Bevezetés

Az Orosz Föderáció jelenleg 46 oblast-ot, azaz megyét tart számon, nem számítva nyilván azt a 4 új megyét, amelyekkel „népszavazások” eredményeként úgymond (ideiglenesen) gyarapodott. Azt gondolom, és lehet hogy ma Magyarországon élő, és a Fidesz-pártpolitika metaverzumán kívül gondolkodni képes polgárok egyre nagyobb száma gondolhatja azt: van, létrejött még egy oblast, amelyet „különleges katonai művelet” keretében annektálni sem kellett. Ez nem más, mint az országunk. És ők nem akarnak ennek tagjai lenni.

Ebben a blogbejegyzésben szeretném összefoglalni, hogy miért gondolom azt, hogy a Fidesz legbelső köre, élén Orbánnal az orosz titkosszolgálat, az FSZB / SZVR napi irányítása alatt áll. Szeretném bemutatni azt is, hogy amennyiben ezt az egészen undorító feltételezést elfogadjuk, mennyire, milyen nagymértékben „helyére kerülnek” nemcsak a Fidesz 2010-től kezdődő regnálásának módszerei és céljai, hanem minden építőkocka: az összes intézkedés célja, a NER teljes ideológiai háttere, hanem mindazok az események is, amelyek egészen a rendszerváltásnak nevezett hatalomátmentésig nyúlnak vissza. Ha a fentieket elfogadjuk, akkor a Fidesz céljai teljesen egyértelművé válnak: nemzeti harácsolás („amit korrupciónak neveznek, az gyakorlatilag a Fidesz legfőbb politikája”) megalapozandó a keleti típusú önkényuralmi rendszer anyagi bázisának létrehozását és fenntartását, fasiszta rendszer kiépítése, illetve a legfontosabb: az EU gyengítése Putyin céljai értelmében, saját országunk jövőbeli lehetőségeit tönkretéve. A „tönkretétel” természetesen nem Orbán és a Fidesz nézőpontjából érvényes, hiszen ebből a nézőpontból egyetlen helyes út végső soron az EU-ból és az európai integrációból kifelé vezet, vagy legalábbis vezetett egy korszakhatárig, 2022. február 24-ig.

Arra, hogy a ma a magyar történelem legnagyobb hazaárulása történik, erre az igen súlyos vádra szükségszerűen nem fogok tudni bizonyítékokat bemutatni. Ez azt hiszem teljesen nyilvánvaló, hiszen ha ilyen bizonyítékok ismertek lennének, ma esetleg a teljes Fidesz vezérkar, Orbánnal az élén börtönben lenne, vagy esetleg már nem is lennének életben. Lássuk, hogyan jutottunk el idáig.

Felforgatás

Yuri Bezemenov (https://en.wikipedia.org/wiki/Yuri_Bezmenov) korábbi KGB ügynök volt, aki Kanadába szökött, és felvállalva múltját több könyvet és előadást tartott a KGB módszereiről és céljairól. Emberünk természetesen lehetett ugyanúgy kapcsolatban a KGB-vel, lehetett a disszidálása és nyilvánosság elé lépése ugyanúgy valamilyen KGB-művelet része. Azt gondolom, hogy a mondanivalója tekintetében ez nem lényeges. A következő előadás, az arról készített videó még messze a Debilnet és a fake news reneszánsza előtt készült, mivel 1983-ben lett rögzítve: https://youtu.be/b3OGLQvWqhc, ez okból is hitelesnek és reálisnak tekintem a mondanivalóját.

Amit a videón bemutat, lehet érvényes és alkalmazott KGB-módszer, de lehet, hogy azt így, ennyire direkt formában nem alkalmazták, vagy nem is lehetne alkalmazni. Nekem ezzel ellentétes a véleményem. Azt gondolom, hogy a jövőben a különböző nyugati nemzetbiztonsági célú képzéseken Magyarország esetét oktatni fogják olyan negatív példaként, ahol a társadalom átállítása ilyen mértékben és mélységben megvalósítható volt. Ez a ruszkik és Orbán számára igen kedvező előfeltételek miatt könnyen megtehető volt, ezekről az előfeltételekről mindjárt szó lesz. Röviden összefoglalom a videó tartalmát:

• Abból szükséges kiindulni, hogy nyílt katonai beavatkozás egy másik terület, állam megszerzésére egyrészt költséges, jelentős anyagi áldozatokkal jár, eleve az események nyilvánvalóvá teszik mind a külföld, mind a meghódítani kívánt terület lakossága számára, hogy korábbi társadalmi, politikai és esetleg gazdasági rendszerük, önállóságuk véget ért. Ezért sokkal célszerűbb, sokkal kisebb költségekkel és áldozatokkal jár a hódítani kívánó részéről, ha a meghódítandó terület lakossága „felismeri” hogy békéjét, biztonságát, társadalmi és gazdasági jólétét egy másik országgal létrehozott erős kapcsolat, az ott alkalmazott politikai, törvénykezés átvétele biztosíthatja, csak úgy lesz végre már „rend” az országban. Noha ekkor le kell mondani az explicit területszerzésről, amelyet a hódítót körülvevő országok netán nem ismernének el, azzal más országok és azok szövetségi rendszerei semmit sem tudnak tenni, ha az adott célországban baráti, szövetséges vezetés kerül hatalomra. Az eredmények kedvező esetben ugyanazok lehetnek. Bezemenov utal Szun-Ce tábornokra: egy küzdelemben az tekinthető a legjobb ellentámadásnak, ha a támadó támadásának, erejének nem ellenállunk, hanem az ellenünk kifejtett erejét úgy irányítjuk, hogy ellenne hasson, őt sebezze meg, a ez legyen eszköze legyőzésének. Ez a felforgatás mint folyamat lényege. Keleti harcművészetek sokaságának is ez az alapelve. Illetve van még egy Szun-Ce tétel, amit én tennék hozzá, de ő is utal erre: az igazi stratéga, az igazi hadvezető az, aki harc nélkül vesz erőt az ellenfélen, éri el, hogy az ő akarata, hatalma érvényesüljön. Ehhez azt kell tenni, hogy olyan mértékben feje tetejére kell állítani minden értéket, elvet, társadalmi, gazdasági, politikai működést az adott célországban, hogy ennek eredményeként az ott élők valóságérzékelése olyan mértékben eltorzuljon, hogy a korábban ellenségnek tekintett országot tekintse barátjának, és a korábban ellenségnek tekintett ország működését, államrendjét tekintse a legfőbb jónak, vagy megfelelő, elfogadható alternatívának, amivel stabilitást lehet elérni. Azaz ne tekintse többé ellenségnek, hanem legfőbb vagy egyetlen szövetségesének.
• Területi hódítás (amely gazdaságilag is költséges, továbbá a mai geopolitikai viszonyok között kevésbé ismertethető el) helyett tehát el kell érni, hogy az adott terület lakossága, az adott társadalom széles köre kívánja azt a gazdasági és politikai működést, társadalmi berendezkedést, amit a hódító érvényesíteni kíván. Mindez akkor valósítható meg, ha az adott társadalom felforgatható állapotban van. Ez azt jelenti, hogy társadalmi normák kérdőjeleződtek meg, gazdasági instabilitás van, összességében nincs társadalmi egység – már történelmi okokból sem. Ekkor – a fenti harcművészeti elveknek megfelelően - a célország társadalma „továbblendíthető” a felforgatottság állapotába. Bezemenov Japánt hozza ellenpéldaként, mint nem felforgatható társadalmat. Mi pedig úgy tűnik, ellenpéldaként hozhatjuk Ukrajnát, amely noha már fegyveres támadás alatt áll, előtte pedig explicit orosz-kollaboráns vezetéssel rendelkezett, mégis ellenáll, nyilván nem kis részben amiatt, mivel nyugati fegyvereket kap. Viszont nyilván a nyugati támogatások azért érkezhetnek, mert potenciálisan kicsi az esélye, hogy meghódítható legyen – a társadalom széles tömegei valószínűleg nem akarnak a putyini rendszerben élni. Valószínűleg nem kaphatna fegyveres támogatást, ha valamilyen mértéknél nagyobb esélye lenne az átállásnak: minek támogatnának egy ilyen államot óriási mennyiségű hadianyaggal, ha megvolna az esélye, hogy holnap, vagy évek múlva az Mini-Szovjetunió egyik bábállama lenne?
• A felforgatás művelete négy lépésből áll, évtizedekig tart. Egészen pontosan addig, amíg egy új generáció már az új elveket tekinti követendőnek. Például azért, mert elkopnak, vagy irreálissá váltak különböző kifejezések. Mondok egy pár ilyet: jogállamiság, demokrácia, esélyegyenlőség. Ugye nemcsak én érzem azt, amikor ezen kifejezések jelentésére gondolok, a keserű és lenéző csömört vagy legyintek magamban ezekre. Nos, pontosan erről van szó, ez az egyik alapvető cél a tudatokban, a tudati reprezentációk cseréje a hódító számára megfelelőkre. Ebből majd következnek a megfelelő cselekvések, ha elég ideig és elég koherensen sulykolták ezeket. Pontosan így működik a Fidesz médiája, gyártja az oroszbarát metaverzumot, ahol minden tényező egy másik tényezőt megmagyaráz, de amúgy az egész egy óriási átverés. A felforgatás elemei: demoralizáció, destabilizáció, krízis, majd normalizáció már a hódító igényei szerint. A folyamat során az történik, hogy az adott társadalmakban jelen lévő, a megfelelő társadalmi működés ellen ható destruktív, másrészt a befolyásolni kívánó országot kedvezőnek tekintő elveket, ezeket az elveket valló csoportokat, mozgalmakat erősítik fel, majd irányítják egy célra, olyan formában, hogy ez az egy irányba „húzás” ne legyen könnyen felismerhető. Ennek eredményeként krízis jön létre, amikor elérhető, hogy olyan erők vegyék át a hatalmat, amelyek a befolyásoló országgal egyező, vagy ahhoz nagyban hasonlító rendszert kívánnak létrehozni, annak társadalmi és gazdasági működéséhez hasonlót tartanak megfelelőnek. A demoralizációból a szétesési folyamat aktív szakasza, a destabilizáció jön létre, majd az egy fordulóponthoz érkezik, ez a krízis. Ez lesz az a pont, amikor a társadalom döntő többsége végre „rendet” akar, mégpedig bármi áron. Azaz a megfelelő tudati előkészítést követően éppen úgy, ahogy a hódítónak kívánatos. Ekkor megtörténik a normalizáció a célországban, ideális esetben teljesen olyan berendezkedéssel, amely a befolyásoló, a hódító számára megfelelő.

A felforgatás technikai részleteibe és formáiba itt most nem megyek bele, mivel nálam sokkal jobban el fogja tudni mondani Bezemenov a hivatkozott videóban. Azt gondolom, hogy a felforgatás meghatározott előfeltételek miatt szinte teljes sikert aratott Magyarországon, és ennek formája és hogyanja, technikai jellegű részletei rövidesen szóba is fognak kerülni. A Fidesz óriási eredményeket ért el a magyar társadalom putyini átgyúrásával, mert megértette és maximálisan felhasználta azokat az előfeltételeket, amelyek ezt, ekkora mértékben lehetővé tették.

Az a véleményem, hogy a putyini normalizáció végső kimenete az lehetett volna, amennyiben Ukrajnát 2022 februárjában az orosz hódítás gyors sikereket ér el, hogy Orbán bejelentette volna a NATO-ból és az EU-ból történő kilépésünket, és csatlakozást a putyini Eurázsiai Unióhoz, az új hegemón hatalmi rendszerhez, és ez a korszakfordító bejelentés miatt létrejövő forrongásokat az orosz fegyverek közelsége miatt gyorsan és brutálisan leverte volna a Fidesz rezsim. Ez lett volna Orbán egyetlen esélye, hogy világpolitikai jelentőségű szereplő legyen Európában, és ugyancsak ez vezethetett volna oda, hogy a Fidesz és annak belső körének tagjai soha életükben ne érezzék annak fenyegetését, hogy égbekiáltó árulásuknak súlyos következményei lesznek számukra, amíg élnek.

Most, amikor ezt a cikket írom, 2022 novemberének közepén (frissítve 2023 januárjában), az orosz katonai invázió összeomlása sejlik fel, de ennek ellenére a Fidesz többé már nem módosíthat retorikáján. Már többé nem lehet EU-barát, hiszen minden ilyen hidat felégett maga mögött. Ha ezt tenné, a szélsőjobboldalra tolódott választóinak tömegei fogják otthagyni, és ez számukra a politikai megsemmisülés, a hatalom elvesztésével pedig börtön vagy esetleg halál. Ha tovább mennek a szélsőjobboldali úton, akkor szükségszerűen az EU és Magyarország fognak elválni egymástól, ami gazdasági összeomlást fog jelenteni, amelynek következményei jó eséllyel számukra a politikai megsemmisülés, börtön vagy esetleg halál. Azt fogom vizsgálni, hogy hogyan és miért juthattunk ide. Elsőként, ahhoz hogy egy társadalom felforgatható legyen, kellenek előfeltételek, és a magyar társadalom esetében ezek az előfeltételek milyen mértékben voltak adottak. Óriási mértékben.

A legfontosabb előfeltétel: a sértődött nemzet

„Magyarnak lenni annyi, mint kopott sparos zacskóval a kézben belépni egy négycsillagos külföldi szállodába, majd ellopni a törölközőket.” - https://www.citatum.hu/szerzo/Mondik_Noemi

Noha a legnagyobb mértékben utálom a szélsőjobboldalt, van egy jellemzés rólunk, magyarokról, amely véleményem szerint a legnagyobb mértékben összefoglalja, összesűríti azt, amely miatt neurotikus és duzzogó tolvajnemzetnek (https://tldr.blog.hu/2019/09/24/ndt_160) nevezem magunkat. Ez az az alap, amelyre a felforgatás építhető. Régen is ezek voltunk, és mindmáig ezek vagyunk. Az egyáltalán nem kedvező vélemény szerzője Edmund Veesenmayer, a náci Harmadik Birodalom diplomatája adta, és teljes terjedelemben itt olvasható el: http://www.bibl.u-szeged.hu/bibl/mil/ww2/doksi/ng5560.html:

„1526 óta Magyarország sohasem volt önálló állam, még kevésbé önmagában zárt népi elem. Csak 1686-ban következett el Buda felszabadítása a törököktől, és Magyarország azután is többé-kevésbé valamiféle függőségi helyzetben volt 1918-ig. Sohasem volt kellő népi ereje és forradalmi lendülete, hogy önálló állammá váljon. Így az 1703–1711. évi, Rákóczi vezette forradalom is csak zendülés volt, nem alapvetően forradalom. Lázadtak és szabotáltak minden felsőbb hatalom ellen, mely az ország sorsát meghatározta. De ez mindenkor passzív rezisztenciában nyilvánult meg, kockázatmentes ellenállásban, amit felfuvalkodott szólamokkal lepleztek (…).” - A Fidesz teljes mai kommunikációjára és tevékenységére igaz: kockázatmentes "pávatánc" és felfuvalkodott baromságok kiplakátolása.

„De a félelem – hogy gyávaságról ne beszéljünk – alapvető vonás, amely a felelős magyar politikusokat és a magyar polgári tömegek nagy részét jellemzi.” - dettó. Lásd. még tanársztrájk, hogy közeli példát mondjak.

„Bőségesen nyújtanak a magyar közönségnek szónoklatokat, és sokszorosan összehangolt változatokban hangzanak el a ’magyar küldetésről’ és a ’nemzeti ellenállásról’ szóló jelszavak. Senki sem tudja meghatározni, mit jelent az első, mert ’magyar küldetés’ nem volt és nincs most sem. Amit viszont ’nemzeti ellenállásnak’ neveznek, valójában passzív ellenállás mindenkivel, nem utolsósorban önmagukkal szemben." Lásd. Brüsszel témakör, illetve a teljes Fidesz kommunikációja. Nem leszünk gyarmat, erős és büszke európai ország (Putyin seggében, ahogy a plakátokra anno ráfestettem ezt a kiegészítést), és az összes nemzetközi helyzetünkre reflektáló propaganda célú Fidesz-bullshit.

Ennek bizonyítékául arra emlékeztetek, hogy a trianoni szerződésben megcsonkított Magyarország 20 éven keresztül félárbocra bocsátotta zászlóját, és alázatosan várta területének növekedését, anélkül, hogy gyakorlatilag bármit is tett volna annak érdekében. Mikor aztán eljött az alkalom, több mint enyhe nyomásra volt szükség, hogy Magyarországot szerencséjéhez segítsük. Három ízben növekedett területe jelentős mértékben a birodalom révén, három ízben növekedett saját közreműködése és harca nélkül, és így hatalmi és területi gyarapodását saját alkalmatlanságával a Danaidák ajándékává változtatta.” Avagy hiába a nagy magyar izomszag, az erősködés, a pofázás, a pávatáncnak nevezett átlátszó baromság, most is sikerült egy újabb vezért szerezni, akivel közös érdekeink (?) okán érdemes lealacsonyodni és kiszolgálni, hátha esik le nekünk valami a zsákmányból. Ez most Putyin, aki meg is mutatta magát, tehát hogy mit akar és hogyan. Ahogy Hitler is Horthy-nak. Utóbbi eredményét ismerjük.

Veesenmayer felsőbbséges nézőpontját átvéve és folytatva, az a véleményem, hogy igen, egy olyan népet, olyan nemzetet láthatunk, amely meg van győződve saját különlegességéről és kiválóságáról, valamint arról, hogy ez okból, valamint az elszenvedett történelmi hányattatások miatt automatikusan valamilyen jóvátételre vagy legalább elismerésre jogosult. Lélekben nagyhatalmi elvárásai vannak, amely más országok és népek mélységes lenézésével jár együtt. Mindezekkel együtt jár a gyávaság, és restség: mi azt várjuk el, hogy mások adjanak, de mi nem kívánunk adni semmit, csak azt nézzük, hogyan lehet még többet szerezni és kizsarolni erőkifejtés nélkül. A teljesítmény: kit mennyire sikerült átbaszni (v.ö.: „kanyarban előzünk”). Tapasztalom, hogy családapák sokaságának, egy generációnak élemedett nyugdíjaskorában az a legfőbb büszkesége, hogy mit és hogyan sikerült kilopni a gyárból, illetve hogyan oldották meg okosban’ a dolgokat, a lóvésabbaknak meg az, hogy kit hogyan tudtak megkenni. A magyar mentalitás pedig öröklődik. Igen, naponta én is elkövetem a kis okosságokat, de legalább tudok róla. Nem boldogít.

„A korrupció az, amiből te kimaradsz”, és itt a probléma a magyarok döntő többsége esetében nem a korrupcióval van, hiszen már maga a szó is kibaszott érthetetlen, hanem az, hogy ők kimaradnak belőle, mivel nincs pénzük megvesztegetni másokat, vagy nincsenek olyan vágyott hatalmi helyzetben, hogy őket vesztegessék meg. Ez ma a Magyar Álom, a kisszerű és aljas kibaszásokkal másokat tönkretéve összekapirgálni valamivel többet, ami csak itt számít soknak, tőlünk nyugatabbra kisszerű és nevetséges mind a folyamat, mind az eredmény. Igaz ez gazdasági eredményekre és politikai törekvésekre egyaránt legalul és legfelül. Ez uram-bátyám, okosba’ megcsináljuk, dögöljön a szomszéd tehene is ethosz. Ezt csinálja a NER-kormány az EU-ban is: mi vagyunk a bot a küllők között, de azért a támogatási pénzeket aggyátok’ mert megdőlünk, basszameg!

Veesenmayer állításai szerintem jól rámutatnak arra a „szellemi alapra”, amelyből a mai autentikus magyar mentalitás, és ebből a mai külpolitikai hozzáállás kifejlődött. Igazi aljas féreg jellemvonások ezek, az ilyen embereket a legtöbb helyen a közösség kiveti magából, és igen, úgy néz ki, hogy a fenti tulajdonságok csúcsra járatásával, no meg az FSZB / SZVR hathatós segítségével („továbblendítés”) páriák lettünk (újra) Európában is. Mióta a magyar külpolitikai hozzáállást, a megfogalmazott üzeneteket látom az ukrán-orosz háború vonatkozásában, most értettem meg, hogy miért tekinthettek népek börtönére azok a népek, amelyek az Osztrák-Magyar Monarchiában kénytelenek voltak az osztrák és magyar felsőbbség árnyékában élni és tűrni. Pontosan és még inkább ugyanilyen mindenkinek és mindennek keresztbe tevő, akaratos, aljas és rosszindulatú, együttműködésre képtelen, de egyben mérhetetlenül gyáva (geci) nép voltunk akkor is. Igazi rohadékok lehettünk a Monarchia szláv népei számára, mindezt persze még egyértelműen kis is fejeztük Bosznia 1908-as annektálásával is. Talán egyáltalán nem véletlen, hogy 1918-ban már felbomlott a „boldog békeidők” (értsd.: milyen nagy birodalom voltunk) Monarchiája. Ezt persze a turbómagyarok hajlamosak elfelejteni, tipikus magyar gondolkodás formájában: pedig Trianon csupán szentesítette, hogy ezek a népek kiváltak a katonailag meggyengült Monarchiából, már 1918-ban. Másként megfogalmazva: ha netán a Monarchia túlélte volna a világháborút, az azt követő első esetben ugyanúgy kiváltak volna az osztrák és magyar fegyverekkel összetartott birodalomból, annak katonai meggyengülése során.

Összességében, egy olyan népet láthatunk, amely mérhetetlenül áhítozik a nemzeti nagyságra, hogy elismerjék kiválóságát és különlegességét, és ezért hajlandó mindenfajta aljasságra, amelynek eredményeként erőfeszítés nélkül megszerezheti ezeket a pozíciókat. Emellett kellően gerinctelen ahhoz, hogy érdekeinek megfelelően változtatgassa elveit, véleményét, akár egyik napról a másikra is. De érdemben, kulturált módon, kultúrnép módjára képtelen viselkedni, pedig már 1000 éve bejöttünk a sztyeppéről állítólag. De mi, lusta tahók, öntelt bunkók, majd a kanyarban előzni fogunk. Hogy a faszba ne!

 Azt gondolom, hogy a különböző kurzusok vezetőiben pontosan megtestesülnek azok a tulajdonságok, amelyek akkor jellemeznek egy népet, hiszen éppen azért tudnak politikailag olyan magasra emelkedni, hiszen reflektálnak és pozitívan megerősítenek tulajdonságokat, amelyekkel a nép azonosul vagy azonosulni szeretne, egyben pedig felerősítenek, és ezzel elfogadhatóvá teszik azokat. Ezért éljenezi és dicsőíti őket sok esetben vallásos áhítattal emberek sokasága. A 2010-től indított kurzus vezetője pedig maga a magyar mentalitás és Magyar Álom kvintesszenciája: a nagyotmondó, a roppant szellemesnek tűnő, dörzsölt, disznókörömből pálinkázó, „basically streetfighter”, vagy mi a fasz. Amúgy magánemberként egy nevetséges, szánalmas kis senki, önmaga előállított nagyságának karikatúrája. Ha ilyen jönne oda hozzád az aluljáróban pénzt tarhálni agresszíven, lehet hogy felrúgnád.  Lássuk akkor a mi „vezénylő tábornokunkat”, a felcsúti zsírdisznót, I. Viktátor Viktor Orbanovics-ot.

„Gőg és Mágőg fia”

„Tudod mi a különbség Isten és Orbán Viktor között? Isten nem akar Orbán Viktor lenni.” (https://youtu.be/CkeVEdyEi-c) Ez az ember állítólag gyermekkorában egészen komolyan sajnálta, hogy nem az USA-ban született, így nem lehet az Egyesült Államok elnöke. Mekkora barom, mi bazmeg? De milyen hasznos az a jellemhiba, ami ezt a gondolatot létrehozta! Valószínűleg a KGB és az utód FSZB / SZVR ügynökökről készített, Moszkvában a Lubjanka irattárban lévő személyes akták között nem sok olyan akta lehet, ahol az adott személyt úgy jellemzik, hogy azok a dolgok, ami célból zsarolni kell, a lehető legteljesebb mértékben egybeesnek személyes ambícióival. Magyarán, az illető személyt valószínűleg egyáltalán nem lesz szükséges zsarolni, mivel legteljesebb mértékig egyetért azokkal a célokkal, amelyek az Orosz Föderáció, illetve Putyin céljai. Nézzük, mi lehet a zsarolás tárgyai, illetve mi lehet a deal, ami miatt minimális az esélye, hogy kényszeríteni kelljen. Annyi bizonyos, jó munkát végzett aki beszervezte, mivel a lehető legalkalmasabb- legaljasabb embert, a leggerinctelenebb hazaáruló férget sikerült beszervezni. Sőt szervezni nem is igen kellett valószínűleg, ahogy látni fogjuk. Orbánról tehát valószínűleg a következő dolgok állhatnak rendelkezésre, abban a ritka esetben, ha zsarolással kellene együttműködésre bírni:

• Családi terror, ezen belül súlyos szexuális perverziókkal kapcsolatos bizonyítékok, mind Orbán Győző és az ő irányában, mind ő és gyermekei, illetve mások irányában.
• Székházügy, Mogiljevics, illetve az állampárti vagyon hogyan landolt a Fidesznél (talán ezt az információt vitte sírba Perczel Tamás ?). Bár ez a mai lopásaik mellett meg sem ütné az ingerküszöböt.
• Kiről jelentett Orbán kora ifjúságától kezdve.
• Annak a ténye, hogy már az első Fidesz-kormány is FSZB irányítás alatt volt. Sőt a Fidesz a székházügy óta.

A felsoroltakhoz képest sokkal fontosabbak Orbán-ügynök esetében a motivációs tényezők. Elsőként meg kell ismerkednünk az orosz Csurka Istvánnal, azaz Alexandr Dugin-nal. Lehet hogy már hallott róla az olvasó, mivel a lányát nemrég felrobbantották az autójában. Valószínűleg a kedves papát akarták a rakétába beültetni, de így esett a dolog. Legalább érezheti, milyen az, amikor másokat népírtásra bújt fel? Így működött az egyensúly törvénye? Elképzelhető.

Dugin papa tehát megírta könyvét, amely a nem kicsit nagypályás „Geopolitika alapjai” címet viseli, és 1997-ben jelent meg. Az első kiadás borítója igazán kifejező: egy olyan Oroszországot láthatunk rajta, amelynek nyugati határát az Atlanti-óceán jelenti, részét képezik a Brit-szigetek, továbbá Szaud-Arábia, sőt India és Kína is. Tessék, gyönyörködj benne: https://en.wikipedia.org/wiki/Foundations_of_Geopolitics Ez a terület az ideális orosz érdekszféra lenne a jövőben, a víziót 7 évvel a szovjet-birodalom trianoni felbomlását követően vázolta fel Raszputyinra erősen hasonlító arcberendezéssel rendelkező emberünk. Az érdekszféra nem azt jelenti, hogy mondjuk a normandiai halászfalvakban orosz nyelvűek a helységnévtáblák (bár sem volna rossz a Kreml-ből nézve), hanem a gazdasági függőségben tartás szisztematikus rendszerét. Dugin lényegében azt vázolja fel, hogy bizonyos nyugati államok vezetnek és ellenőriznek meghatározott nyugati területeket, amelyek szövetségi rendszerben állnak Moszkvával. Az engedelmesség lényeges alapját az orosz területek energiahordozó-bősége teremtené meg, azaz gazdasági függőség, nyersanyagfüggőség kialakítása, maximalizálása és fenntartása, a fosszilis energiákhoz való hozzájutás mértéke és kontrollja, oszd meg és uralkodj elve alapján. Vannak olyan, jelenlegi független államok, amelyek esetében viszont nincs pardon, vissza kell hogy kerüljenek Oroszország Anyácska ölelő kebelére. Ilyen állam Ukrajna, aminek kapcsán Dugin azt mondta, hogy:

„Ukrajna egy állam geopolitikai jelentőség nélkül, nincsen különleges importcikke, vagy általános jelentősége, nincs földrajzi különlegessége, nincsen etnikai kizárólagossága, a különböző területi ambíciói óriási veszélyt jelentenek Eurázsiára, és az ukrán kérdés megoldása nélkül értelmetlen beszélni kontinentális politikáról.” (https://en.wikipedia.org/wiki/Foundations_of_Geopolitics).

Ugye a „kérdés megoldása” nevű eljárás gyakorlati kivitelezését már jól ismerjük egy oldalra fésült hajú, kis bajusszal rendelkező emberke munkásságából, a XX. század közepéről, és valószínűleg itt is ugyanazt jelentheti. Az ukránoknak pedig tapasztalataik vannak ugyanerről, például Sztálin elvtárs jóvoltából: https://en.wikipedia.org/wiki/Holodomor. Gondolom jól látható, hogyan és miért háborúzhat Putyin Ukrajnával, és jól látható az is, hogy milyen nagy örömmel veszik tudomásul most az ukránok, hogy most ők éppen felszabadítás alatt vannak. Ja, nem. Dugin volt annyira nagyképű barom, hogy geopolitikai baromságai nyugaton is megjelentek, és ha mások nem, a hírszerző szolgálatok fel tudtak arra készülni, mi is Oroszország hosszabb távú terve, miután Putyesz a maga tekintélyt parancsoló 150 centijével meglovagolt félmeztelenül különböző állatokat, kimaxolva ezzel a ruszki nemzeti büszkeséget a ruszki prolik tömegei felé.

Szóval ez alapján mi lehet a deal? Nos, a deal Orbán és Putyin között az lehetett és lehet máig is, hogy ő, Orbán lesz az az informális de valójában óriási befolyással rendelkező vezető, akin keresztül a közép-európai államok, konkrétan a Visegrádi Négyek képviselhetik igényeiket Putyin (Cár), illetve utódai felé. Mindez minimális erőfeszítéssel óriási hatalmat jelentene Orbánnak, hiszen bármilyen közép-európai ország vezetését zsarolni lett volna képes, közvetlenül óriási pénzeket, Magyarország számára egyoldalúan előnyös államközi szerződéseket zsarolhatott volna ki Szlovákiától, Csehországtól, Lengyelországtól, illetve egyéb országoktól, mint Szlovénia, Horvátország, a „védelemért” és az érdekképviseletért cserébe. Gyakorlatilag a teljes közép-európai térségről van szó. Tulajdonképpen, ha minden így jött volna ki, akkor Közép-Európa leggazdagabb embere, legjelentősebb politikusa lehetett volna ő, valamint a köreiből is sokan. Erre is vonatkozhatott ennek a rángószájú, nyakkendő-cibáló baromnak a „megveszi nekem a Roszatom” elszólása is, már ha utóbbi igaz. Nyissuk ki a térképet, és próbáljuk meg elképzelni, milyen óriási térség, milyen óriási mennyiségű gazdasági erőforrás, mennyi ember kerülhetne, vagy kerülhetett volna ebbe az uralmi rendszerbe, ahol ő lehetett volna a hierarchia csúcsán informálisan. Ezzel kapcsolatos igényéről vekegett most is: Magyarország mint európai középhatalom, vagy mi a fasz, ami közvetít a keleti és a nyugati „blokk” között. Lefordítom az agymenést: Ukrajna győzni fog, és ezt követően a kelet-európai térség politikai és lehet hogy gazdasági súlypontja is Ukrajna lesz. A Nyugat demonstrálni fogja, demonstrálni lesz kénytelen a ruszkiknak, illetve az ázsiai gáz- és kőolajdiktatúráknak, az ilyen hadurak irányította félfeudális koszfészkeknek, na meg főleg a kínaiaknak Ukrajna gyors helyreállításával gazdasági és ideológiai felsőbbrendűségét. Marshall-terv 2.0 lesz majd ott. Ezért Orbán kibaszottul fél, hogy jelentéktelenné fog válni, sőt az ukrán győzelem eredményeként esetleg az USA / NATO háttérből irányításával keményen rá fognak menni: kurvára nem fog hiányozni egy áruló ország, egy árulóval, egy muszkavezetővel az élén, Kelet-Európa közepén. Meg fog baszódni: ezt a kerékkötő, pávatáncos baszakodását most is csak azért tűrik, mivel ruszkik elleni szankciók megszavazáshoz az ő szavazata is kell sajnos. Ha ennek vége lesz, és az EU-nak / NATO-nak érdeke a stabilitás, akkor elő fogják venni.  Ha Ukrajna győz a ruszkik ellen, neki kül- és belpolitikai értelemben harangoztak, ha a közelgő gazdasági összeomlásból eredően addig nem viszi el a népharag. Szeretne bekerülni a történelemkönyvekbe, mint nagy személyiség, a híd-ország, vagy mi a tarka fasz Führer-e, aki majd közvetít a két „blokk” között, és ezért persze leveszi majd a sápot, illetve tekintélye lesz. Hát, kurvára úgy néz ki, hogy ez neki nem fog összejönni, és pont úgy fogja végezni, mint Kádár. Rosszabb esetben repülhet a sapi neki, mint annak fasszopó Ceaucescu-nak. Minden amit „épített” az ideológiája mellett, totálisan össze fog omlani. A közeljövőben is Magyarország sorsát külpolitikai tényezők fogják irányítani, jelen esetben valószínűleg az, hogy az elkövetkező 10 évben Ukrajna technológiai és gazdasági powerhouse lesz, és ez okból, kurvára semmi szükség a Kárpát-medencei latorállam összeszerelőország-szolgáltatásira, csak arra, hogy az EU-ban és a NATO-ban benne maradjanak a magyar, Trianonról nyervogó bunkók, előbbi tranzitútvonalak, utóbbi esetében katonai biztonsági okokból. Az összes turbómagyar fantazmagória, amiért Orbán küzdött, a migráció megakadályozástól kezdve a közepes jövedelem csapdájából kitörésig, mind-mind meg fog semmisülni. Ezzel az emberanyaggal nem fog menni. Magyarország következő 20 éve így fog kinézni: tömeges kivándorlás a fiatalok részéről, marad egy roncsország, inaktív munkaképes korú tömegekkel és nyugdíjasokkal tele. Fordított korfa lesz, Budapesten és néhány vidéki városon kívül ilyen Mad-Max vidék lesz, falvak tömegei fognak elnéptelenedni. Egy gazdasági fekete lyuk lesz Európa közepén, a magáról sokat gondoló, és érte eredményesen semmit sem tenni képes magyar nép rezervátumaként, ahova legfeljebb olcsón inni, hányni és belefeküdni jönnek majd külföldről.

Orbán valószínűleg tudta azt, hogy Putyin háborút fog indítani Ukrajna ellen, csak a pontos idejét nem, és arra számított, (epekedve várt) amire Putyin is: tehát az orosz seregek napok alatt ledarálják Ukrajnát, majd ezt követően a gyenge NATO nem fog lépéseket tenni, amikor a balti államok kerülnek sorra az immár ukrán földön győzedelmes orosz hadakkal. Miért nem? Mert ha mondjuk Ukrajna ledarálása a terv szerint gyorsan megtörténik, akkor ezen felbátorodva esetleg Kína megtámadja Taiwan-t, amit az USA-nak meg kell védelmeznie, az ott lévő technológiát meg kell mentenie. Ezzel jóval kevesebb katonai erő jutott volna Európába a NATO fellépésére. És persze ne feledkezzünk el, hogy Ukrajna legyőzése milyen morált adott volna a ruszki csapatoknak, Észtország, Lettország és Litvánia megszálláshoz, hiszen ezen országoknak is az Orosz Föderációban lenne a helyük oblast-ként. (Kiegészítés: nyilván Trump azért lett volna fontos Putyinnak, mivel nagyobb esély lett volna arra, hogy a NATO nem fog cselekedni, ahogy a 2014-es Krím annektáláskor sem. Bár szerintem ez nem annak a szőke félkegyelmű egoista baromállatnak lett volna ebben kompetenciája.) A gyors katonai hódítás egyben valószínűleg az EU összeomlását eredményezhette volna, ekkor ő, Orbán lett volna a leghangosabb szószóló, hogy a Visegrádi Négyek a láthatóan gazdasági gőzhenger Oroszországgal, a biztonságot ígérő győztessel hozzanak gazdasági majd politikai szövetséget, és ezzel a fenti uralom alapjai létre is jöhettek volna. Így menthető lett volna a "szuverén" lengyel, cseh és szlovák államiság a „nyugati káosszal” szemben. Ez lett volna a nagy ígéret. Ugyan nem lehet belőle az USA elnöke, de azért nem akárkivé lett volna ebből a jelentéktelen ország Felcsút nevű falujából, ahova született szerencsétlenségére. (Meg a mi szerencsétlenségünkre.)

Orbán véleményem szerint egy narcisztikus pszichopata. Egy teljesen üres, elvek és értékek nélküli emberi szimuláció. Soha egyetlen politikai nyilatkozata nem volt őszinte, a Nagy Imre újratemetésétől, és ott a ruszkik „elkergetésétől” kezdve (már megvolt a megállapodás a kivonulásról, így könnyen volt nagy a pofája) a legutóbbiakig. Ő egyvalamit akart és akar: tök mindegy milyen elveket képviselve, de ismerjék el. Imádják és rajongjanak érte, vagy legalább gyűlöljék, de közömbösek ne legyenek iránta. Egy nárcisztikusnak a vele szembeni közöny az maga az élve megsemmisülés. Ezért kipróbált mindenféle szerepeket, bocsánat, kliséket: volt ő liberális demokrata, aztán polgári konzervatív, most pedig fasiszta. Ezek a kifejezések tökéletesen lényegtelenek számára, neki ez csak egy szerep, semmi több. Ha holnap az ellenkezőjét kéne mondania, mint amit két évtizedig előadott, úgy tenne. Ahogy mondtam, ő egy emberi szimuláció. Egyetlen dolog a lényeg: érezze maga felé az áramlást, hogy ő valaki. Nyilván az a jó, ha istenítik, de jobb híján az is megfelelő, ha legalább utálják. És érezze azt, hogy irányítani tud tömegeket. Vagy legalább befolyásolni tudja őket. Az ember, aki az USA elnöke szeretett volna lenni, ugye.

Mivel jellemvonásai tökéletesen alkalmasak voltak, és mivel kiderülhetett, hogy fenti szerepet kívánja szánni önmagának és maffiájának, ezért valószínűleg gyorsan kiderült az FSZB / SZVR számára: nemhogy hogy nincs kifogása a fokozott ellenőrzésre, hanem kifejezetten vár olyan segítséget, amely eredményeként hatalma kiépíthető és biztonságosan fenntartható az országban. Ezért azt gondolom, hogy az FSZB / SZVR irányítja ma Magyarországot. Amikor egy volt magyar titkosszolga egy online hírközlő médiumhoz fordul, az már valószínűleg a last resort megoldás lehet ebben a szakmában, és valószínűleg erre kívánhat utalni: https://index.hu/belfold/2017/03/21/titkosszolga_orosz_fenyegetes_romagyilkossag_interju/

Így importálta Orbán a putyinizmust, ezért igyekszik mind a mai napig gyengíteni az EU működését, ezért vizionált illiberális államokról. Nem fordulhat vissza február 24-e után sem. Nem kívánom példaként sorolni a hülyeségeit annak az amúgy mérhetetlenül középszerű embernek, aki valószínűleg a magyar történelem valószínűleg legnagyobb hazaárulójaként fog a történelem szemétdombjára kerülni. Tulajdonképpen a szakterületén remek munkát végzett, 2022 februárjáig, egy kis COVID-köhécselés (45000 halott, mit számít a Fidesznek, ugye) ellenére egyre inkább azt lehetett érezni, hogy Magyarország előbb vagy utóbb, büszkén és erővel telve végre otthagyja a hanyatló nyugatot. A nemváltó óvodásokkal, migrácsokkal, és kígyóvállú LMBTQ-degeneráltakkal, buzeráns, igazi tökös Keleti emberek által páros lábbal picsán rúgandó, de leginkább Gulag-kompatibilis brüsszeli bürokratákkal teli Sorosista Uniót, ahol már most kockára vannak fagyva az emberek, és már áram sincs, és csatlakozni fog a feltörekvő és erős, ősi és tiszta Kelethez, megszerezve azt az elismertséget, ami kijár (?) egy ilyen kibaszottul kurvára nagy, ősi, és tekintélyes népnek, mint mi. Moszkvából nézve a 47. oblast-ként, egy visszaszerzett érdekszféra-darabként. Összességében semmi mást sem kell tennünk, mint bármely Orbán-kormányhoz kapcsolódó külpolitikai döntést, határozatot, vétót, törvényt és rendeletet úgy tekinteni és úgy vizsgálni, hogy miért jó ez Moszkvának, illetve hogyan erősíti gazdasági függőségünket Oroszország felé.

A magyar felforgatás folyamata

Térjünk vissza Yuri Bezemenov-hoz. A felforgatási folyamat lényeges része újfajta, a hódító számára megfelelő eszmék injektálása a társadalomba. Nyilvánvalóan itt a marxizmus-leninizmusról van szó. Noha a KBG biztosan megtette a magáét, azért a marxizmus-leninizmus mint teljesen idegen ideológia injektálása egy ideológiai és kulturális értelemben letérő célterületre, nevezetesen Afganisztánba, enyhén szólva sem volt sikeres. Ezzel szemben Putyin a hazafias büszkeség felerősítésével szerezte a hatalmát, és ez a „program”, a korábban szóba került okok miatt, teljes sikert arathatott Magyarországon. Egyértelmű, főleg azt követően, hogy a „rendszerváltást” a magyar társadalom sokként érte meg. A magyar társadalom döntő többsége egyáltalán nem kívánt rendszert váltani, a magyar társadalom döntő többsége nyugati termékeket szeretett volna olcsón fogyasztani, olyan módon, hogy azok megszerzésért ne kelljen erőfeszítést tennie, és egyáltalán bármiért is felelősséget vállalnia. Mivel a gazdasági és politikai átrendeződés nyilvánvalóvá tette, hogy mindenki mennyire keveset ér és mennyire jelentéktelen a nyugati gazdaság és kultúra erejéhez mérten, és azzal összehasonlítva, ez óriási frusztrációt halmozott fel a magyar társadalom jelentős részében, amely még oda sem jutott el, hogy egyáltalán feldolgozza és elfogadja nemzeti létét, hiszen a trianoni kérdések az államszocialista rendszerben mesterségesen el voltak nyomva, tabunak számítottak. Egy olyan népet láthattunk, amely teljesen felkészületlenül, lényegében nem saját elhatározásából kellett, hogy véget vessen egy olyan gazdasági, politikai és társadalmi izolációnak, amely megvédte noha korlátozta, de egyben biztonságban tartotta. Szembesülnie kellett azzal, hogy milyen mérhetetlen, és soha nem behozható lemaradásban van azoktól az országoktól, amelyeknek termékeit a legnagyobb mértékben vágyta az izoláció időszaka alatt, és mennyire sokféle kultúra és értékrend létezik. Ugyanakkor tapasztalnia kellett, hogy a népre, az ország állapotára a nyugat egyáltalán nincs tekintettel: hogy annyiban van jelentőségük, hogy olcsó munkaerőként itt termeljék meg a profitot, és hogy megszerezzék azokat az erőforrásokat, amelyek korábban az ország fennhatósága alatt voltak. Igen, ez a bekezdés torz megfogalmazás, de talán ezt érezheték azok, akik jobboldalt látták az egyetlen alternatívának. Igen, az hogy ma Orbán van ebben a formában hatalmon, egyszerre köszönhető az néplelkületnek, a történelmi előzményeknek, és annak, hogy a baloldal, a liberalizmus csupán azt a mi kultúrkörünkben negatív értékű ideológiát tudta kínálni az itt élőknek: mindenki saját magáért felelős. Csoda-e hogy ennek hatására a jobboldal megerősödött? Szerintem egyáltalán nem. Igen korán kialakításra került a jobboldal elveinek és gondolkodásmódjának esszenciája, a következtetés és ennek megfelelően a megoldás. Ez:

„A végső cél a Magyarság kipusztítása. Nem fegyverrel, nem mérges gázzal, hanem pénzügyi politikával, életlehetőségeink elvonásával, mert kell a hely a másoknak. (…) A nemzetközi nagytőke és a bankok elősegítik ezt a népvándorlást, mert ez az érdekük. Az USA a NATO-n keresztül már beérkezett Európa közepébe, és most a saját igényeinek megfelelően néplerakatot akarnak csinálni Európa és Oroszország között. Erre pillanatnyilag sajnos Magyarország a legalkalmasabb, mert kasztja – kormányai régen elárulták.” (https://hu.wikipedia.org/wiki/Csurka_Istv%C3%A1n)

A szövegben mindent olvashatunk, amivel az emberek riogathatók lehettek: migráció, nyugat ellenségessége, a baloldali kormányok árulása. Másutt a gazdasági kifosztás is szóba kerül. A frusztráció maximumát a 2006-os események, majd a 2008-as világválság jelentette, utóbbi pontosan ennek a „nyugati árulásnak” a gazdasági megvalósulását jelentette. A Fidesz hatalmát szerintem máig a félelem és a bénultság adja a választói körében: félelem attól, hogy alkalmazkodni kell más viszonyokhoz és kultúrákhoz, és félelem attól, hogy ezek közelünkbe engedése jelentéktelenné fog tenni minket, illetve hogy képtelenek leszünk erre. Ezen alapul, erre reagálva épült fel a Fidesz információs-metaverzumának működési lényege: a tévében például szánalmas, vén fasz beszélőfejeket nézhetünk, akik magabiztos és lenéző duruzsolással értékelik a politikai helyzetet, majd a magabiztos és felsőbbséges duruzsolással előadják, hogy a mi álláspontunk és értékeink mennyivel különbek, és hogy mi magyarok, milyen jelentős erőt képviselünk. Mi vagyunk az európai Ugocsa, amely mint tudjuk, nem koronáz. Újságokban ugyanez: mi magyarok vagyunk, érezheti megfogalmazásokban az olvasó azt az átható, keresztény és magyar izomszagot, ahogy megmutatjuk, most is megint odabaszunk a dekadens nyugatnak, aminek az eszközeit és technológiáit úgy fogyasztjuk, hogy közben az azokat éltre hívó nyíltságot és ezeket megalapozó társadalmi működésmódokat támadjuk. Igazi kisszerű és aljas módon, ahogy hozzánk illik. Meg szívjuk a pénzüket persze. Mi férgek.

Az ország már két évtizede is tökéletesen felforgatásra kész állapotban volt, és a Fidesz játszi könnyűséggel szerezhette meg a hatalmat 2010-ben. Az ország esetében semmiféle előzmény nélküli ideológiát sem kellett nehézségekkel injektálni – minden készen állt a hatalomátvételre. A normalizáció, azaz a putyini rend bevezetése megkezdődhetett. Mára szinte teljesen sikerült (EU-s keretek között megvalósítható formában) eliminálni az ellenzéket, kiiktatni a valódi demokratikus működést. Ez azért sikerülhetett ilyen nagy hatékonysággal, mivel ennek előképei a magyar társadalomban nem voltak. Annak, hogy ez miért fontos.

2022. február 24-ig az átállítás (vagy helyreállítás) teljes sikernek volt tekinthető. A normalizálás második lépcsője az lett volna, hogy a fentiek szerint az orosz győzelmek hatására Magyarország kilép az EU-ból és a NATO-ból.

Zárszó

Magyarország politikai elitjét ma valószínűleg olyan mértékben uralhatja az orosz titkosszolgálat, amely egészen felfoghatatlan. A teljes politikai elitre gondolok. Egy társadalom legtökéletesebb megosztása úgy biztosítható, ha nem fejlődhet ki a regnáló hatalmi elittel szemben politikai alternatíva. Ezért azt gondolom, hogy Orbán-ügynök mellett a legfontosabb másik személy a rendszer fenntartásában Gyurcsány-ügynök. Másként hogyan lenne lehetséges az, hogy az utóbbi személyt az állami média folyamatosan támadja, súlyos vádakat fogalmaz meg vele szemben, viszont ezeknek semmiféle következménye nincs? Hogyan lehetséges az, hogy a pártpropaganda képes beszámolni nehézségekről, amelyek oka esetében egy olyan embert jelölnek meg, aki immár 12 éve nincs hatalomban? Ez a nyugati sajtóban egészen elképesztően röhejes lenne, komoly sajtóorgánum nem állna ki ezzel, ezzel szemben az ilyen fajta hergelés nálunk a „közmédia” alapvető és mindennapos tartalomeleme, és rengetegen be is szopják. Mindez azt mutatja szerintem, hogy ez az egész politikai rendszer egy mesterségesen fenntartott, destablilizáció célú konstrukció. Azaz ebből a következtetés is levonható: amíg Putyin meg nem bukik, Magyarország ebben a függőségi helyzetben fog maradni. Valójában az orosz titkosszolgálatnak sok dolga nincs: megy itt minden úgy, ahogy az a lehető legjobb számukra. Hiszen az agymosás működött: hány fideszes kell egy kiégett villanykörte kicseréléshez? Egyetlen egy sem. Le kell ültetni őket az M1, vagy a Kossuth rádió mellé, ahol majd a kormányinfón, vagy a doktorminiszterelnökúr pénteki nyáladzásán elmondják neki, hogy a lámpa nem égett ki. Hogyan tud legegyszerűbben jóllakni egy fideszes? Bekapcsolja a tévét, és megnézni, hogyan zabál Németh Szilárd pacalt, vagy Orbán homárt. Íme a magyar "intelligencia" ma.