TLDR

TLDR

Üdvözöljük a digital big-business, a kormányzatok, és a társadalmi finom-kormányzás fényes jövőjét!

2019. szeptember 25. - Julius Riviera

Bevezetés

Még nem értünk el az inflexiós ponthoz, noha a Google és a Facebook mára közművé vált, és gondolhatjuk azt, hogy túl sokat tudnak rólunk és túl nagy a befolyásuk életünkre. Noha e vállalkozások, illetve általában az digital big-business szereplői mindenféle user-aktivitásból kívánnak és képesek is pénzt csinálni, ami rendszereiken belül történik, a technológia jelenlegi primitívsége miatt egyáltalán nem lehetnek elégedettek. Rendszereik és a felhasználó tudata között ott van számtalan akadály.

Amit ma elértünk, és ami még szükséges

Például: nagyon kedvező, ha a felhasználók óriási tömegének meghatározó mennyiségű társas interakciója jelenleg chat formájában a Facebook Inc.-n keresztül megy. Így elemezhető, ennek segítségével – nagy tömegű adatot feldolgozni képes gépi tanuló rendszerek segítségével – érthetővé és előrejelezhetővé válik, milyen szükségletei lehetnek az adott usernek, amikor az adott aktivitást tette a platformon. Továbbá kimenetként a nemzetbiztonsági ügynökségek is képet kaphatnak a társadalom, társadalmi szegmensek, szubkultúrák alakulásáról, hangulatokról. Mivel közművekről van szó, az ő hozzáférésük evidens. Az USA-ban megkérdőjelezhetetlenül, a háttérben maradva, Kínában megkérdőjelezhetetlenül, és explicit módon, Európában meg a világ többi részén, meg igény az volna rá az elitek részéről.

Így mára némi társadalmi terelgetés, vagy explicit önkényuralmi megoldások is alkalmazhatók a kormányzatok részéről – vagy az orosz titkosszolgálatok részéről, lásd. Trump győzelmét, valamint a Cambridge Analytica nemrégiben nyilvánosságra került dicsőséges tevékenységét példaként. A terelés és vezérlés terén jelenleg úttörő Kína, a kialakítás alatt lévő, az élet minden területét átfogni és digitálisan értékelni tervezett társadalmi kreditrendszerével. Ez a meritokrácia álarca mögé helyezi majd az ottani állampárt önkényuralmat. Amely a mi értelmezésünkben tekinthető önkényuralomnak.

Az önkényuralom a XXI. században barátságos, pozitív, aktivitásra és együttműködésre serkentő formában valósítható meg hatékonyan. Így ma alkalmatlan megoldás az, hogy valamilyen médiumon dölyfösen leszólva szól a hatalom, hanem teljes mértékben az adott felhasználóra, vágyaira és félelmei szabott közlések köztudatba adagolásával. Amelyeket ők - mivel véleményük - egyezik ezzel készségesen tovább is osztanak. Azonban a példaként hozott chat jelenlegi nagy hátránya, hogy technikai primitívségből, a jelenlegi technikai színvonalból adódóan igen kényelmetlen kommunikációs forma. Minél hosszabb a közlendője valakinek, annál inkább. Nagyon fárasztó és, valljuk be, röhejesen béna egy haptikus visszajelzést egyáltalán nem adó kijelzőt nyomkodgatni, arra figyelve, hogy amit magunkban már megfogalmaztunk, hogy a betűket ne üssük félre.

Miért jó, ha a chat „fejben” történik?

Az előzőek okán sokkal de sokkal jobb lenne, ha a chat „fejben” történne. Főleg azért, mert ma az user dönthet úgy: nem akar, vagy nem akar tovább chat-elni, vagy a Facebook-on nézni a sok információs szemetet, és ezért nem akarja a szűrési buborékjának megfelelően hozzá eljuttatott „érdekes”, cuki vagy explicit manipulatív információt tovább osztani – azaz nem kíván mások által manipulálhatóvá lenni. Ezek bizony jelentős, és leküzdendő problémák. Ha ez a korlát eltűnne, a függőség a technológia iránt, illetve a függőség fenntartásával gyakorolt, még gyerekcipőben járó, szűrési buborékon alapuló finomkontroll a jelenleginél messze hatásosabban fenntartható lenne.

Hogyan? Kérdezheted joggal.

Megfelelő technikai színvonalon látszólag bárkitől származó közlést készíthetnek gépi rendszerek, pontosan olyan szöveget, képet és videót generálva, és azok tartalmait összehazudva, amelyek iránt az egyes személyeknek a legnagyobb affinitásuk van. Deepfake.

Nyilván, megfogalmazódik benned, hogy más közlését hogyan lehetne meghamisítani ilyen módon, ha ők esetleg személyesen is ismerik egymást, és beszélni tudnak erről a közlésről? Egyrészt, ha a Facebook az agyba kerül, akkor a személyes kommunikáció, amely szavakkal, hangok kiadásával történik, ilyen primitív, lábszagú módon irreleváns és felesleges lesz, hiszen minden megtárgyalható lesz azonnal és bármilyen távolról. Tehát szabad út lesz afelé, hogy két személy közötti, normál esetben privát beszélgetés, kereskedelmi és kormányzati igények szerint legyen behangolható, hiszen informatikai rendszeren megy keresztül. Másrészt, amennyiben valaki másokkal kerül kapcsolatba a rendszer segítségével, a személyes kommunikáció szükségszerű leépülése okán ez a másik lehet egy személynek látszó informatikai céleszköz, magyarán chatrobot. Nem is fog róla tudni!  Mivel az egyén vágyai, félelemei, hiedelmei és minden egyéb jellemzője e mély integráltság miatt azonnal és teljes mértékben ismertté válik, a kapcsolatrendszerével együtt, roppant könnyű lesz olyan személyre szabott közléseket kapni ettől az új „barátjától”, amelyekkel a legjobban egyetért, és amelyek ezért mindennél hatékonyabban formálják nézeteit, és akadályozzák meg, hogy bármiben eltérő módon gondolkodjon, mint ami a kormányzatok és a gazdasági szereplők által elvárt. Jól látszik az, hogy mindennek két feltétele van: minden létező felhasználói, azaz emberi aktivitás digitalizálható, számszerűsíthető, feldolgozható legyen – és ennek kimeneti oldalaként olyan rendszerek, amelyek képesek a fentieknek megfelelő közlések azonnali megfogalmazására és szétküldésére ezen óriási adattömeget feldolgozva. Ma 2019-ben ilyen végső célú rendszereket fejlesztjük, bár ezek még ma pelenkás korban vannak. De legyünk büszkék, hogy ebbe az irányba haladunk. Tudod, ez a technológiai szingularitás, a gép és az ember házassága!

A végső cél

Alapvetően mind közművé vált Google, mind az Facebook esetében (illetve politikai és gazdasági elitek számára) a végső cél az lenne, hogy:

  • amikor bárki bármilyen dologra gondol, informatikai technológiák azonnal az ahhoz logikailag kapcsolódó további információkat tegyenek lehetővé a gondolkodás szintjén;
  • az adott személy „eredeti- kiinduló” gondolata szükségszerűen regisztrálva legyen a felsoroltak rendszereiben, illetve nemzetbiztonsági rendszerekbe továbbküldésre is kerüljön;
  • a gondolatra, amelyet az adott személy elgondolt, olyan további információk érkezzenek gépi rendszerekből, amelyek 1) pénzért történő fogyasztásra, azaz termék, vagy gondolati-szolgáltatás, illetve emberi test metabolizmusát megváltoztató szolgáltatás (implantok) alkalmazása felé kormányozza az egyén szükségleteit. Leküzdhetetlen vágyat keltve ezek iránt, hiszen a neurális számítógép közvetlen az agyhoz kapcsolódik. Másrészt 2) a további, gépi rendszerekből érkező válasz-információk jellege olyan, amely finom-kormányzással az egyént folyamatosan visszatereli az elitek által kívánt status quo irányába, a legkisebb ettől való eltérést is „kedvesen” de következetesen korrigálva. Egy barátságos, pillanatnyi örömöket maximalizáló, jó apaként funkcionáló Nagy Testvérként. Ez azon gondolatokra vonatkozik, amelyek explicit nem piacosíthatók. Ezek számát egyben minimalizálni kell, azaz minden létező gondolatnak és érzésnek ajánlott, hogy legyen olyan kimenete, amely piaci termékként, emberi testen kívüli, vagy test-integrált szolgáltatásként maximális gyönyört okoz az adott személy számára. Ez történhet tudati síkon, vagy a test metabolizmusát megváltoztatva. Továbbiakat lásd: Franke: Orchideák bolygója: https://moly.hu/konyvek/herbert-w-franke-az-orchideak-bolygoja

Lényeges, hogy itt minden, egy emberi elmében megfogalmazódó abszolút minden létező gondolatnak, érzésnek a digitális lenyomatáról, annak feldolgozásáról van szó – kivétel nélkül. Ma a Google, Facebook, általában a digital big-business arisztokráciája és köznemesei számára, valamint a gazdasági és politikai elitek részéről (lásd. Kína) jelentős probléma, hogy a technológia primitívsége okán, az emberek aktivitásuk meghatározott részét, egyenlőre szabad akaratuk alapján képesek lehetnek függetleníteni ezektől a megfigyelő és potenciális finomkormányzó rendszerektől. Ennek legfőbb oka az, hogy az eszköz (például okostelefon, okosóra) testükön kívül helyezkedik el, illetve gondolataik teljes skálája sincs e hardvereken futtatott szoftverekbe irányítva.

Ugyan, hol van ez még?

Ugye jól látjuk azt, hogy amennyiben az emberi-gépi technológiák totális összekapcsolódására gondolunk, akkor a mai informatikai technológia milyen nagyon távol áll ettől a kívánatosan ideális állapottól, mennyire nagymértékben primitív a szükségletvezérlés és egyén-társadalom finomkormányzás. Pontosan ezért nem zavarja jelenleg az embereket ma az, hogy online aktivitásuk milyen formában kerül feldolgozásra, kiértékelésre, és kikhez jutnak el ezek. Életükre a Google és Facebook felületén végzett aktivitás valójában abszolút minimális hatással van jelen – noha a két cég szolgáltatásainak penetrációja óriási. Most még csupán annyi a probléma a túlhasználattal, hogy leépíti az emberi kapcsolatok valódi formáit. Elveszi az időt a valódi történések elől. Lerombolja a koncentrációs képességet, és absztrakt következtetések levonásának képességet. Túlhasználva a munkamemóriát, kifáradást, stresszt okoz, és semmi olyan nem történik, amire hosszú távon érdemes lenne emlékezni- azaz semmi sem kerül át a hosszú távú emlékezetbe, nem tesz hozzá semmit a valódi ön-történetünkhöz. Valamint függővé tesz azzal kapcsolatban, hogy lelki kielégülés formáit a hírfolyam tekergetésével, illetve chat-elés túlhajtásával keressük. Mindezek persze rövidesen jelentős társadalmi problémákat fognak okozni, de azt nyilvánvaló, hogy ez milyen kicsike ár a technológiai fejlődés dicsőséges útján. És hogy milyen potenciál van még a technológiai fejlődésben, az emberek és gépek házasságában.

Az inflexiós pont az lesz, amikor az embereknek dönteniük kell arról: testükbe, elméjükbe fogadják e az informatikai rendszereket, és ezekkel a lehetőségek és egyidejű befolyásgyakorlások rendszereit. Akarják-e boldogságukat gépi technológiákkal maximalizálni, és ennek áraként emberi lényegük teljes terjedelmét vásárláslóerővé változtatni a termékek, szolgáltatások, gazdasági, politikai és társadalmi eszmék piacain. Lesznek-e többé-kevésbé szuverén emberekből ezen erők és érdekek permanens fogyasztói, illetve permanens evangelizátorai és földművesei.

A bejegyzés trackback címe:

https://tldr.blog.hu/api/trackback/id/tr3315171084
süti beállítások módosítása