A ruszki-proxy alatt nyilvánvalóan az Orbán-rezsim által uralt Magyarországot értem. Lássuk gyorsan és pontokba szedve:

1.) Oroszország geopolitikai, ezen belül katonai biztonságpolitikai érdekei azt kívánják, az az alapvető, többször igazolt védelmi paradigma, hogy az orosz területeket orosz kormány által függőségben tartott szövetséges vagy kiszolgáltatott államok, katonai puffer-zóna vegye körül. Ennek oka az a teljesen releváns tapasztalat, hogy mivel Oroszországnak nincsenek természetes határai (folyók, domborzat), ezért hadseregek nagyon könnyen képesek elérni az ország belső területeit. Ennek számukra tragikus eredményei voltak az első, de főleg a második világháborúban. Meg kell akadályozni, hogy a (romlott és dekadens Nyugat) pozíciókat legyen képes kiépíteni abban a térségben, ahol földrajzi értelemben nyílegyenes az út Moszkva felé.

2.) Ukrajna Oroszország, és az orosz politikai-katonai elit nézőpontjából nemhogy puffer-zónába tartozó ország, hanem egyenesen Oroszország Anyácska része, ezért annak kiszakadását minden áron meg kell akadályozni. Az orosz közvélemény számára ez teljesen evidens, ahogy az 1.) ponttal is – a maguk szintjén, a maguk megfogalmazásaival általánosan egyet ért az orosz emberek többsége.

3.) Az 1.) pontnak megfelelően, és a Jelcin-hez köthető hanyatlás után Putyin legfontosabb célja a puffer-zóna újjáépítése. Ezt – ellentétben a második világháborúval – jelenleg (még) nem lehet katonai erővel újjáépíteni, helyette a felforgatás és hibrid hadviselés eszközeit kell alkalmazni – tehát hatalomra juttatni az EU tagországaiban olyan rezsimeket, amelynek képviselői együtt elérve a megfelelő befolyást az EU intézményrendszerében felbontják az EU működését, lehetővé téve, hogy a puffer-zóna országai aktív gazdasági, politikai és lehetőleg katonai kapcsolatokat építsenek ki Oroszországgal és Fehéroroszországgal. Ez lenne az ideális terv, tehát az EU és ezt követően a NATO elbontása.

4.) Ennek a folyamatnak eddig legfontosabb mintaországa az orbáni Magyarország volt. Nemcsak exploit az EU-ban, hanem fizikai belépési pont orosz ügynökök és orosz tőke számára a megcélzott területek felforgatás útján történő politikai és azt követően gazdasági konverziójához. Egyben illiberális mintaállam, „jó gyakorlat” mindazon pártok számára, amelyekben Lengyelországban, Németországban, Szlovákiában, Szlovéniában az orosz rezsim befolyást vásárolt: „nézzétek, így kell csinálni, tanulmányozhatjátok a jó példát”.

5.) Orbánék azonban gazdasági inkompetenciájuk, mohóságuk okán túltolták az illiberális államot, amely akkor működik, ha van gazdasági fellendülés, jólétnövekedés. Ennek eredményeként grassroots mozgalomként létrejött és óriási népszerűséget szerzett a Tisza Párt. (Valamint az EU tagállamok oroszok ellen védekezni kívánó pártjai és szervezetei segítségével – nem kell ezen fennakadni, kevésbé nyíltan mint a Szíjjártó – Lavrov kapcsolatban. Miért kellene nekik egy orosz trójai faló állam?) Jelenleg, két héttel a választások előtt a Fidesz veresége, sőt nagy arányú veresége jelezhető előre.

6.) Amennyiben az Orbán-rezsim vereséget szenved, nézőpontom szerint óriási, többszörös hatású lesz az orosz hibrid hadviselésre. Egyrészt megszűnik a 4.) pontban bemutatott proxy szerep. Másrészt a rezsim összeomlása a különböző más országok oroszbarát kollaboráns pártjai számára nagyon jelentős fenyegetés lesz. Egyrészt jelentős anyagi, másrészt jelentős Moszkvából irányított operatív műveleti kapcsolat fog megszűnni. Ennek eredményeként 3.) pontban felsorolt orosz célok teljesülése nagymértékben veszélybe fog kerülni. Ez véleményem szerint multiplikált hatású lesz, mivel a Tisza mozgalmához hasonlóan más országokban is – ahol az oroszok nem építettek ki ennyire explicit pozíciókat mint Magyarországon – jelentős igény lehet arra, hogy ezeket a jellemzően szélsőjobboldali pártokat az ottani média és szolgálatok a jelenleginél jobban kezdjék vizsgálni ilyen szempontból. Például az AfD-t.

7.) Az oroszok előtt két út áll jelenleg, mindkettő bukáshoz vezet: I.) az Orbán-rezsim erőszakos hatalomban tartását célzó műveletek végrehajtása. Eredménye forradalmi helyzet, pontosan az, amit 1989-ben kellett volna megtenni. Ez alapvetően nagyon nehezen lenne kivitelezhető, nincsenek még a határ túloldalán, tehát a legideálisabb katonai beavatkozás nem működhet. Viszont valószínűleg ők is tisztában vannak azzal, hogy ilyen fajta terror nélkül – nyílt diktatúrává alakítva az orbáni hibrid rezsimet - teljesen esélytelennek látszik, hogy közel 3 millió választópolgár által választani kívánt, az Orbán-rendszerrel teljesen szembenálló társadalmi tömbbel szemben a gazdasági eredményeket felmutatni immár 5 éve nem képes hibrid rezsim folytatható lehetne. II.) a másik az Orbán (Lázár, Szíjjártó, Toroczkai) rezsimről lemondás. A felsorolt pontokat tekintve ez nagyon jelentős visszavetését jelentené az orosz érdekszféra bemutatott formában történő kiépítésének. Amennyiben április 12-én nagy fölénnyel nyerni fog a Tisza – amelynek valószínűleg alapvető álláspontját jelenti az orosz terjeszkedés megállítása – egyben hosszú távú bukását jelentheti az orosz érdekszféra kiépítésének, így Orbán és körének mohósága, ostobasággal társuló küldetéstudatos nagyképűsége, ebből eredő bukásuk esetlegesen Európa keleti felének orosz befolyás alóli könnyebb megszabadulását eredményezheti.