A közösségi hálózatok leértékelik a múltat. A Facebook Hírfolyama és ennek Instagram-ban megtalálható, funkcionálisan ugyanolyan megfelelője nem a múltat mutatja be elsősorban, nem arra fókuszál, hanem a másutt történt dolgokat tolja elénk. Úgy tálalva az eseményeket, hogy ezek éppen most történnek, noha a korábban történtek, de valójában a fókusz a folyamatos másutt-on és a jövőn van. Az algoritmus szétszaggatja a történések kronológiai sorrendjét, azon igyekezve, hogy minden információt a lehető leginkább ingerlő formában helyezzen a néző elé, nehogy véletlenül egy másodpercre abbahagyja a Hírfolyam fogyasztását. Végtelenül, de egyáltalán nem az explicit múlt felé vezető irányban. Hanem a másutt felé mutató végtelen irányban. És ennek jelentős következményei vannak, hogy miről leszünk képesek gondolkodni. Azaz, hogy magunkról hogyan leszünk képesek gondolkodni.
Nagy Testvér és a múlt
Orwell 1984-ében egyértelmű állami akarat érvényesült: a múlt bármilyen eseményére történő emlékezés halálos bűn volt. Lényeges, hogy ezt egy alattvalókon kívülálló autoritás érvényesítette. Célja ezzel az volt, hogy a végtelenségig koncentrált egyeduralom bármilyen működési hibája kitörölhetővé legyen, tehát a rendszert nem lehetett saját tévedésit felhasználva megbuktatni. Mert e rendszer az által válhatott volna megbuktathatóvá, ha mód nyílik átgondolni, mit állított, és ezzel szemben mit tett vagy mit nem tett meg. Ehhez az kell – és ezzel a lázadás gondolata az alattvalók elméjében megszülethet – hogy az ember képes legyen átgondolni a múltat.
Mindezzel szemben a Nagy Testvér rendszere a jelenre és a jövőre koncentrált, nem véletlenül. Az Két Perc Gyűlölet pontosan azt célozta, hogy kiszorítson tudatokból bármilyen múltra történő, fejlettebb, absztrakt kognitív funkciókat igénylő emlékezést, és helyette az űrt kitöltse szélsőségesen emocionális tartalommal. Gyűlölettel. Bármi iránt, amit a rendszer ezen elterelés céljából létfontosságúnak ítél, és mindenki számára könnyen emocionálisan csomagolható. Kevésbé kap szerepet a könyvben, de a rendszer működésének másik hajóereje propagandába csomagolt ígéretek voltak. Hogy holnap vagy máskor jobb lesz, tehát például több Győzelem Gin jut – aminek célja nyilván ugyanez: kontroll gyakorlása intoxikáció útján. E propagandának és juttatásoknak is egy célja van: megakadályozni a rezsim elszámoltatását, amely minden esetben a múlt koherensen egymást követő eseményeinek átgondolását jelenti. Mert minden lázadás első lépése ott kezdődik: képes vagyok átgondolni mi történt korábban. Szélesebben fogalmazva: a világ megismerése, és annak megértése ugyanígy a múlt átgondolásával kezdődik, itt bent a fejünkben. És minél inkább képesek vagyunk megismerni a világot, kognitív képességeinket alkalmazva, annál inkább átlátható és biztonságos világot vagyunk képesek teremteni önmagunk számára. Mert egyre tisztábban látni leszünk képesek döntéseink mögött álló motivációkat, ez által jó döntéseket hozni, majd learatni azok gyümölcseit. Kultúránk, de általában az emberiség kultúrájának minden sikeres embere döntően azért volt sikeres, mert kifejleszteni volt képes magában e képességet. Tehát: urald az emberek múltját olyan formában, hogy a múlt megismerhetetlen, és / vagy értéktelen, irreleváns legyen, és uralod az emberek jelenét és jövőjét.
A Facebook legfőbb bűne
Ahogy említettem, a Facebook és Instagram, mint emberi gondolkodást meghatározó alapstruktúra önkéntelen, profitmaximalizáló célból a múltat leértékeli, és a másutt jelent, és a jövőt értékeli fel. Teszi ezt olyan formában, azaz akkora dinamikával, hogy már csak önmagában ez a dinamika kiszorít bármilyen olyan lehetőséget, hogy személyes múltunk bármilyen aspektusát képesek legyünk, hiszen az időigényes és fárasztó tevékenység. Ezt alapvetően két formában valósítja meg:
- Egyrészt a rendelkezésre álló idő teljes kihasználásával: hogyan is lehetne bármit is átgondolni, ami korábban történt, ha elzárhatatlan módon ömlik ránk mások kommunikációs igénye (Chat), amelynek meg kell felelni?
- Másrészt ugyancsak hogyan legyen erre idő és érdek, amikor a Hírfolyam másutt-világai messze vonzóbbak, és messze könnyebben befogadhatók, mint annak kognitív erőforrásokat, és összpontosítást igénylő tevékenysége, hogy mit tettem, hogyan telt ez a napom: miért örvendezhetek, miért dicsérhetem meg magam, és mit kellene jobban tennem. Sokkal kényelmesebb (a Két Perc Gyűlölet totális ellenpólusaként) magunkba önteni a folyamatos Mi Történt Másutt Másokkal információkat. Amelyek pontosan ugyanilyen kiszorítást hajtanak végre, de szemben azzal, önmagukat másokkal törődő, felvilágosult és jó emberekként érezhetjük utána – ha netán sikerül leküzdeni a lájk- irigységet, vagy a hírfolyam átpörgetéséből adódó heveny megpukkadás érzését, hogy minden „ismerősünk” annyira elöl van az első hullámban, velünk pedig semmi érdemleges sem történik.
Az eredmény ugyanaz, sőt messze hatékonyabb. A múlt értéktelenné válik, eltörölhetővé és relativizálhatóvá. A múlt egyenlővé válik a másutt-tal. Így, ha a másutt-at uralni vagyok képes, uralni vagyok képes az emberek jelenjét és jövőjét, akik kezében kinőtt a második agyuk, és ez biztosítja számukra az élet II.-t. Ez számukra a kezdet és a vég, az oltár, a szentség, mindenségnek forrása.
Tegyük fel, hogy eljut a technológiai fejlődés arra a színvonalra, hogy a számítástechnika agykéreggel lesz összekapcsolható. Sok következménye mellett ennek lesz egy olyan következménye, hogy a beszéddel történő személyes kommunikáció idejétmúlttá fog válni, hiszen bármilyen közlés, bárki között, bármilyen távolságból megvalósítható lesz. Mit eredményez ez? Az emberek számára a személyes találkozások meg fognak szűnni, mert időrabló ostoba feleslegességek lesznek. Ahogy a sok chat ma is elnyírja ezeket a szerves kommunikációs csatornákat. Amit chat-en kitárgyaltál, élőszóban nem fogod, mert kitárgyaltad.
Mindez azt eredményezi, hogy mivel minden, abszolút minden emberi kommunikáció gépi rendszerek közvetítésével valósul meg, megkülönböztethetetlen lesz, hogy emberrel vagy gépi intelligenciával kommunikálunk. Gépi intelligenciáknak pedig mindig lesznek tulajdonosai, hiszen a létező legnagyobb hatalmat jelenti ezek alkalmazása. Ezek a tulajdonosok pedig azok kommunikációs készletét úgy fogják hangolni, hogy az általuk elvárt tudást préselje be az emberek tudatába, illetve általuk elvárt termékek és szolgálatások fogyasztására hangoljon ellenállhatatlanul. Mivel önmagunkról alkotott tudás másokkal folytatott kommunikációból, illetve mindannak zavartalan átgondolási képességéből ered, így a technológiai fejlődés nem csak a múltat fogja eltörölni, hanem tökéletes kontroll alá fogja helyezni mindazt az információt, ami bemenete ennek az átgondolási lehetőségnek. Igen, a technológiai szingularitással titánok leszünk. Akiknek lelkét a gépek visszavonhatatlanul bemászták. Tehát valójában borgok leszünk. Szeretnénk-e azokká lenni?
A zombik, mint szimbólum
Minden kultúrában megtalálhatók szimbólumok, amelyek tömören és tökéletesen leképezik a Zeitgeist-et, az idők szellemét. Ma a zombifilmek, játékok sokasága található meg. Gyermekeink viselik a koponyával díszített ruhadarabokat, miközben (a lányok) vámpírokkal és cuki élőholtakat formáló Barbie-babákkal játszanak. Zombi FPS: a hős fegyver arzenállal küzdi le ezeket a tudattalan, leépült, már nem emberi támadó hordákat.
Ez véleményem szerint nem véletlen: kultúránk halálfélelme, és egyéniség elvesztésétől való egyidejű félelme kristályosodik ki. Mert félünk attól, hogy a ránk ömlő felesleges információáradatban, hogyan leszünk képesek megtartani lelki integritásunkat, amelyhez vissza kellene húzódnunk attól. De nem tehetjük meg: a rendszer foglyai vagyunk. Megölnénk a zombikat, de ehhez magunkat is meg kellene ölnünk, vagy felmagasztalnunk. De ez utóbbit nem tudjuk megtenni. Maradnak tehát a zombik és a projekció. Hol a shotgun?!
