A technológiai szingularitás felé közeledve minden létező technológia új, jelenlegi emberi értelmünkkel nem megismerhető szintre fog jutni a technológiai szingularitás bekövetkeztének teoretikusai szerint. Mindez nekünk természetesen nagyon jó, sőt a lehető legjobb lesz. Röhejes, ennyit, ezt a tökéletes bizonytalanságot kínálják a jövő zálogaként.

Amikor úgymond mindenki egyenlő (jó ez nekünk?)

Az ember felettivé válás pillanata, indikátora ebben az értelemben az a pillanat, amikor rendelkezünk olyan technológiával, (és ennek alkalmazása széleskörű szükségszerűvé válik), amely létünk még magasabb szintre emelt anyagi és társadalmi biztonsága („kiteljesítése”) érdekében pacifikálni képes az emberi tudatot, annak potenciálisan minden létező tudattartalmát. Eszköze: neurális komputer és hálózati interfész, szoftverek, és SaaS odakint.  Amikor ez megtörténik, az abból ismerhető fel, hogy az individuális különbségek tudati és percepciós értelemben vett roppant sokfélesége tökéletesen standardizálttá tett, standardokhoz illesztetté válik, és e standardokon kívüli formái elhalnak, megszűnnek, nem létezhetnek. A technológiai fejlődés egy meghatározott pontján túl a technológiai fejlődést, a fejlődés, mint önérték-cél elérését legnagyobb mértékben akadályozó tényezői az emberi individuumok lesznek, pontosabban mindazok az egyedi különbségek, tudatállapotok, ami egy embert individuummá tesz. Illetve ami marad azokból, a feltételezett szingularitást megelőző hőskorból, amelynek ma a jelenben épp csak a feltételezett elején járunk. Amikor az egyéni individuális különbségek kifejezésének látszólagos, ma (például az Instagram segítségével) kibomló roppant gazdasága egyre jobban együtt jár majd ezek sematizálódásával, és egyre nagyobb mértékű egyneművé válásával – már ami nem a részleteket, hanem az egészet, például meggyőződéseket, elképzeléseket, vágyakat és hiteket illeti.

A technológiai fejlődés nem más, mint a lét bizonytalan sokféleségének áttekinthető „kevesebb-féleséggé” konvertálása, úgy hogy a korábbi bizonytalanul és veszélyesen sokféle mindenhez képest, a kevesebb a különbözőség az elemek között, mivel azon elemek vannak meghagyva és alkalmazva, amelyeket hasznosnak tartunk. Nézzünk meg egy kertet, és egy mezőt: a mező áttekinthetetlen a mi emberi értelmünk számára, vad, kultiválatlan. Ráadásul nem is hasznos, mivel nem terem rajta semmi olyan táplálék, amely megfelelő lenne számunkra. Vagy ha igen, akkor közel sem annyi, amely emberi értelmünk szerint elgondolva teremhetne, ha a mezőt művelésbe fogjuk. Ezért a mezőt kerté alakítjuk, technológiánk segítségével pacifikáljuk, lecsökkentjük a számunkra lehető legnagyobb szintre annak lét-bizonytalansági faktorát, és beállítjuk kizárólag számunkra megfelelő erőforrások létrehozására. Felássuk, ágyásokat hozunk létre, bevetjük a számunkra megfelelő növénykultúrák magjaival, és a lehető legnagyobb mértékig korlátozzuk olyan kultúrák megtelepedését, amelyek a pacifikációs törekvéseink érvényesülése ellen hatnak. A kertek a mező sokféleségéhez képest áttekinthetően egyformák, és bennük számunkra hasznos életformák könnyen elkülöníthetők és kultiválhatók. Ettől kertek. A technológiai fejlődés tudat-pacifikációja pontosan azt jelenti, hogy a sokféle emberi gondolatot, érzést technológiai úton kell egyneműsíteni, technológiai úton kell kertté, technológia-pacifikált térré tenni.

A fausti paktum

Sajnos azonban van egy probléma. Minél nagyobb mértékben vagyunk képesek pacifikálni korábbi vad területeket, és onnan egyre nagyobb erőforrás mennyiségeket kivenni, annál nagyobb mértékben kell olyan további technológiákat alkalmazni, amelyek a pacifikációs technológia hosszan tartó, már számunkra is káros (biztonságot, azaz erőforrás-kivételt romboló) hatásait csökkentik. Ilyen tényező az az előbb említett kert esetében, hogy a természetesnél nagyobb termésmennyiségért erőteljesen kell természetidegen, mesterséges anyagokat, vegyszereket használni, amelyeket aztán mi is elfogyasztunk. Minél nagyobb mértékű az erőforrás kivétel, az adott tér biztonságának növelése, annál több, egyre átfogóbb, egyre nagyobb mértékben egymással összekapcsolt, egymás hatását felerősítő technológiákat kell alkalmazni arra, hogy egyensúlyt teremtsünk a természet megerőszakolása által létrehozott biztonság, erőforrás-kivétel megfelelő szintjének biztosítása, és annak hosszú fenntarthatósága között. Ugyanez történik az ideális esetben technológia által pacifikált tudatok esetében is: egyre több olyan, egymásba illesztett, és egymás kölcsönös függőségei által meghatározott, alapvetően tudat-idegen kiegészítő működési mechanizmus lesz szükséges, amely a tudatok e kikényszerítetten szabályos, rendszer-standard állapotát ellenőrzi és fenntartja. Ez a fausti paktum, amit a technológiai fejlődés fényes jövője érdekében meg kell kötnünk. Tetszetős, ugye?

A technológiai szingularitás végtelenül rövid időegység alatt megtörténő végtelenül nagy technológiai fejlődést jelent a teoretikusai szerint. Ahogy közelíteni fogunk a technológiai szingularitás eseményhorizontja felé, egyre rövidebb időegység alatt történik majd vélhetően egyre nagyobb mértékű technológiaváltás. A fejlődés általunk teremetett gépi intelligenciák segítségével, majd azok egyenrangúan, végül azokkal egyesülve lép át a technológiánk emberi értelmezhetősége által húzott vonalon, a technológiai szingularitás eseményhorizontján, visszavonhatatlanul. Ez az elmélet, amely minden fajta technológiai fejlődésre fókuszál, éppen a leglényegesebb tényezőt nem veszi figyelembe.

Ahhoz, hogy emberfeletti emberré váljunk, túllépjünk a technológiai szingularitás eseményhorizontján, az szükségessé teszi, hogy egyrészt minden eddig technológiával pacifikált lét-teret elképzelhetetlen mértékben pacifikáljunk. Ez a technológiai szingularitás elmélet szerint azt jelenti, hogy a lét-terek biztonságossága végtelen lesz, mivel, az onnan kivehető biztonságot jelentő erőforrás mennyiségek is végtelenül megfelelőek lesznek számunkra, emberen túli emberek számára. Másrészt, minden létező lét-teret végtelenül nagymértékben pacifikálni szükséges, különben (jelenünkből nézve) a technológiai szingularitás eseményhorizontján nem lehet átlépni. Ez azt jelenti, hogy olyan terek végtelen szintű pacifikációja is szükséges, amelyek pacifikálása nem volt ekkora mértékű, vagy netán egyáltalán nem történt meg. Ilyen az emberi tudat, amelynek pacifikációja más lét-terekhez képest sokkal elégtelenebb módon történt meg eddig. Technológiai szingularitás azonban csak úgy képzelhető el, hogy a különböző lét-terekben a pacifikáció minősége az egyes elemeken végtelenül egyforma és ez által végtelenül szabályozott és egyöntetű lesz. Ekkor az erőforrás kimenet maximális, a rendszerszintű bizonytalanság minimális. Tehát a technológiai szingularitás egyenlő lesz a ma ismert emberi tudat teljes körű lecserélésével. Innentől nem már nem leszünk emberek: csupán gépeink által hatékonyabbá tett gépek. Kérdés, hogy mi emberek megvalósíthatjuk-e ezt. Mi mindannyian még mindig nagyon természeti lények vagyunk, pontosan úgy, mint öt vagy tízezer éve élt elődeink.

Minden ember esetében van olyan tényező, amiben különösen nagy, másokéval nem összehasonlítható teljesítményt képes nyújtani, noha ez a teljesítmény sok esetben nincs elismerve társadalmi értelemben, vagy deviancának tekinthető, noha amúgy a tudatállapotok sokféleségének egyike. Más teljesítményekben ezzel szemben sokkal kevésbé polarizáltnak tekinthető az adott személy. Bizonyos teljesítmények, amelyek sok esetben kiegyenlítettebbek, és alkalmasak, illeszkednek a technológiai fejlődéshez, az általános technológiai szinthez, megbecsültek olyan értelemben, hogy az adott személy társadalmi pozícióját biztosítják azok felhasználása által. A technológiai szingularitás felé közeledés e teljesítmények alapján háromfajta, egymással összekapcsolódva értelmezhető változást fog jelenteni.

Egyrészt, a különböző emberi teljesítmények egyre szűkebb, és egyre specializáltabb köre válik társadalmi értelemben megbecsültté. Másrészt, ezzel párhuzamosan a társadalmi értelemben nem lényeges teljesítmények, egyéni jellemzők a technológiai szingularitás felé vezető pályán egyre nagyobb mértékben válnak majd nemkívánatossá, azaz pacifikáció útján megfelelővé konvertálttá, visszafogandóvá, majd véglegesen megszüntetendővé. Harmadrészt mindezek egyre szélsőségesebb, nagymértékű és részletekbe menő értékelése és autorizálása elsőrendű társadalomszervező tényezővé válik. Így a technológiai szingularitás előestéjén a fejlődés érdekében figyelembe vett emberi teljesítmények társadalmi értelemben vett végtelen hasznossága és hasznosítottsága mellett nem lehet hely olyan teljesítményeknek és emberi jellegzetességeknek, amelyek nem kizárólag az egyes „már-alig-embereken” keresztül a társadalom, mint komplex technológiai önfejlesztő rendszer önfejlesztését szolgálják. De amúgy, mi ezen egyéni, gépi logikát tekintve tökéletesen irracionális tényezők miatt vagyunk emberek. Érezzük magunkat annak.

Azonban az emberi tudat nem pacifikálható ilyen mértékben. Az ember esetében a pacifikációs technológiák meghatározott mértéke feletti alkalmazása, az ember sajátossága, az öntudata miatt azt eredményezi, hogy az emberek ezt elviselhetetlennek fogják érezni, és megszabadulni kívánnak tőle: ha máshogy nem, életük öntudatuk által vezérelt, mesterséges befejezésével. Az emberek nem pacifikálhatók végtelenül nagymértékben. Mivel a technológiai szingularitás minden létező lét-tér technológiánk általi végtelenül nagy mértékű pacifikálását jelenti, az embernek saját, intelligenciájából adódó technológia által ember felettivé válása nem következhet be. Ennek végtelenné tételét a tudatban, mint lét-térben éppen emberi öntudatunk, technológiateremtő képességünk akadályozza meg egy bizonyos ponton túl, a technológia fejlődésének evolúciója során, nagyon is messze attól a ponttól, ahonnan már könnyen lehetnénk emberfeletti emberek, emberen túli intelligens létezők. Ezért nem válhatunk technológiánk által emberen túli emberré. Az emberiség közeljövőbeli nagy próbája lesz, hogy megérti-e ezt a törvényszerűséget. A XXI. század erről fog szólni, hacsak bele nem döglünk közben anyagi technológiánk következményeibe, a klímaváltozásba.