy a NATO működése esetében volt és van egy problematikus asszimetria. Noha az USA-nak valószínűleg még mindig fontos Európa, mint befolyási övezet és érdekszféra, azt valószínűleg otthon is egyre nehezebb eladni a választóknak, hogy amerikai katonák áldozzák életüket az európai biztonságért, annak ellenére, hogy az USA szerepe a NATO működtetésében, hadi- és emberanyag biztosításában elsődleges. Tehát, hosszabb távra előre nézve, biztosra vehető, hogy a „gazdaság EU-ja” mellett szükségszerű, hogy a „katonai védekezés EU-ja” is létrejöjjön, hiszen jól látszik, hogy Putyin és Oroszországa éppen olyan birodalmi törekvésekkel rendelkezik, mint messze régen a cári Oroszország a krími háború esetében, vagy Sztálin és utódai II. világháborút követően. Amely terület és érdekszféra helyreállítása a jelenlegi ruszki rezsim célja, teljesen mindegy, hogy valóban képesek-e erre vagy sem. Nehéz dolog lesz ez, mivel az USA egyszerre kívánja majd fenntartani európai érdekszféráját, illetve kívánja csökkenteni az európai katonai jelenlétét, miközben az európai államok jól látható, explicit fenyegetéssel néznek szembe. Kérdéses, hogy mekkora mértékben lehetnek majd az európai országok a NATO-tól, és / vagy az USA-tól függetlenül önállók ebben a kérdésben. Ennek alapjait az is fogja meghatározni, hogy a Putyin által megtolt szélsőjobboldali pártok hogyan fognak szerepelni a nemsokára bekövetkező EP választásokon.

Egy biztos, óriási nyereség a finn és a svéd NATO belépés, hiszen egészen biztos, hogy egy átmenetileg meggyengült Oroszország ugyanúgy fent fogja tartani hódítási igényeit, mivel a teljes társadalmat arra igyekeznek kondícionálni, hogy a Nyugat elpusztítandó, meghódítandó ellenség. Az orosz elit sem most, sem a jövőben nem ismerheti be, hogy korruptságuk és ázsiai mentalitásuk okán (épp úgy, mint mi magyarok, a neurotikus és duzzogó tolvajnemzet) visszavonhatatlanul elbaszták azt, hogy az ország, a gazdaság, a társadalom valaha is úgy éljen és működjön mint az utált és lenézett Nyugaton. Az indulatot, az elégedetlenséget kívülre, másokra kell összpontosítani, ez a megszokott indulatátvitel, amiben baromállat pszichopata miniszterelnök urunk is élen jár.

Oroszország esetleges szétesése is lehetséges valószínűleg amiatt, mivel a szegényebb, kisebbségek lakta régiókat fogja a putyini moszkvai vezetés emberanyag és erőforrások tekintetében kizsigerelni, és ez nem folytatható a végtelenségig. Ekkor Ázsiában valószínűleg latorállamok, ilyen mindenféle nacionalista / soviniszta, rángatózó pszichopata baromarcok által vezetett ’isztánok fognak létrejönni, akiknek atomfegyvereik is lesznek a ruszki múlt eredményeként, és ez bizony kurvára nagy probléma. Ahogy rohad majd szét a gazdasági helyzet, ugye úgy jönnek majd elő a különböző hadurak, akiknek előképeit ilyen Türkménbasik, Kadirov-ok, meg Prigozsin-ek jelentik. A Putyin-birodalom szétesése eredményezhet egymással harcoló államok sorát Ázsiában, de eredményezheti azt is, hogy feltűnik valamilyen főrángatózó főidióta, aki a fél Európára kiterjedő Oroszország Anyácskával valamint atombőrönddel kel és fekszik, és aki végső indulatkitörésként totális, és nukleáris háborút kíván majd indítani Európa középső és nyugati fele ellen. Ezért lenne nagyon veszélyes Oroszország döntő veresége és szétesése. Noha azt gondolhatjuk, hogy a szétesés jó időre megállíthatja ezeket az Európa irányába történő hatalmi törekvéseket, látni kell azt is, hogy Kína számára nagyon is kedvező lenne, Európa geopolitikai értelemben meggyengülne, és az ehhez szükséges harcot nem neki, hanem a különböző, befolyásuk alá került ázsiai ’isztánok vívnák meg helyettük. Akárhogyan is történjék, turbulens évtizedeknek nézünk valószínűleg elébe sajnos.