Az Orbán-rendszer szétrohadása minden kétségen kívül megkezdődött. Szaródik az életszínvonal, nincsen lovetta, amit nép, a M(oszkva )1-et bámuló prolik közé szórhatna a Fidesz-elit. A szétrohadás szerintem hosszú és fájdalmas folyamat lesz: a minden bizonnyal a ruszki titkosszolgálat által kontrollált nárcisztikus pszichopatánk véleményem szerint pontosan úgy fog majd a hatalomból távozni, mint Ceaucescu. Igen úgy, előtte pedig pontosan azt fogja megtenni az országával, ami miatt felkelés fog majd ellene kitörni. Ez a borzasztó forgatókönyv bizonyos szempontból azonban egy nagyon fájdalmas tisztulási folyamat kezdete is lehet. Mindjárt elmondom miért. Eleve, a Fidesz tulajdonképpen csupán elvi szinten hagyott lehetőséget arra, hogy demokratikus úton el lehessen távolítani a hatalomból

Sokat elmond a magyar társadalom, azaz a neurotikus és duzzogó tolvajnemzet lelkiállapotáról az, hogy egy ex-Fideszes, másodvonalbeli tolvajka hirtelen óriási népszerűségre tett szert. Ő ugye Magyar Péter, valószínűleg pontosan ugyanolyan kettyent, mint a felcsúti zsírdisznó, csak még a hatalomszerzésből adódó megkettyenés folyamatának elején van, nem úgy, mint a Törpeputyin. Ezért kezelhető lehet például az USA számára. Ugye milyen érdekes, hogy ez a tolvajsegéd pontosan azután tűnt fel, miután az Egyesült Államok kormánya Pressman-on keresztül kifejezte a következőket:

„Most Magyarország szövetségesei Magyarországot az Oroszországgal való szoros és bővülő kapcsolatainak veszélyeire figyelmeztetik. Ha ez Magyarország politikai döntése – és a külügyminiszter az ukrajnai orosz inváziót követő legutóbbi, immár hatodik, majd a két hét múlva esedékes következő oroszországi útja, és Oroszország külügyminiszterével történt, e hó eleji egyeztetése, valamint a miniszterelnök Vlagyimir Putyinnal tartott kínai találkozója után egyre inkább úgy tűnik, hogy bizony az –, akkor döntenünk kell arról, hogy hogyan védhetjük meg legjobban a biztonsági érdekeinket, amelyeknek szövetségesekként a közös biztonsági érdekinknek kellene lenniük. 

Ezeket a jogos, Magyarország harmincegy szövetségese által is osztott biztonsági aggályokat nem lehet figyelmen kívül hagyni. (…)

Miközben Magyarország megpróbálja kivárni azok távozását, akikkel nem ért egyet, akár az Egyesült Államokban, akár az Európai Unióban, a világ többi része halad előre. Lehet, hogy az Orbán-kormány ki akarja várni az Egyesült Államok mostani kormányának leköszönését, de mi biztosan nem fogunk kivárni az Orbán-kormánnyal kapcsolatban.   

Amíg Magyarország várakozó állásponton van, mi cselekedni fogunk.”

(Teljes beszéd itt: https://hu.usembassy.gov/hu/news-speech-by-ambassador-pressman-on-the-25th-anniversary-of-hungarys-accession-to-nato/)

Elhangzott ez a beszéd azt követően, hogy az USA-ból Svédország NATO csatlakozása ügyében itt járt két demokrata, és vele együtt két republikánus szenátor, akiket a magyar kormány részéről absztolúte senki sem fogadott. Legfeljebb a Valton-os biztonsági őr, de ő úgysem számít. Tehát szerintem megkezdődött a cselekvés, és tolvajsegéd Magyar Péter lehet hogy ennek a folyamatnak az eleme. (De valójában ez kurvára lényegtelen, amint látni fogod.)

Függetlenül attól, hogy ez így van, tehát az USA e célra alkalmazott funkcionáriusai tolják meg finoman, vagy Magyar Péter, bazd meg, csak úgy megrázta magát, mert az EU-ból nem jön ellopható della az ő fidesztolvaji életvitelének támogatására, és hirtelen köpönyeget fordított, van egy jelentős probléma van a magyar társadalomban, amit eddig senki sem tudott megoldani. Ezt neki, illetve ha a fenti feltevés igaz, akkor az amerikaiaknak is tudniuk kell.

Nevezetesen az, hogy a magyar társadalomnak van egy jelentős problémája: itt egy rezsim legitimitása eddig csak azon alapult, hogy mekkora osztogatást tud beígérni, vagy mekkorát tud osztogatni. Ennek a legitimációs megoldásnak a kimerülése lehet az egyetlen olyan trigger, aminek eredményeként valamikor a jövőben olyan kormányzatok vezethetik ezt az országot, amelyek segítségével Magyarország fejlett országgá válhat. Viszont az átmenet nem lesz szép, tehát ha a pénz / életszínvonal- emelkedés lehetősége kimerül, akkor törés-zúzás lesz. (Ez a kifejezés, hogy „fejlett ország lehet” elismerem, 2024-ből, a jelenlegi társadalmi- gazdasági helyzetből nézve térdcsapkodósan röhejes illúziónak látszik.)

A Fidesz 2022-ben kimaxolta az osztogatást. Emlékezetem szerint soha ennyi pénzt nem osztott szét egyik rezsim sem a gengszterváltás óta. Ekkora ért véget az a csodálatos (?) tíz éves időszak, amelyet a NER aranykorának lehetett nevezni, amelynek fő jellemzője az volt, hogy EU-s támogatási pénzek ellopásával fel lehetett hízlalni a Fidesz-klientúrát, és létre lehetett hozni egy hibrid diktatúrát a nagy demokratikus (faszfej) EU szélén. Ebben a folyamatban elévülhetetlen szerepe van a vén NDK-s kurvának, Merkel-nek is, akit gondolom a német multik meg Putyin tartott egyszerre a kezében. A folyamat vége volt az a pénzeső, amit főleg a  COVID-19 járvány kurvaszar kezelése után rá kellett borítani a társadalomra a választást megelőzően, mégpedig úgy, hogy a járvány negatív gazdasági hatásai már bőven érződtek – emlékezzünk a 480 Ft-os benzinre, majd később meg a bezárt kutakra ugye.

Mostanra pedig a helyzet sokkal rosszabb, már a’ zemberek életszínvonalát jelenti.

Tehát Magyarországon, épp úgy, mint korábban, egy politikai erő legitimációját kizárólag az adja: kinek és mennyit tud beígérni, illetve mennyit tud adni, explicit vagy szimbolikus formában. Nyilván az emberek gyarlók, tehát nyugaton is abszolút lényeges tényező az, hogy a választás napján a választó hogyan érzi, mennyi della van a pénztárcájában, meg a bankszámláján, és hogyan él, de ott azért egyéb tényezők is jelen vannak a tisztán anyagiak mellett, ha netán valamennyi gógyija van a választónak. Ha nem sikerült teljesen elhülyülnie a Debilnettől, meg az az által elérhető „információs társadalomtól”.

Például, hogy nem szavazunk általában olyan pártra, amely egy az európai értékekkel totálisan szemben álló népirtó autoriter rezsim működését és eredményeit dicsőíti éjjel-nappal a médiájában, és fejezi ki azt, hogy e rezsim a követendő példa. És amely rezsim jellegét tekintve különösen hasonlít ahhoz a saját országában korábban volt rezsimhez, aminek vezetője egy jellegzetes kis bajusszal rendelkező, rikácsoló hangú (szociopata kis geci) emberke volt, és aminek eredménye hullahegyek és lebombázott ország lett.

Nyilván vannak Németországban is bőven vannak olyanok  - akik most nagyon jól jönnek Putyinnak -, akik már legszívesebben dobálnák befelé a Zyklon-B-t a buzikat, libernyákokat és páwákat befogadó gázkamrákba, ahol ott van ezekkel a deviánsokkal együtt a von Leyen képviselte „háttérhatalmi elit” is, de szerintem a többség előtt ott van ez a történelmi lecke, ami történt a népükkel a XX. század közepén. Különben én sem írhatnám itt le a „Zyklon-B” és a „gázkamra” kifejezéseket. Az írás ott van a falon, ahogy mondani szokták. Mindez talán eddig érvényesített olyan elveket, amelyeket egyetlen politikai erő sem kívánt átlépni – legalábbis eddig, és legalábbis a német politikai mainstream-ra gondolva, nem az AfD-re például.

Aztán közelebbi és alkalmasabb példaként ott van Ceaucescu. Megcsinált egy brutálisan elnyomó rezsimet (hogy rendszere gyorsan törlessze a nyugati kölcsönöket) amely forradalommal ért véget – mert a nép, a társadalom már nem tudott hova hátrálni. Ezért a román társadalom esetében a tüntetéseknek valószínűleg van erejük: hiszen négy évtizede történt az, hogy repült a sapka. Előtte meg a golyó. Erre ott valószínűleg mindenki emlékezik, vagy van erről valamilyen képe. A politikusnak is. Mondjuk lehet az, hogy esetleg épp olyan kettyent, mint Viktorunk, tetszene neki is a tejhatalom, csak ugye a következő kép, ami eszébe jut, amikor repült Csau-papa fejéről a kucsma. Előtte meg a golyó. Ott van az írás a falon – vérrel. Ez pedig esetleg lehűti valószínűleg az autoriter ambíciókat.

Magyarországon a legutóbbi ilyen esemény 1956 volt, és sajnos az is ilyen szempontból szarul zárult, bár az akkori elvtársak szempontjából tökre reálisan. Ennek eredményeként jött létre a szocialista kispolgárosodás, a meglesz azért kurva szerényen mindened, lopikázhatsz is, de a párt dolgaiba ne ugass bele ethoszú Kádár-rezsim. A neurotikus és duzzogó tolvajnemzet felnevelője. Ez a forradalom, és az államszocialista rezsim arra adott reakciója szükségszerűen semmiféle olyan dolgot nem tudott érvényre juttatni, amely bármiféle demokratikus működésmód alapelvének magjait szórta volna szét a társadalomban. Most pedig itt állunk a neurotikus és duzzogó tolvajnemzet mostani teljes kivirágzásának idején: legalján explicit lopnak, felette okosba megoldanak, még magasabban lepapíroznak (itt melózok én is), a legfelsők meg state-capture-t hajtanak végre. Mindezt olyan szinten, hogy az idetolt EU-milliárdokból, amelyek célja az ország valamilyen felzárkóztatása lenne, gyakorlatilag semmi sem látszik életvitelben, életminőségben, ha térkövezést, meg a lomkorona nélküli sétányokat, meg ilyen lopás lepapírozására összetákolt szarokat nem számítjuk ide.

Tehát 1956 szentesítette, hogy a proliknak osztani kell a pénzt, vagy a pénz osztásának illúzióját kell megteremteni – és ezen kívül semmi sem számít. Semmi sem szólt, és ma sem szól arról semmi, hogy mi magyarok, akkor most hosszabb távon milyen nemzet akarunk lenni: melyek azok az elvek és eljárásmódok, amelyeket mindig tiszteletben tartunk, amelyek számunkra morálisan elsődlegesek, amelyeket egyik politikai erő sem kérdőjelezhet meg. Sőt Orbán, választói rétegének jelentős részt lecserélve a társadalom legkevésbé tájékozott és unintelligens csoportjaira – nagymértékben a Debilnet segítségével – gyakorlatilag teljesen lehetetlenné tette azt, hogy ilyen tényezőkről politikai erők valaha is a jövőben kulturált diskurzust folytassanak.

Az Orbán-rezsim 2024-re valószínűleg szárazra szívta az országot, a kínai vezetés pedig valószínűleg már EU-n belüli exklávéként tekint az országra, annyi hitellel tartozunk nekik. Bármi is történjen Orbánnal és a Fidesszel, és bárki is kerüljön hatalomra, Magyar Péter, vagy bárki más, valószínűleg a gáláns választási osztogatások korszakának kényszerűen valószínűleg vége, mert nincs miből. Viszont úgy érzem, gyűlik és tömörödik a robbanóanyag egy társadalmi robbanáshoz: infláció, gyenge bérek, lakhatási válság, lerohadó oktatás és egészségügy, nyugati árak, társadalmi problémák megoldásból kivonuló kormányzat kurva magas adókkal, rejtett erőforrásokkal teli börtönök, akkugyárak és kínai rendőrök, Putyin faszának intenzív szopása, EU-s pénzcsapok elzárása, pedofilügy, Rose’d Or és sorolhatnám napestig.

Szerintem Orbán nem fogja a hatalmat soha átadni, függetlenül attól, hogy netán választási vereséget szenved: mert akkor kiderülne minden, a Fidesz feltőkésítése, és ruszki titkosszolgálati kapcsolatai, és azért annyi börtönt kapna, hogy rárohadna a műanyaglakat, és a bomlott pszichéje sem bírná el. Lovetta nincs- hatalmat elengedni képtelenség, öngyilkosság vagy gyilkosság – számára szó szerint. Ezért szerintem egyre inkább minden adottnak tűnik a Fidesz-rezsim bekeményedéshez, majd később - mivel nép közé szórható pénz, meg életszínvonal növekedés lehetősége nem lesz - ceaucescu-i, forradalommal történő összeomlásához.

Ez lehet az a trigger pont, aminek eredményeként a legitimáció esetleg nem csak ahhoz fog kötődni, ki osztja a krumplit, meg ki hazudik nagyobbat a „köztévében”. Ami, ahogy Romániában láthattuk, egy kibaszottul undorító folyamat. Viszont, mivel adósság hegyek lesznek, elszórható pénzek pénzek nem, ezért a társadalom az összeomlás után valószínűleg rá lesz kényszerítve arra, hogy megtegyen olyan lépéseket, aminek az lehet a legkedvezőbb eredménye, hogy olyan jogszabályok, alkotmány jön létre, ami totálisan megakadályozza, hogy ilyen orbáni, putyin-másolat maffiaállamok ne jöhessenek létre. Vagy nem: akkor még szarabb lesz.

Vajon Magyar Péter, vagy azok az erők, akik mögötte állnak, felfogták-e ezt a legitimációs problémát? Hogyan lehet lecserélni a választási osztogatás alapú, Magyarországon hagyományosnak tekinthető legitimációt úgy, hogy nincs mit adni? (Állítólag úgy hallottam, hogy most, 2024-ben újszülött csecsemőktől kezdve elfekvőn haldokló emberekig mindenkire állítólag 800.000 Ft jut most a magyar adósságteherből.)

Illetve felfogták-e azt, hogy az Orbán-rendszer esetleges eltakarítása fel kell adni azt az elvet, hogy itt mindenki folyamatosan lop? Hogy valószínűleg nem lesz fenntartható a magyar társadalom lopás- okosba megoldás- lepapírozás- state capture működésmódja, és ezt kéne megváltoztatni egy olyan társadalomban, ahol a társadalom jelentős része fizetésének egy részét borítékba kapja, és ahol az a kisember szemében a hős, aki minél többet tudott ellopni a közösből?

Hogy micsoda óriási társadalmi, emberéletekben mérhető ár megfizetése előtt állunk?